Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a budapesti 11-13. századi királyi udvarhelyek kutatásához 291-312

2. kép. Budapest XVI. Cinkoîa, az evangélikus templom kertje. Az udvarhely épületeinek féltárt részletei. 11-13. század a pesti vár s ezzel együtt a pesti rév nem szerepel a honfogla­lás eseményeit felidéző elbeszélések között, mert ezt a helyet a magyarok nem foglalták el, ide nem vonultak be a fejedel­mek, nem építettek palotákat, nem rendeztek lovagi tornákat, hanem egyszerűen csak hagyták, hogy a régebben itt élő né­pek a helyükön maradjanak és a magyarok minél nagyobb hasznára továbbra is dolgozzanak a kikötőben. A régészeti leletek tanúsága szerint a Margit-sziget és a Gellért-hegy közötti dunai átkelőhelyek az őskortól kezdve nagy forgalommal működtek. Kétezer évvel ezelőtt a kelták az egész jobb oldali Duna-parti sávban összefüggő település­hálózatot hoztak létre, centruma a Gellért-hegyi oppidum volt. 20 Az ősi útvonalakat és a révek pontos helyét a római ko­ri (1-5. századi) limesépítmények mutatják, amelyek a budai oldalon a magyar néven nevezett jenői rév, a Gellért-hegy lá­bánál pedig a később pestinek nevezett átkelőhely védelmére is szolgáltak. A Római Birodalom bukása és a magyar honfog­lalás közötti 6-9. században az avarok éltek Budapest földjén. Településeiket még nem ismerjük, a temetők elhelyezkedé­séből azonban kitűnik, hogy a Duna-parti sáv sűrűn lakott le­hetett. 21 Az avar birodalom bukása után a Dunántúl a keleti frank birodalom határtartománya lett, határa a dunai limes 294

Next

/
Oldalképek
Tartalom