Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Lővei Pál: A Stibor-síremlékek mestere 103-121
LOVEI PAL A STIBOR-SÍREMLÉKEK MESTERE „Van szerencsém méltóságodnak nagybecsű tudomására hozni, hogy Budán a Mátyás templom és a Szent István szobor közti térségen, a most folyó építkezési munkálatok közepette, a földből egy veres márvány síremléket ástak ki, mely első megtekintés után ítélve, a XV. századból való lehet. Sajnos a márvány síremlék egy része hiányzik, a deréktői kezdve a lábakig azonban teljesen ép állapotban van, pánczélos buzogányos férfialak, egyenes kardjának markolatánál családi czimerrel, mely közelebbi támpontul szolgálhat, a síremléket illetőleg." Az idézet iíj. Reiszig Edének, a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) levelező tagjának' a bizottság elnökéhez, báró Forster Gyulához 1907. VII. 23-án írott leveléből való. : Egy nappal később kelt, de az előbbivel egyszerre érkezett a bizottsághoz Szendrei János beszámolója: „A Mátyás templom mellett a régi pénzügyminisztériumi zárda épület alatt igen becses leletre akadtunk. Tegnap reggel remek vörös márvány sírkövet ástak ki egy lovag egész alakjával, lábainál oroszlánnal. Felirat nincsen rajta. Azonban a czímerből megállapítottam, hogy az Stibor vajda fiának, Stibor János, Zsigmond király főkomornyik mesterének sírköve, aki 1434-ben halt meg. Bal vállán viseli a sárkányrendel is. Valószínűnek tartom, hogy a lelet helyén van az egész sírláda, melynek a kiásott rész csak fedele volt. Azért tehát ki kellene ásatni azt a részt, ahol különben a további ásást beszüntettem. Méltóztassék esetleg velem rendelkezni. ... Ui. Az intézkedés sürgős, mert a munka folyik. A sírkövet beszállították a torony helyiségbe. "' Előkerülése óta a fent említett sírkő (1. kép) páratlan „karriert" futott be: ma már királyokkal parolázik, és a magyarországi középkor legmarkánsabban körvonalazódó szobrász-kőfaragó egyéniségének ad nevet. Szendreinek az ifjabbik Stibor sírköveként történt meghatározását később se vitatta senki, és az apa székesfehérvári sírkövének azonosítása, valamint a Stibor család magyarországi genealógiája ismerelében az ma már tényként fogadható el. Szendrei Jánosnak mindenben egyébként nem volt igaza. A nevezetes Stibor erdélyi vajda - Stiborici I. Stibor - hasonnevű fia, Stiborici (Bolondóci) II. Stibor az oklevelekben mint a „Vág folyó ura" (1414-1421), majd „kapitánya" (1428) fordul elő, Zsigmond király vezére volt a husziták elleni harcban. János keresztneve és főkomornyik mesteri, illetve a későbbiekben időnként szereplő főkamarási hivatala olyan tévedés, amelynek forrását ez ideig nem sikerült meglelni 4 , mindenesetre valószínű, hogy nem Szendrei János találta ki rövid levélkéje írása közben. A leletről azonnal, már július 26-án, a két fenti levél iktatási időpontjánál egy nappal korábban beszámolt a sajtó, nevezetesen a Fremdenblatt című újság', Szendrei János meghatározásáról is említést téve. Lelőhelyként az szerepel, hogy egészen a Mátyás-templom közelében találták, ahol korábban a kolostor és polgárházak álltak, majd a pénzügyminisztérium épülete emelkedett. A híradások sajnos nem adnak részletekbe menően számot a lelőhelyről. Reiszig levele tűnik a legpontosabbnak, ő a Mátyás-templom és az akkor újonnan felállított Szent István-szobor közti térséget említi. A leletről még előkerülése közben számolt be, erre mutat a töredékességre való utalás, miszerint akkor még csak az alsó, nagyobb rész került elő - ma is itt, a derék vonalában húzódik a kőlap két darabja közötti törésvonal. A Szendrei említette „régi pénzügyminisztériumi zárda" a volt jezsuita papnevelde, majd pénzügyminisztérium, amelynek a templomhoz dél felől csatlakozó néhány tengelyét még 1874-ben bontották le, hogy a helyreállítandó Nagyboldogasszonytemplom kiszabaduljon a hozzáépült tömbök szorításából, a maradék épületet pedig 1906-ban, a Szent István-szobor felállításával és a környék rendezésével tüntetlek el. Már 1874-ben is több sírkő került elő ezen a részen.'' A Stiborsírkő épen maradt, csiszolt felületei arra utalnak, hogy amíg földbe nem került, mindig tető volt fölötte, ez természetesen lehetett maga a Nagyboldogasszony-templom, de lehetett a templom temetőjének egy épülete - egy sírkápolna - is. Szendrei feltételezése, miszerint a szarkofágfedél alatti sírláda is a lelet helyén lehetett, egyáltalán nem tűnik megalapozatlannak, a felirat hiánya, a profilos keretezés határozottan magasított síremlékre utal. A csak a kőlap egyik hosszoldalán húzódó keretezés valamiféle együttes részének mutatja a darabot, felvethető, hogy épületbelső sarkába illesztették, de falfülkében való elhelyezkedése is elképzelhető. Kizárni azt sem lehet, hogy egy további fedlap - a főúr feleségének, Szécsényi Dorottyának síremlékére gondolhatunk - kapcsolódott hozzá (ezt a lehetőséget már Lócsy Erzsébet felvetette 7 ). A problémák arra figyelmeztetnek, hogy a Nagyboldogasszony-templom körüli egykori temető feltáratlan, és bár területe a későbbi építkezések következtében bizonyára erősen bolygatott, még így is komoly leletekre lehet számítani egy esetleges ásatás, a templomtól délre minduntalan felvetődő beépítési ötletek megvalósulása esetén. 8 A sírkő előkerülését követően a MOB hivatalos fényképészének számító Hollenzer és Okos cég 9 elkészítette a sírkő fényképét is; a felvétel benyújtott kél példányának egyikét elküldték Bécsbe dr. Georg Ritter von Kieszkowskinak. 10 Az első tudományos híradásra a megtalálás után hat évet kellett várni. A Fremdenblatt közlése szolgált ala103
