Budapest Régiségei 33. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Klára: Oldalfalán csavart árkolásos bronzvödör Albertfalváról 243-263
3. Arrabona, Győr-Nádorváros, Táncsics M. utca, házalapozásoknál került elő a kora császárkori temető szórvány lelete. 1. Töredékes ez is, mert a feneke hiányzik, viszont az egyetlen a pannóniai kis vödrök között, amelyiknek megvan a tordírozott füle és a két attache-a is. Ez utóbbiak összetettek: karika és levél kapcsolódásából állnak. A függőleges állású karikába kapcsolódik a fül két, visszahajló vége, míg a levél a kannelúrázott oldalfalhoz hajlik. Bíró Endre öntöttnek mondja, kora: Kr. u. I— II. század. 24 Ennek a vödörnek az életrajza jóval egyszerűbb, mint az albertfalvié. Az arrabonai vödröt elkészítették, használták, sőt elhasználták, deformálódott, használhatatlanná vált állapotában, temetkezési melléklet lett. Úgy gondoljuk kb. a II. század közepén gyártották (tordírozott fül), nagyjából fél évszázadon keresztül használták, és valószínűleg a II. század végén került a sírba. 4. Brigetio, attache. Tata, KDM, leltározatlan, Rollkó István gyűjtéséből/' Egy karika és egy borostyánlevél alakú attache egy tagban, a karika függőlegesen, felfelé irányul, a levél az edény falhoz illeszkedett, így oldalnézetben ez a fordított Z-profil keletkezett belőle. Világosan látszik, hogy egykor az attache követte a szájnyílás hajlását (9. kép). I. B. A Római Birodalom többi tartományából összesen 4 példány, lelőhelyük Dalmatia vagy Moesia területére esik. 5. Dalmatia, ismeretlen lelőhelyű horvátországi példány,'" szórvány. 26 kannelúra van rajta, nyakán és talpán koncentrikus köröket figyelt meg már H. Willers. 27 Nagyon hasonlít a két aquincumi példányhoz, nemcsak formájában (perem, has, kannelúrázás sűrűsége), hanem kivitelében és elhasznál tsági állapotában is. Deformálódott. 6-7. Dalmatia, É-i részén, Argyruntum (Starigrad). A század elején kerültek elő, szerepelnek a feltárásról írott beszámolóban, 28 és közülük az egyik később, a jubileumi kötetben is. Keltezésük: Kr. u. II. század közepe. 29 A forma egy fordított harang alak, erősen kihajló szájperem, hengeres test, mélyen ülő has, ami lent összeszűkül. Külön lábon áll. Oldalfalán sűrű a kannelúrázás, szám szerint 48. Deformálódás nincs rajta. Fül: a kengyel középen tordírozott, lent négyszög átmetszetű, visszahajló végein kacsafejek, attache-ai karika és levél, profiljuk követi a szájnyílás görbületét. A második darab méretéről csak annyit tudunk, hogy az elsőtől valami kicsivel eltér. Ezt a kél vödröt itáliai terméknek mondják, feltehetően az ugyanonnan előkerült és a valóban dél-itáliai kulcslyukkivágásos seipenyők és kagylót formázó tálak hatására. 30 Dél-Itália egyik, régészeti szempontból legszerencsésebb lelőhelyének, Pompejinek az eddig közzétett anyagában nem szerepel ez a forma. 31 Egy másik lehetőség a készítőműhely lokalizálására Közép-Itália volna, de e nagy terület bronzedényművességéről olyan keveset tudunk, s olyan hatalmas közöletlen anyagok vannak (elég például a Museo Nazionale Romano bronzedényeire gondolni), hogy ha a szerzők láttak az ottani raktárakban leleteket, találtak párhuzamokat, és ennek alapján formált véleményt írtak le, elképzelhető, hogy igazuk van. Jó volna pontos adatokkal rendelkezni és konkrét darabok publikációját látni. A fotón közölt vödör nem látszik elhasználtnak, úgy tűnik, szinte a készítéskori állapotban volt a régészeti felfedezés pillanatában, így fömiája az eredeti. Készítőhelyét inkább Eszak-Itáliában az Adriai-tenger partjának ÉK-i vidékén keresnénk szívesen, mert ezen a területen a nyersanyaglelőhelyek, a kézműveshagyományok és az olcsó folyami szállítások révén a kereskedelem évszázadokon át prosperált. 8. Moesia, Smocan csavart árkolásos bronzvödör, 1975-ben az 1. számú hamvasztásos sír mellékleteként látott napvilágot. 32 Vele együtt találtak még egy Canterbury típusú bronzedénykészletet, 33 kiöntős bronzlemez kancsót, 34 csőrös bronzkancsót, 35 magasra húzott fülű bronzkorsót, 36 kosár alakú bronztálat, 37 ellipszis alakú bronzdézsát, 38 bronzaszkoszt, agyag- és üvegedényeket, arany ékszereket és egy Augustus érmet. Keltezésként a II. század közepét adja meg B. A. Raev. 39 A kiöntős bronzlemez kancsó M. Bolla tipológiai rendszerében az lb forma formához tartozik, s e csoport kronológiai helyzete is megerősíti a keltezést. 40 A smocani vödör hullámozott oldalfalával, félköríves kengyelével, a perem és az oldalfal ívelését követő attache-okkal meglehetősen hasonlít a fentebb már tárgyalt 2 starigradi vödörre. Alakváltozás nem látszik rajta, mindössze az attache-ok váltak le a használat során. I. C. Barbaricumi lelőhelyű párhuzam összesen 1 példány. 9. Szabad Germania, Dánia, Seeland, Gunnerupgaard. 41 Fordított harang alakú, karikás-leveles tartótaghoz kapcsolódott a fül. A darab érdekessége, hogy a kannelúrázás fölmegy a kihajló peremre. Eggers formáját azonosítja a pölöskei vödrökével. 42 Ez a megfeleltetés nagyon érdekes és elgondolkodtató, természetesen teljességgel helytálló is. Az arrabonai vödrön (3) is látszik, hogy a használat közben deformálódott, gyanítani lehet, hogy eredetileg kecsesebb volt. Ugyanez az eset még a két aquincumi (1-2) és a dalmatiai vödör is (5). Az igazi, készítéskori formát legjobban a két starigradi (6-7) és a smocani vödrök mutatják (8). Ez az erősen kihajló peremű, fordított harang alak pedig megegyezik a Radnóti-féle tipológiai táblák 57. számú rajzával, ám ott kívül teljesen sima az edény. Radnóti üstnek nevezi. 43 Meg kell még jegyezni, hogy nem lehet egyetérteni Radnóti Aladárral, mert az üst mindig kerek vagy legalábbis gömbölyű fenekű edény, amiben főznek, melegítenek stb., vagyis állandóan hőhatásnak van kitéve a tűz fölött. Lássuk tehát a Radnóti 57. (= Eggers 1951, Typ 51) Raev 15 forma előfordulását előbb Pannoniában, majd a Római Birodalom többi provinciájából és a barbaricumból, értve ez utóbbi alatt a Római Birodalom határán kívül eső egész területet. II. A. Pannónia területéről: 10-11. Lelőhely: Pölöske, Zala megye. Nyolcszögletű szájnyílásuk van, és gyöngyözött peremük, háromszögletű forrasztási hely, és szeglyuk emlékeztet az attache-okra. 44 250