Budapest Régiségei 33. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Klára: Oldalfalán csavart árkolásos bronzvödör Albertfalváról 243-263
TIPOLÓGIA Az edényfajta, ahová az albertfalvi bronzedényt minden kétséget kizáróan be kell sorolni, a vödör mint alapkategória. A leírásban következetesen így neveztük az albertfalvi bronzedényt, és nem gondoltunk arra, hogy ezt külön magyarázni vagy indokolni kellene, de a rendelkezésre álló tipológiákat áttekintve úgy tűnik, jobb, ha pontosan elmondjuk, hogy mit jelent ez a szó a mi értelmezésünkben, hogy azután könnyebb legyen eligazodni a különféle rendszerezésekben. Sem G. Zahlhaas, 66 sem J. Wielowiejski, 67 sem S. Tassinari 68 nem határozta meg egyértelműen a legfontosabb kritériumokat, a nómenklatúra túl széles, ugyanakkor nem terjed ki minden szükséges részletre. Zavaróan hat, hogy belevettek más alapkategóriához tartozó, de teljesen más rendeltetésű edényeket is, amelyeket sok hasonló vonás ellenére sem lehet egy nevezőre hozni a vödrökkel. 69 A vödör szó jelentése magyarul elég egyértelmű. Itt most a továbbiakban azoknak az edényeknek a neve, amelyekre az jellemző, hogy fölül nyitottak, folyadék tárolására is alkalmasak, lapos fenekűek, egy vagy két applikált, mozgó fülük vízszintesen átíveli a szájnyílást. A vödrök általános sajátságai Készítési technikájuk öntés, és azután kalapálással alakították tovább a formát. Némely típus esetében felmerült az az ötlet is, hogy nyomópadon készültek. 70 A szájnyílásuk kör alakú vagy ovális, kiszélesedő. Igen gyakran fordul elő, hogy a peremnél éri el a legnagyobb méretet. Ennek két ellentett pontján illeszkedik az attache-pár, ami l-l felforrasztott vagy szegecselt, de mindig függőleges állású, többnyire külön készített, öntött vagy bronzlemez fogó. A peremen gyöngyözés vagy lesbikus kyma díszítés is előfordulhat. Az edénytest összességében bő, öblös, formája szerint lehet henger, kúp, hasáb vagy e mértani idomok bármely, a bronzöntő mesterek által szabadon alkalmazott formai változata. A nemesfémekhez vagy a bronzhoz mint anyaghoz jól illik a hajlékonyan ívelt profil. Ha a forma tektonikus, akkor arra kell gondolnunk, hogy a vödröt súly- vagy űrmértékként használták. Mivel az esetek többségében folyadéktároló edényről van szó, gondosan ügyeltek rá, hogy ne dőljön fel könnyen, hanem biztosan álljon a lábán. Külön kiképzett láb és talpgyűrű szolgálja ezt a célt. A talpgyűrű változatai széles, lapos vagy magas, keskeny. Belül van az enyhén dombom, de lényegében véve azért mindig egyenes, lapos fenék (sohasem kerek, mint az üstöké). Látszanak rajta az esztergán való utólagos megmunkálás nyomai. A talpgyűrűn felforrasztva 3 külön kis lábacska állott még. Természetesen az ilyen vödröket, bár konyhai használatra készültek, a tűztől távol tartották. Kagyló, pelta, téglatest alakúak a lábacskák, külső oldalukon meander, spirális, fonat, vonaldísz fordul elő. Egyébiránt sokszor elvesznek, és csak a megmaradt forrasztásnyomok árulkodnak róla, hogy egykor léteztek. Az oldalfalon kifejezetten szobrászati díszítőelem (Derveni) vagy relief is előfordulhat, de ez tulajdonképpen elég ritka a bronzból készült vödrökön, inkább az ezüstöket jellemzi (Pompeji). Néha domborműves szalag fut körbe a száj alatt (Hemmoor-vödrök). Az edény testét beborító hullámozással is készült több típus. 7 ' A leggyakoribb azonban a sima felület, csak hornyolt vonalkötegek vannak rajta, ami jobbára az esztergapadon való utólagos megmunkálás bizonyítéka, és talán nem is annyira díszítésként fogható fel, sokkal inkább a fölösleges súly eltávolítását célozta. A vödörfül általában félkörív alakú kengyelből, visszahajló, az attache-okba kapaszkodó madárfej alakú végekből áll. A madárfejeket véséssel, cizellálással adják vissza. Néha a kengyel közepén karika vagy hurok is található, hogy például könnyen felfüggeszthető legyen, láncra vagy kampóra lehessen akasztani. Átmetszete lehet kör, négyszög, négyszög lekerekített élekkel, lehet rajta asztragalos minta vagy tordírozás. Plasztikus díszítmenyek is megjelenhetnek a kengyelen, de az attache-okon is, elsősorban a luxus kivitelű darabokon. Silányabb minőségű árun mindezeket vésett vagy hornyolt vonalak próbálják érzékeltetni. A fülek vízszintes irányban teljesen átívelik a szájnyílást. Két helyen rögzülnek, a peremen. Attache-nak vagy fogónak mondjuk azt a külön darabban készült tartó- és támasztószerepet is betöltő veretet, aminek az a rendeltetése, hogy a hordozáskor belekapaszkodhassék a fül, de úgy, hogy megmaradjon mozgathatónak, hogy félre lehessen hajtani, amikor kevernek benne valamit vagy hozzáönlenek további folyadékmennyiséget. Néhány típusnál az edényfallal egybeöntött fogókat találunk, amelyek természetesen eleve erőteljesebb igénybevételt sejtetnek. Az attache-okon reliefben figurális vagy ornamentális díszítmények szoktak lenni, de egyszerű, karcolt, vésett motívumok is előfordulhatnak, illetve a lapított, sima díszítés nélküli a harmadik változat. A profil követi a szájnyílás görbületét, lent enyhén, föntebb erősebben, majd a perem fölött egész élesen előreugorva vertikálissá válik. Ez utóbbi karika formát ölt, s ide kapaszkodnak a fül visszahajló végei. A hullámozott oldalfalú típusoknál megjelenik egy érdekes, mintegy teherelosztó háromszögként funkcionáló, nehéz, öntött, a vödör peremére felforrasztott attache-pár. 72 KÜLÖNFÉLE RENDSZEREZÉSEK A vödrök tipológiáját G. Ekholm a skandináviai leletek alapján, 73 A. Radnóti a pannóniai előfordulások alapján, 74 H. J. Eggers elsősorban és őt követően I. Lindeberg, J. Kunow és J. Wielowiejski a Szabad Germánia-i anyagra, 7 ' B. A. Raev a moesiai-thraciai darabokra, 76 G. Zahlhaas a Magna Graecia-iakra, 77 S. Tassinari a pompejiekre állította fel. 7 * Meglehetősen sok leletet dolgoztak fel az említett kutatók. Világosan kitűnik, hogy vannak olyan típusok, amelyek nagyon nagy területen szóródtak szét, és vannak bizonyos területeken gyakorivá vált típusok, amelyek ott je254
