Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a budapesti 11-13. századi királyi udvarhelyek kutatásához 291-312

24. kép. Budapest XIII. Margitsziget, domonkos apácakolostor. A királyi kastély K-Ny-i szárnyában lévő folyosó kapuja feltárás közben. 12-16. század A régészeti feltárások folyamatban vannak, így a kastély alaprajzának és építéstörténeti periódusainak végleges és pontos meghatározására még nincs lehetőségünk. A K-Ny-i kastélyszárny magába foglalja a korábbi királynéi ház maradványait, az É-D-i szárny viszont beépítetlen területen épült. A történeti adatok szerint IV. Béla és utódai, fia, V István (1270-1272), unokája, IV Kun László (1272-1290) családtagjaikkal és rokonaikkal együtt különösen kedvelték ezt a helyet, amiben közrejátszott, hogy a szomszédos kolostorban IV. Béla lányával együtt még másik három Árpád-házi hercegnőt szenteltek apácává. A kolostor templomában temették el 1272-ben V. István királyt, sírját 1838-ban kifosztották. 1276-ban IV László király az egész szigetet a kolostornak adományozta, a királyi udvarhely története véget ért. A kastély a kolostor egyik szárnya lett, de világi rendeltetésű maradt. A kolostorral együtt többször átépítették, a királyi és főúri vendégek fogadására méltó, reprezentatív épületté alakították. Pusztulása a 16. század elején kezdődött, amikor a török veszedelem elől az apácák 1529-ben Nagyváradra menekültek. A végleges pusztulás a 19. század elején következett be, az emeletes falakat a kolostor többi épületének falaihoz hasonlóan ledöntötték, földdel eltakarták, és az egész kéthektárnyi területet fákkal, bokrokkal beültették. JEGYZETEK 1. FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY, 25-26. A 106-136. tételek között felsorolt leletek közül 25-nek pontosan ismerjük a lelőhelyét. A könyv megjelenése óta eltelt időszakban újabb honfoglalás kori leletek kerültek elő, az ismert lelőhelyek száma 35-re gyarapodott, a leletek továbbra is főként magányos sírokból származnak. Az újabb leletek sorából kiemelkedik három, a Budapest határán lévő Budaörs tűzkőhegyi, az Óbuda Kaszás utcai és a Pestlőrinc (volt szovjet laktanya udvara) Üllői úti különösen gazdag mellékletű lovasférfi-sír, amelyben díszes fegyverövek, szablyák, nyílhegyek, tegezalkatrészek, függesztőkarikák, lószerszámok voltak. Fegyvereik jellegzetességei azt mutatják, hogy mind a három sírban a könnyű lovasságon belül elkülönült fegyvernem előkelő, magas rangú katonai vezetőit temették el. KOVÁCS L., 234.; IRÁSNÉ MELIS, 1991a, 102-112. 2. GYÖRFFY, 1973,251-258. 3. PAIS, 77-78. 4. IRÁSNÉ MELIS, 1983, 15. 5. GYÖRFFY, 1973, 265.; GYÖRFFY, 1998, 198-200. 6. GYÖRFFY, 1973,273. 7. GYÖRFFY, 1973,319. 8. A Csepel-sziget északi szigetcsúcsán és a mai Szabadkikötő helyén lévő, korábban Moraszt dűlőnek nevezett helyen a kikötő építését megelőző időszakban több szórványleletet összegyűjtöttek, egy 13. századi fazék bekerült a Nemzeti Múzeumba, de a helyi sajtóban említett II. András-pénzeknek nyoma veszett. Amatőr régészek „ősrégi jellegű falakat és különféle tárgyakat" tártak fel ezen a környéken, de a 20. század közepére már minden elpusztult. PERÉNYI, 14-15. 9. GYÖRFFY 1973. 273. 10. A vár feltárása 1906-ban kezdődött, majd több alkalommal voltak feltárások a különböző részeken. A vár kiemelkedő művészeti értékű faragott építészeti töredékeit számos tudományos cikkben ismertették. GEREVICH, 1973, 365-368. 11. KOVÁCS A:, 110-112. 310