Budapest Régiségei 32. (1998)
NAGY LAJOS EMLÉKEZETE, 1897-1997 : KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS - V. Kocztur Éva: Rítusra vonatkozó megfigyelések a solymári koracsászárkori temetőben 83-86
V.KOCZTURÉVA RÍTUSRA VONATKOZÓ MEGFIGYELÉSEK A SOLYMÁRI KORACSÁSZÁRKORI TEMETŐBEN Az 1970-7l-ben feltárt temető anyagának ismertetése a StComit, 1991. 21-es kötetében jelent meg. Itt azonban csak az anyag közlésére volt lehetőség. Értékelő fejezeteit egy következő kötetben olvashatjuk majd. A temetkezési szokásokra vonatkozó megfigyeléseinket azonban kiemelhettük onnan, és abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy jelen kiadványban adjuk közre, azon munkák között, amelyekkel a sokoldalú, rendkívüli munkaintenzitással bíró Pannónia-kutató, Nagy Lajos emléke előtt tisztelgünk. TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK A publikációban hangsúlyoztuk azt a tényt - StComit, 1991. 21.171-172. -, hogy a temetőanyag rendkívül rongált állapotú. S-l00-as munkagépek közlekedőtere volt a felület, amelyet előzőleg 20-30 cm mélyen lehumuszoltak. Ez a tény igen megnehezítette a síregyüttesek pontos megfigyelését, mégis sikerült néhány, a rítussal kapcsolatos új ismeretet szereznünk. A következőkben ezeket foglaljuk össze: - Temetőnk egyértelműen birituális temetkezőhely volt. Ezt a csontvázas (30%) és hamvasztott sírok (70%) aránya, azok antropológiai vizsgálata egyaránt igazolja. A feltárt 161 sírból 153 római kori sír: 42 csontvázas (ebből 30 db gyermeksír, azaz 75%); 93 hamvasztott (ebből 3 gyermeksír[!]) és 18 db jelképes sír. A 135 sírt véve 100%-nak (153-18=135) megkapjuk a 30% csontvázas-70% hamvasztott arányát. Mint látjuk tehát, található a hamvasztottak között is gyermeké, de arányában elenyésző. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert T. Szőnyi figyelmeztet arra, hogy nem tekinthető birituálisnak az a temető,' ahol a hamvasztott sírok mellett csak gyermekcsontvázat találni, mint pl. Győr-Nádorváros: 14 sírból 1 csecsemőcsontváz 2 ; Sopron- Deák tér hamvasztott sírjai között 2 db a gyermekváz 3 . A romulai temető 15 csontvázas sírja között mindössze 2 felnőtt található 4 . Itt hívja fel a figyelmet Babes a gyermekek eltemetésénél élő szokás magyarázatára Pliniustól vett idézettel 5 . Solymáron a gyermeksírok általában 4 éves korig csontvázasak. A hamvasztottak: 90. sír - 0-0, 5 éves; 95/1 sír - 23 éves; 125/1 sír - 3-4 éves. Amint látjuk tehát, ez az ősi, római szokás az itteni lakosok között nem volt általános, mint pl. Heidelbergben 6 . Valószínűleg azért, mert: a) vagy kelta az alaplakosság, és ezért használja a gyermekek és nők esetében az ősi, csontvázas rítust gyakrabban, vagy b) egy vegyes összetételű, kereskedőiparos népesség „kozmopolita" lelkületével - eltérő hiedelemvilágával - kell számolnunk. A csontvázas felnőttsírok között a női sírok dominálnak: 12 sír között csak 4 férfié (a 155. sír csontvázát ugyan nem ismerjük, de leletei egyértelműen nőre utalnak). Néhány, hasonló korú észak-pannoniai temető hamvasztott és csontvázas sírjainak %-os megoszlását összehasonlítva azt látjuk, hogy a győr-homokgödri temetőben csaknem azonos az arány a solymárival 7 . A Győr-, Kálvária úti temető 5050%-os aránya jelenthet egy korban kissé korábbi temetőt. Elenyésző a csontvázas sírok száma a Bécsi úti, az Emona 8 Éi és a dél-pannoniai temetőkben 9 . Az új rítust tehát már általános gyakorlatnak tekinthetjük Solymár esetében - a minden valószínűség szerinti kelta alaplakosságnál 10 , ha a 90 hamvasztott felnőtt- és a 12 csontvázas felnőttsír arányát tekintjük. Nem ilyen általánosan elfogadott, úgy látszik, a Győr-homokgödri és Kálvária utcai temetők lakosságánál. Ez utóbbiban a sok női csontvázas sír a helyi lakossághoz köthető jelenség (1. az 1. jegyzetet). A szombathelyi temetők esetében más alaplakossággal kell számolnunk - az ismert történeti különbségből adódóan. Rítusukban az őslakosságra jellemző vonást nem találunk", így érthető a csontvázas sírok elenyésző száma. Bár az új rítus a II. század elejére általánosan elfogadottá válik, provinciánk lelőhelyeire is érvényes Nierhaus megállapítása, mely szerint a II. század közepén, illetve második felében is előfordulnak csontvázas temetkezések, ha ritkán is, a birodalom É-i provinciáinak temetőiben 12 . A csontvázas és hamvasztott sírok egymáshoz viszonyított helyzete Solymáron egyértelmű. Egyetlen esetben sem tapasztaltuk, hogy egymást metszették, feldúlták vagy egyik a másik alatt, illetve felett helyezkedett volna el. Feltételezhető esetleg itt is, mint Bad Cannstatt esetében, ahol szintén nem tapasztaltak hasonló jelenséget (egyetlen kivétellel: a 77-es hamvasztott sír megbolygatta a korábbi 78-as csontvázas sírt), hogy a temetőn belül családonként temetkeztek, s így a különböző korban és rítussal eltemetett sírok szorosan egymás mellé kerülhettek, egymás bolygatása nélkül 13 (példa erre Solymáron a 40., 42., 43. csontvázas sírok elhelyezkedése). A pannóniai összehasonlító anyagban érdekes adat: a „homokgödri" temetőben előfordult, hogy csontvázas sír hamvasztottat szétrombolt 14 . Hamvasztott sírjaink nagy része urnasír: a 93-ból 73, és csak 9 a szórt hamvas (11 esetben ez nem dönthető el). A halottat igen jól elégették, ezért antropológiai vizsgálatuk sok esetben csekély eredménnyel végződött. A közös ustrinumot nem találtuk meg, sem a temető területén feltárt köves felületek környéke, sem maguk a kövek nem mutattak égésnyomokat 15 . Néhány esetben a máglyahamuval összeszedett apróbb csontpernyét is a sírba helyezték, az urna, illetve urnák alá, de ez nem volt általános szokás. Nem mutat olyan rendkívül változatos képet a hamvasz83
