Budapest Régiségei 33. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Klára: Oldalfalán csavart árkolásos bronzvödör Albertfalváról 243-263
készlet alapján dolgoztak. Éppen ezért feltűnő a járatlanságot eláruló fülszerkesztés, még akkor is, ha ez nemcsak itt, ezen a darabon fordul elő, hanem egy másik példányon is van hasonló fogó ugyanilyen módon szétszakadva: az Aquincum, Aranyhegyi árok melletti temető 166. sírjának egyik kis bronzvödrén is. 9 Az oldalfalvastagság mérési adatai csaknem megegyeznek a perem vastagságával, pedig a peremnél az eltérés számszerűleg is mindig jelentős az anyagtöbblet miatt, ami szemmel is látható és érzékelhető szokott lenni. A falvastagság számértéke mindig a peremnél a legnagyobb. Emlékeztetni szeretnénk A. Mutznak arra a megállapítására, miszerint az ókori bronzedények 90%-ánál a kiindulás egy öntött forma, amit azután a kívánt méretre kalapálnak, s ezért az eredeti struktúra mindig a peremeken tanulmányozható. 10 Az albertfalvi vödörnél az oldalfalméretek tehát arra utalnak, hogy levágták az eredeti szájrészt, amivel természetesen megrövidült az egész vödör, következésképpen az edényforma is korrigált. Feltehetően az eredeti szájnyílás annyira megsérült, hogy használhatatlanná vált az egész tárgy, így azután levágták, a maradék edényt kalapálással kinyújtották, kihajtottak egy új szájat, és készítettek rá egy olyan pici, esetlen kis fogót, ami azután nem bírta el a vödör saját súlyát, ha az folyadékkal is meg volt töltve. A töredékek profilja megmutatja, hogy a vödör nyaka széles és bő is volt, csaknem eltűnt, olyan rövid. Rajta, kívül 2x2 hornyolt vonalpár fut körbe. Ez utóbbiak alól kilátszanak az oldalfal hullámozásai. Kissé kiegyenesedett a profil íve is. Lemezedényeknél persze a formavesztés eléggé megszokott, gyakorlatilag mindig fennáll a veszélye. Itt azonban most mégis másról van szó, a kiegyenesedés az újraformálásból származik. Az oldalfal vastagsága 0,01-0,015 cm. Az egyes számú töredéken 9, a kettes számún 8, a hármason 5, az ötösön pedig 4 fordított, S alakban hajló kannelúrázást számoltunk meg. Összesen tehát 26 mély borda volt rajta. A mélyen ülő has aljára esik a negyedik töredék helye, a visszahajló S alsó szára. Kikövetkeztettük segítségével a magasságot, ami számításaink szerint 10,5 cm körül volt. Nincsen töredék sem az edény talpából, sem az aljából, így az analógiákkal való összehasonlítást táblázatba foglalva tudtuk kikeresni a lehetséges méretet, ez hozzávetőlegesen 10,5 cm, az eltérés kb. fél centiméter. (1. táblázat) így tehát az albertfalvi vödör méretei a következők: magasság: 10,5 cm; szájátmérő: 12 cm; talpátmérő: 10,5 cm; falvastagság: 0,01-0,015 cm, űrtartalma kb. 0,4 1, azaz görög-római mértékkel 1 haemina. A mértékegység egyúttal a tárgy neve is." Az albertfalvi vödör restaurálás előtti állapota a készítés után használt, majd javított és a javítás után újra tönkrement, használhatatlanná vált tárgyé. Úgy határoztunk Szirmai Krisztinával és Kériné Búzás Zsuzsa restaurátorral, hogy az albertfalvi vödörnek a javítás utáni, új formáját rekonstruáljuk (4. kép), mivel a tisztítás és konzerválás után az igen vékony darabokat valahogy úgy kellett rögzíteni, hogy a további károsodást - ami ezúttal már a teljes és végleges pusztulást jelentette volna - megakadályozzuk, így került sor arra, hogy fémből készíttessünk egy 246 alapformát, amire azután Kériné Búzás Zsuzsa restaurátor felragasztotta a vödör eredeti darabjait. Munkájáért ezúton is köszönet illeti, hiszen keze nyomán az egyik legszebb kiállítási tárgy született meg (5-7. kép). Az albertfalvi vödör legfeltűnőbb vonása az oldalfal hullámozás, ezért keresni kezdtük ezt a technikát a fémedényeken.Vízszintes irányú hullámozást találtunk üstök fedőin, 12 ferdét egy fűszerszóró edényen a Casa del Menandro leletegyüttesében, 13 függőlegest kagyló alakú bronztálakon ugyancsak Pompejiből, 14 de később a galliai—germániai műhelyek által készített vödrökön is előfordul, például a laza hullámozottság a Gile, Glesch, Vallöby típusok darabjai között is, 15 és végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni a szorosan egymás mellé préselt bordázásokat a kancsókon és korsókon az archaikus kortól a késő római időszak végéig. Nehéz megmondani, hogy mi volt a művelet célja, mivel öntött és lemezből kalapált bronzedényeken egyaránt megtaláljuk ezt a technikát, mind a nagy, mind a kisméretű darabokon. Ifi Az utóbbiaknál gondolhatnánk a stabilitás növelésére. A nemesfémeknél az arany17 vagy az ezüsttárgyaknál talán a művészi összbenyomás szempontjából a fény és árnyék játékának növelése kellett, hogy szerepet játsszon." 1 A technika alkalmazása eléggé esetlegesnek tűnik, valójában nem köthető sem edényfajtához, sem anyaghoz, de még korszakhoz sem. Ezért inkább a formát helyeztük előtérbe, és ennek alapján igyekszünk meghatározni az albertfalvi vödör tipológiai hovatartozását, legalább körvonalazni, hogy hol lehetett a készítőműhely, valószínűsíteni az elkészítés időpontját, kiszámítani az eredeti formában való használat időtartamát, megadni a javítás dátumát és az új formát. Analógiákat kerestünk az albertfalvi vödörhöz Pannoniából (8. kép), a többi tartományból, illetve a Római Birodalmon kívül eső területekről. Először a formában és oldalfaldíszítésben is nagyon hasonlító, többé-kevésbé ép példányokat tárgyaljuk (I.), azután a megegyező formájú, de külső felületén sima, díszítés nélküli kis vödrök következnek (IL). I. A. Pannónia területéről összesen még 4 példány ismert, a lelőhelyek a következők: Aquincum, Arrabona, Brigetio. 1-2. Aquincum, Aranyhegyi árok melletti temető, 166. sír. 19 Leletegyüttes: volutás, reliefes agyagmécses; kerámiatál; fémfogós tükör, csavart árkolással 2 bronzvödör, : " 4 üvegfiola. A közölt fotókon világosan látszik, hogy mindkét bronzvödör enyhén kihajló peremű, és az oldalfalán nagy, laza kannelúrázás van. Rossz állapotban volt mindkettő már az 1930-as években. Közülük az egyiken típusra ugyanaz a kicsi, kiszakadt fogó 21 jelenik meg, mint az albertfalvi vödrön. Valószínűleg egy aquincumi bronzműves javította így a tönkrement vödröket. Itt is azt láthatjuk, amit már több lelőhelyen megfigyeltünk, hogy a sírba előszeretettel tesznek elhasznált, tönkrement tárgyakat. Általánosságban az Kr. u. I—II. századra keltezi Nagy Lajos ezt a temetőrészt. 22
