Budapest Régiségei 33. (1999)
TANULMÁNYOK - Gabler Dénes: Terra sigillaták az albertfalvai vicusból : 1994. évi ásatás 143-153
menyek állal meghatározható korú ábrázolások is igazolják, így L.Cosius edényein a dák és a parthus háborúkban elért sikerek felirattal is kísért bemutatása azt bizonyítja, hogy ezek az officinák 116/117-ben, vagy azt követően is folytathatták a dombordíszes sigillaták gyártását. 24 A 106ban meghódított Daciába eljutó La Graufesenque-i áru arra figyelmeztet, hogy a manufaktúra 110 utáni Duna-vidéki exportja sincs kizárva. 25 L. Cosiushoz, ill. L. Cosius Virillishez két albertfalvi edényt attribuálhatunk, öt edénynél M. Crestiót is számításba vehetjük mint modelkészítőt. Az ő működése is a 90-es évekre tehető; erre utalnak a Cap de Creusnál talált hajó rakományában fellelhető, Crucuróhoz köthető sigillaták. 26 Miután a mester készítményei L. Cosius legkésőbbi árujával nem mutatnak rokonságot, műhelyének exportja 110 tájánál valószínűleg nem keltezhető későbbi időpontra. Lehetőségként vettük számításba 6 edénynél „Cornutust", akinek áruját a bregenzi pinceleletből ismerhették meg a sigillatakutatók. 27 Neve csak egyetlen bélyegen található; ezen a signaturán azonban COB N FO betűk láthatók; a betűk „Cornutus" feloldása azonban joggal vonható kétségbe. 28 Működése - az előbbiekhez hasonlóan - a 90 és 100/110 közötti időszakra tehető. Kél edényünk - többek közt egy nagyobb aljtöredék (95.1.522.) - aránylag biztosan attribuálható Mascu(l)us vagy Masclus II mesterhez. Ez a fazekas sem gyártott Drag.29 formájú tálakat; ez a körülmény az időrendi besorolás szempontjából fontos. Edényeink díszítése Mercato, Germanus IV. és L. Cosius körével mutat rokonságot. Díszítetlen áruja a La Graufesenque-i nagy kemencében is felbukkan. A. Mees Mascuus esetében tágabb időrendi határokat javasol; 29 a kronológiailag teljesen homogén albertfalvi leletanyag alapján azonban a késő Domitianus-kora Traianus kori keltezés a legvalószínűbb. A fenti officinák áruja leginkább Gallia Narbonensisben, Gallia Belgicában, Britanniában, Germania Superiorban és Raetiában található meg, ugyanakkor hiányzik Itáliában és Észak Afrikában, ami szerintünk nem a kutatás hiányával, hanem La Graufesenque késői piacának beszűkülésével magyarázható. Mercato, M. Crestio, L. Cosius, „Cornutus" és Crucuro sigillatái aránylag gyakoriak Pannóniában; felismerhettük ezeket a típusokat Vindobonában 30 , Carnuntumban, Arrabonában, Brigetióban, Sallán és Gorsiumban 31 , Tokodon és Aquincumban 32 , ill. a korábbi albertfalvi ásatások anyagában 33 . A késői La Graufesenque-i áru szempontjából a vindobonai Ieletanyag tanúvallomása fontos számunkra, eszerint a tartományba éppen Mercato (Vindobonában 26 edény attribuálható köréhez) és Mascuus (az ő officináját 22 edény képviseli) termékei érkeznek a legnagyobb számban. 34 A többi pannóniai sigillataanyágtól eltérően az újabb albertfalvi feltárásokból származó leletek közt rendkívül kevés a banassaci áru, s még ennek egy részénél is kérdőjeles a meghatározás. Több töredéket hozhattunk kapcsolatba ezzel a manufaktúrával; közülük jól felismerhető az egyik töredéken (95.1.552) a Natalis műhelyre jellemző E2 típusú tojásfüzér, míg egy másik darabon a G tojássor, amely ugyanehhez az officinához köthető (Nr.20 95.1.453). Bár A. Mees arra figyelmeztet, hogy a kutatás túlságosan sok kerámiát attribuai ehhez az officinához, olyant is, amelyik valójában nem ott készült 35 , mégis a provinciális sigillatákkal foglalkozó kutatók számára ez a műhely - időrendje miatt - fogalommá vált. Az E tojásfüzértípust pl. Marinus is használta, ez azonban a keltezés szempontjából nem jelent különbséget. Bár feltehető, hogy a publikációk „Art des Natalis" meghatározása közt esetenként későbbi kiformázás, a formatálak későbbi használata sejthető, a kronológia finomítására egyelőre nincs lehetőség. A banassaci dombordíszes sigillata exportjának kezdetét Frankfurt-Heddernheim kőtáborának I b periódusa alapján 90 és 110 közötti időszakra keltezték, 36 Natalis 4. kép. La Graufesenque-i (1) es banassaci (2) sigillata Albertfalváról. 147
