Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Lővei Pál: A Stibor-síremlékek mestere 103-121

JEGYZETEK 1. Reiszig Ede levelező tag voltáról a Műemlékek Országos Bizottsága névsorai nem adnak hírt, vö. A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága tisztségviselői és tagjai (1872-1949). Összeáll.: GRANASZTÓINÉ GYÖRFFY Katalin. In: A magyar műemlékvédelem korszakai - Tanulmányok. Szerk. Bardoly István, Haris Andrea. Művészettörténet- Műemlékvédelem 9. Bp., 1996, 267-276. 2. OMvH Könyvtára, MOB Iratok 1907.503. 3. OMvH Könyvtára, MOB Iratok 1907.502. 4. ENGEL, 51.: ENGEL-LŐVEI-VARGA, 34. 5. Fremdenblatt. 1907. VII. 26. 6. Például Dobringer Miklós sírköve (MNM Középkori Osztály, ltsz. 1875.270.) 7. Említi: GEREVICH, 281. 8. Istvánfi Gyulának tartozom köszönettel, amiért felhívta a figyelmemet arra az építési naplóra, amely a Szent István-szobor alapozásáról tudósít (BTM, Kiscelli Múzeum, 52.41.3452.). Ennek 1907. október 7-én kelt bejegyzése alaprajzban és metszetben ábrázolja a szobor 9x10 m alapterületű alapgödrét. Ez alatt egy eltérő tájolású, alóla részben ki is lógó, szabályos deltoid formájú jelentős mélységű (a járószint alatt 6 és fél méterre volt a vízszintes alja), nagyjából 6x7.5 m befoglaló méretű, nyilván korábbi gödröt tüntettek fel. amelynek alján két további, akár sírgödörként is interpretálható, függőleges falú mélyedést ábrázoltak, a mélyebb alja 185 cm-re esett a nagy gödör aljától. 9. Vö.: Hollenzer László ( 1870—?) műemléki fotográfus emlékkiállítása 1990. június 22.-augusztus 20. A katalógust írta és szerkesztette: PLANK Ibolya. 10. OMvH Könyvtára, Iktatókönyv 1908. 65. tétel, II/6. (az eredeti iratot később kiselejtezték). 11. KIESZKOWSKÍ Jerzy: Nagrobek Jana Seibora w Budzie. Krakow 1913. (különlenyomat a History Sztuki w Polsce 9. kötetéből). A későbbiekben egyébként a sírkő alig szerepelt a lengyelországi szakirodalomban (nem véletlenül, hiszen semmilyen lengyel művészeti kapcsolatának nincsen nyoma), vö.: MROZOWSKI, 88.; 107. jegyzet. 12. A Műemlékek Országos Bizottságának működése az 1903-1911. években. Magyarország Műemlékei 3. Bp., 1913, 257. 13. Ő is leltározta be: BTM Középkori Osztály, ltsz. 139. 14. HORVÁTH, 1932a. 15. HORVÁTH, 1932b. 21.(139. sz.). 16. Dl. 88061. 17. BTM Középkori Osztály, ltsz. 245.: HORVÁTH, 1932a, 31.. kép a 40. oldalon; LŐVE1-VARGA, I. 465., 591.; II. 636. kép. 18. BTM Középkori Osztály, ltsz. 239.: HORVÁTH, 1932a, 31., kép a 40. oldalon: VERNEI-KRON

BERGER, 33., 69. (150. jegyzet); 5b kép; LŐVEI-VARGA, I. 698-699.; II. 1684. kép. 19. Horváth Henrik nyomán korábban 1433-as halálozási évszám szerepelt a szakirodalomban. A sírkő meghatározásának problémáihoz is 1.: LŐVEI, II. 298-299. (Sz.55. kat. sz.). 20. HORVÁTH. 1932a 26-27., 31.; a Borbála-sírkővel kapcsolatban ennek kritikája: TÓTH Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek. VMMK2. 1964, 168-169. 2

1. Szent István Király Múzeum ltsz. 5863.; MAROSI Arnold: Múzeumunk fejlődése. Fejérmegyei Napló 31. 1924. VI. 22., vasárnapi melléklet 2. 22. A Hunyadiak korából zászlós urat ábrázol: Fejérmegyei Napló 31. 1924. II. 24. (vö.: DERCSÉNYI, 1943. 125. [98. kat. sz.]). 23. M. A. [Marosi Arnold]: Adatok Székesfehérvár kőemlékeihez. Székesfehérvári Szemle 2. 1932. 7-9. sz. 49. 24. Magyar Művészet 6. 1930,409. 25. VERNEI-KRONBERGER, 32.; HORVÁTH, 1941. 4*. 26. DERCSÉNYI. 1942, 40.; DERCSÉNYI, 1943, 102-103.; A két sírkő mesterazonosságát a későbbiekben elfogadta Gerevich László is: GEREVICH, 281. 27. Budai Ferences Kolostor könyvtára, J. 2. 16. Collectae a P. Joseph Jakosics, 37. kötet: Antiquitates, 1. lap.; DERCSÉNYI, 1943. 31. kép.; LŐVEI Pál: Római és középkori kőfaragványok 18. századi rajzai a ferences levéltárban. Pavilon 2-3. 1990, 8-11. 28. DERCSÉNYI, 1943, 103.; Dercsényi azonosítását átvette: FITZ Jenő: A középkori Székesfehérvár. Székesfehérvár, 1956, 10.: FITZ Jenő: A székesfehérvári középkori bazilika. Székesfehérvár, 1958 [2. kiadás], 23.; KRALOVÁNSZKY Alán: A székesfehérvári középkori bazilika. Székesfehérvár, 1966, 12.; ENTZGéza: Székesfehérvár és Sopron építészeti megjelenése a 15. században (1390-1470). TSz 27. 1984,392. 29. YBL Ervin: Niccolo Valori székesfehérvári síremléke. Magyar Művészet 15. 1948, 252.: Ybl azonosítását feltételesen átvette: NAGY Árpád: Székesfehérvári királysírok. ArsHung 3. 1975, 318. 30. GEREVICH, 281. 31. LŐVEI-VARGA, I. 695. 32. A másik darab lelőhelyének tájékán előkerült, közműfektetés során gondatlanul széttört és a törmelékkel együtt kihányt faragványt Körösi Jenő mentette meg, és a darabokat összeragasztás után házának kapualjában állította fel. 33. ENGEL-LŐVEI-VARGA, 31-32. 34. WENCZEL Gusztáv: Stibor vajda. Életrajzi tanulmány. Bp., 1874, 29-30.; Magyar életrajzi lexikon 2. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., 1969,658. 35. MÁLYUSZ, 253-254. 36. ENGEL-LŐVEI-VARGA, 35.; 590-591.; LŐVEI, 282. 37. Fejtöredék (régi ltsz. MNM 1896.13.4.): BTM ltsz. 601.; feliratos töredék (régi ltsz. MNM 1896.13.3.): BTM ltsz. 603.a; lappangó töredék (régi ltsz. MNM 1896.13.5.): BTM ltsz. 603.b; címeres töredék (régi ltsz. MNM 1896.13.6.): MNM ltsz. 70.84.C.; LŐVEI Pál-VARGA Lívia: A Stibor család egy nőtagjának síremléke. In: ZSIGMOND, 1987, II. 293-294. (Sz. 49. kat. sz.). 38. Személyére: FÜGEDI Erik: A 15. századi mapyar arisztokrácia demográfiai viszonyai. Történeti Statisztikai Évkönyv 1963-1964. 38.; a kérdést Engel Pállal vitathattam meg, segítségéért köszönettel tartozom. 39. LŐVEI-VARGA. 40. JANKOVICH Miklós: Budai Várban talált régi gazdag sírboltról. s benne hihetőleg helyheztetett Katalin királyné, Podiebrad' leánya' teteméről. Tudományos Gyűjtemény 2. 1827. 2. 42-61.; vö.: NAGY Emese: Jankovich Miklós régészeti és műemléki tevékenysége. In: Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás (1772-1846). Szerk. Belitska-Scholtz Hedvig. Bp., 1985, 132-133. 41. PATAKI, 246. 42. PAPROCKI, 230-235. 43. LŐVEI Pál: Ismeretlen sírköve. In: ZSIGMOND. 1987, 2. 294-295. (Sz.50. kat. sz.).: A közlés nyomán a faragványt a lengyelországi szakirodalomban is említette, a 15. század első éveiből való keltezéssel, meg sem kísérelve az elhunyt személyének feloldását: MROZOWSKI, 20. 44. A fénykép közlése: ZSIGMOND, 1987, 2. (Sz.50. kat. sz.). 45. Az adatért Végh Andrásnak tartozom köszönettel, ő hívta fel a figyelmemet egy a bontásról-ásatásról a BTM Középkori Osztálya Fotótárában található fényképre (ltsz. 2101., kelte: 1950. mára 31.). A felvételen a kőlap enyhén ferde vonalú, alsó törésvonala mentén öt olyan töredéket tudok megkülönböztetni, amelyek ma hiányoznak, de a 44. jegyzetben hivatkozott fényképen szereplő részletek közül jó pár hiányzik róla. 46. Jelenlegi állapotában, hat töredékből összeragasztva, alsó részén törésfelületet mutat. A BTM Középkori Osztálya Fotótárának említett fényképe szerint azonban megtalálását követően még további mintegy tucatnyi kisebb-nagyobb darabja is megvolt. Az egyik nagyobb darabon a mélyített hátterű, hármas fülkével tagolt mező alsó, széles lemez alkotta lezárása látható, amelyre ráfutott a fülkearchitektúra függőleges osztója. 47. PAPROCKI, 98. 48. A Mátyás király Nagybányán vert aranyforintjain, garasán, denárán, obulusán, budai veretű garasán és denárán megtalálható, háromszögpajzsban patkóra ültetett keresztet ábrázoló mesterjegyre Soós Ferenc hívta fel a figyelmemet, az ő szívességének köszönhetem az alábbi adatokat is. A Miskolc melletti Besenyőről (Szirmabesenyő) származó Kovács Istvánt Mátyás 1464-ben nevezte ki Kassára harmincad- és kamaraispánnak (KUBINYI András: A Mátyás-kori államszervezet. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv 119