Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Kubinyi András: A budavári Szent Zsigmond káptalan a késő középkorban 19-23

recht

47

, Szatmári Mátyás

48 és Tordai Imre

49 kanonokok neveit (leszámítva a XV. század első felében a kápolnaispánság kanonokjait). Haller Münzer prépost rokona, a hasonló nevű budai bíró fia, egyetemet végzett humanista volt.

50 Gyöngyösi, Szatmári és Tordai mezővárosi polgárfiak voltak, akár a többi káptalan kanonokjainak többsége.

51 Befejezés előtt idézném itt Haller egy latin versét: Carmen Roberti Haller Budensis ad Lectorem. Hac Cynicae praecepta puer sanctissima secte Suscipe quae grauibus sensibus aucta vides. Hec te censores rigidi tetricique Catones Abducent, Cynicum quod sibi nomen habent. Mordaces fuerunt taxandis moribus olim Hec qui sub nitida luce coire soient. Hue quem sincerae delectat regula vitae Festinet, Cynicus si cupil esse sophus. Haller ezt a versét a „Cratis Thebani Cynici philosophi Epistolae" című mű számára írta, ami arra utal, hogy legalábbis ő. de lehet, hogy kanonoktársai is foglalkoztak a klasszikus irodalommal.

52 Azt tudjuk, hogy Várdai prépost rendezett ünnepséget prépostságán, amelyen cseh humanisták is részt vettek.

53 Összefoglalásként a következőt állapíthatjuk meg. A királyi kápolnaispánság keretében alapított „Új Mária"vagy Zsigmond-egyház káptalani szervezete a jelek szerint a kápolnaispánság megszűntével felbomlott. A társaskáptalan újjá - sikertelen kísérletek után - csak a XV. század második felében alakult. Igazi fejlődésnek a két nagy uradalom megszerzése (Szék és Eszék) juttatta. Ezáltal - és főként az eszéki uradalom visszaszerzése után - a káptalan az egyik legjobban dotált magyar egyházi javadalommá vált, amelynek préposti stallumát akár az (ó)budail és a székesfehérvárit - elsősorban magasállású királyi tisztviselők kapták meg. Az viszont nem biztos, hogy eredetileg is ez volt a nagy adománnyal az udvar célja, bár nem zárható ki. Az is lehet, hogy az eredeti cél, a királyi rezidenciához kapcsolódó szakrális hely volt a döntő. Ide tartozna ideiglenes királynéi temetkezőhely jellege. JEGYZETEK KUMOROVITZ. 109-151. KUMOROVITZ. 112-113.. 124-125. KUMOROVITZ. 125-128. KUMOROVITZ, 120.; LEWALD, Ursula: Burg, Kloster, Stift. In: Die Burgen im deutschen Sprachraum. Ihre rechts- und verfassungsgeschichtliche Bedeutung. Bd. 1. Hsg. Hans Patze. Vorträge und Forschungen 19. Sigmaringen. 1976, 155-160.; Hans PATZE-Werner PARAV1CINI: Zusammenfassung. In: Fürstliche Residenzen im spätmittelalterlichen Europa. Vorträge und Forschungen 36. Sigmaringen. 1991. 480-482.; A társaskáptalanokra; LEMARIGNIER. Jean-Francois-GAUDEMET, Jean-Mgr. MOLLAT, Guillaume: Institutions ecclésiastiques. In: Ferdinand Lot et Robert Fawtier: Histoire des institutions françaises au Moyen Age 3. Pans, 1962. 192-196. KUMOROVITZ. passim. ENGEL Pál: Salgai Miklós. LK 63. 1992, 15-26. A dómösi konfliktusra 1. pl. MÁLYUSZ, 588. Johannes Vitéz de Zredna: Opera quae supersunt. Ed. Iván Boronkai. In: Bibliotheca Scriplorum Medii Recentisque Aevorum. Ser. Nova. Tom. 3. Bp.. 1980. 125. FRAKNÓ1, 38. LUKCSICS Pál: XV, századi pápák oklevelei 2. In: Olaszországi Magyar Oklevéltár 2. Bp., 1938. 295., 1219. sz. BÓNIS. 170. KUBINYI András: A Mátyás-kori államszervezet. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázső Gyula, V. Molnár László. Bp., 1990, 94-95., 139., 286. jegyzet. KUBINYI András: Mátyás király és a monasztikus rendek. In: Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. 1. Szerk.. Takács Imre. Pannonhalma. 1996. 539-540. (Itt korábbi irodalom is.) HERVAY. 86. Birtokai: HERVAY, 86-88.; jövedelme: Mátyás király levelezése a római pápákkal. Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia 1/6. Bp.. 1891,21. Dl. 89001. ENGEL Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században. In: Az Egyetemi Könyvtár Evkönyvei 5. Bp.. 1971, 311. CSÁNK1 Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában 2. Bp., 1894, 281-283., 320., 368. BÁCSKAI, 25. Df. 248754. 22. 23. 24. 21. OL. Ft. Zay család It. Lit. D. fasc. I. nr. 9. (L. még 1498: uo. nr. 13.) Dl. 37748. Dl. 46651., 46819. BÁCSKAI, 129. 25. 1506: „il corpo dila Serenissima Regina fu posto in vno deposito in vna chiesa, ni fato altro funere dicendo, volerlo mandar in Alba Regal, doue e le sepulture dile Re." Wenzel Gusztáv, Marino Sanuto világkrónikájának Magyar-országot illető tudósításai. Magyar Történelmi Tár 24. 1877,142-143.; 1506. július 24. „regina Hungarie francigina defuneta est, et sepulta in Templo divi Sigismundi Bude". KUBINYI András: Budai Kakas János es történeti feljegyzései. In: TBM 18. 1971. 74. Amikor 1516-ban férje, II. Ulászló meghalt: „Also hadt man dye konygyn avsgraben vndt avf eyn svarczen bagen gelegdt: vndt nach der bar dye bodtsaften gangen midt dem kardynal vndt bissoffen, darnach des kvnigs seiigen gedechdenys bagen, darnach der kvnygyn selyge gedechtnvs bageb vndt sye bede gen Beyssenberg gefvrdl vndt czihen al hern mydt czv der begrebnys." Die letzten Stunden des Königs Wladislaw II. In: Ungarische Revue 1884. 4L Anna első temetésénél, sem kihantolásánál csak Kakas János említi a templom nevét. Mind a Podjebrád Katalin-analógia, mind a Zsigmond templom kapcsolata a palotával is indokolja az itteni eltemetést. 26. KUMOROVITZ, 120. 27. KUBINYI, 1963, 89.; KUBINYI András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. LK 37. 1966, 243-246. 28. 1491: KUBINYI, 89., 69. jegyzet; 1498: 1. fenn 21. jegyzet. 29. KUBINYI András: Huszti Márton, II. Ulászló udvari muzsikusa. Adatok a királyi ének- és zenekar történetéhez a XV-XVI. században. In: Magyar Zenetörténeti Tanulmányok Szabolcsi Bence 70. születésnapjára. Bp., 1969, 65-74. KUBINYI (ui.): 11. Ulászló 1506. évi kiváltságlevele Huszti Márton számára, 73-74. SOLYMOSl László: Nagybajom és pusztáinak története. A kora középkortól a jobbágyfelszabadításig. Feudalizmus-kori történetünk lokális vizsgálata. Kaposvár, 1979, 26.; SOLYMOSl László: A helytörténet fontosabb középkori forrásainak kutatása és hasznosítása. TSz 19. 1976, 140-141. Bártfa városi lt. Oki. 4302. sz.; Dl. 47025. KUBINYI András: Beriszló Péter és budai szereplése. BudRég 20., 1963, 125-136. Dl. 82366.; Bártfa városi lt. Oki. 4369. sz. Kassa városi lt. Schwartzenbach gyűjt. 933. sz. 30 ??