Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Ertel, Christine: Konstruktive Bauteile von römischen Grabbauten im Aquincum-Museum = Az Aquincumi Múzeum római sírépítményeinek konstruktív építőelemei 197-241

CHRISTINE ERTEL AZ AQUINCUMI MÚZEUM ROMAI SÍRÉPÍTMÉNYEINEK KONSTRUKTIV ÉPÍTŐELEMEI Az Aquincumi Múzeum gazdag kőtára nagy számban tartalmaz különböző típusú római sírépítményrészietet is. Ezek pontos funkciója eddig bizonytalan volt, mivel a korábbi kutatások főképp a feliratokat és a domborműveket vizsgálták. A kőemlékek legnagyobb csoportját a sírsztélék és a sírépítmények töredékei alkotják, melyek másodlagos beépítésben kerültek elő. Az összesen 52 darab vizsgált kő nagy része a különböző temetők késő római kőlapos sírjaiból származik

7

, pl. 7 darab a Bécsi útról, 5 darab a canabae egyéb részeiről, további 8 kő a polgárváros temetőiből (Aranyhegyi árok, Filatori dűlő, gázgyári Dunapart) és környékéről. Tipikus lelőhelyek még a késő római védmúvek, melyek nagymennyiségű kőanyagot nyeltek el, mint pl. Contra Aquincum

8 ( 11 darab töredék). 1. Sírkertek vagy siraediculák sarokkövei (1-4. kép) A tizenkilenc sarokkő tipológiai besorolásához méretük és a csatlakozó oldallapok kapcsolódása szolgált. A kövek méreteinek táblázatban ábrázolt összeállítása három csoportot eredményezett ( 1. kép). Az első csoport feltűnően karcsú sarokkövei valószínűleg síraediculákhoz, a harmadik csoport különösen tömzsi darabjai a sírkertekhez tartoztak. A második csoport besorolása nehezebb. így további kritériumként az egymással szomszédos lapok konstruktív kapcsolódásait (2-3. kép). Ha a kapcsolódó köveket a kötőelemek között hornyoiással. de kapocs nélkül állították össze, akkor sírkertről van szó. Ezt bizonyítja a 1.15 sz. sarokkő, mely megmaradt fenyótoboz-díszítésével egyértelműen sírkertről származik, és bal oldali felületén hornyolást mutat. Hogy biztonságos legyen, a hornyolt kapcsolódásokat kiegészítésképp néha még kapoccsal erősítették össze (pl. 1.2, 1.16). A kötőelemeket gyakran csak oldalukon dolgozták ki (1.5, 1.8, 1.17), mint pl. az Aquincumi Múzeumban őrzött Bithinia Severa" sírkertjét. A kövek vízszintes összekapcsolása és függőleges csapozása elengedhetetlen volt többemeletes épületbe való beépítéshez. A kötőelemek nélkül, csak kapoccsal és csaplyukakkal összeerősített tömbök (pl. 1. II) valószínűleg síraediculákról származnak. A gyakori horony- és kötőelem kapcsolatok alapján a második csoport legtöbb tömbje a sírkertekhez tartozhatott. A sarokköveket főleg mitológiai alakokkal díszítették, melyek szimmetrikus ellendarabot feltételeznek. Erre leginkább Attis figurája volt alkalmas (hét példa is van rá), akinek a mítosza a létet és az elmúlást jelképezi a természet körforgásában és az emberi életben is

2

*"'". Az ábrázolások gyakoriságában ezt követik a géniuszok, az ember szellemi lényének és az elhunyt lelkének megtestesítői (öt ízben)'

12

"". Közkedveltek voltak még a Dionüszosz-kör ábrázolásai is, főleg táncoló figurák, egy menád csörgővel (1.19) és egy szatír (1.9) M

"

!i

. Megjelenhet még növényi motívum (1.15 szőlőinda), Dioszkurosz (1.16)

,<M

\ Oresztész (1 .17)

4418 vagy a nyár évszakallegóriája (1.5). 2. Siraediculák fallapjai (4-5. kép) Domborműves oldallapú sírkertek Pannóniából és Noricumból eddig még nem ismertek, tehát az aquincumi oldallapok síraediculához tartozhattak. A fektetett négyszög alakú domborműves lapokat bizonyára homlokzati lapként illesztették be az alsó szintsor sarokkövei közé. Az állított négyszögletű lapok ezzel szemben a siraediculák lábazati részének oldalsó domborműlapjait adják. A domborművek közül megkülönböztethetők narratív jelentek, figurális jelenetek és dekoratív motívumok. A Priamosz Achillesz előtt dombormű egy legalább három képből álló jelenetsor része lehetett (2.17). A trójai mondakörből származó képet talán Hektor kocsira kötésének képe egészíthette ki, mely a Magyar Nemzeti Múzeumban két példányban is megtalálható

68-6

'. Odüsszeusz és Eurükleia jelenete (2.20) is ehhez a mondakörhöz kapcsolódik, és egy jelenetsor utolsó képét ábrázolja, miután Odüsszeusz már hazatért. A kantharoszból kinövő szőlőinda dekoratív motívuma többször előfordul derékszögű oldallapokon (2.1, 2.18, 2.19) és az ívelt lapok fölött (2.14, 2. 15). A Dionüszosz gondolatkörbe tartozó szőlőtőke a túlvilági boldog továbbélés reményét szimbolizálta. Szőlőindaábrázolás sírsztéléken és aediculákon keretező, kitöltő és díszítő motívumként szerepelt

778

'. A Lédát ábrázoló domborművei egy pikáns, erotikus témát választottak

8

'

84

. Egy aquincumi aediculafal Vénusz ábrázolását talán menádként kell interpretálnunk

8

' 8

\ Az áldozó nőt (2.9) feltehetően szolgálóként kell értelmezni, aki egyik kezében egy feltekert áldozószalvétát tart. Szolgálóalakok ábrázolása általánosan elterjedt a siraediculák oldalsó lábazati lapjainak díszítésére

89

"

92

. Egy tógás férfi irattekerccsel való ábrázolása talán egy elhunyt portréját adja. A második személy szobra, melyből a jobb kéz egy töredéke maradt meg, a férfi feleségét ábrázolhatta. Az elhunytak portréi a síraedicula lábazati lapjaként, a leggyakoribban azonban magán az aedicula középső lapján kerültek felállításra" 9S

. A 2.11 számú oldalsó lapon ábrázolt géniusz táncszerű keresztlépésével különbözik a már a sarokköveken megismert többi típustól. A 2.14, 2.15 és 2.16 számú ívelt lapok feltehetően a prostylos oszlopokkal díszített aediculákhoz tartoztak. A három emlék homlokzatát egy félkör alakban kivágott fallap, oldalukat kis, az elülső oszlopok az oldalfalakhoz mért távolságának megfelelő iv (2.16) vagy talán egy egyenes architráv foglalhatta el (2.14, 2.15)'

7

"'

8

. Az építészeti töredékekhez tartozik egy egész szobor (2.6), melyet a pseudoprostylos aediculaoldalfal elé állítottak. Ezeknél a daraboknál, a 2.4 számú pillérfejnél, továbbá egy töredékesen ránk maradt domborműves fallapnál és egy pilaszterfönél meglepő a kidolgozás kitűnő minősége

0

'

1

'

02

. 241