Budapest Régiségei 32. (1998)

NAGY LAJOS EMLÉKEZETE, 1897-1997 : KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS - Póczy Klára: A pannóniai késő császárkori múmiatemetkezések néhány tanulsága 59-75

PÓCZY KLÁRA A PANNÓNIAI KÉSŐ CSÁSZÁRKORI MÚMIATEMETKEZÉSEK NÉHÁNY TANULSÁGA 1935-ben jelent meg Nagy Lajos Aquincumi múmiatemetkezések című műve (DissPann I. 4.). A szerző az 1929. évi leletmentése alkalmával feltárt ún. táborhegyi múmiasírt ismertette együttesen a már 1912 óta az Aquincumi Múzeum gyűjteményében lévő, Szemlőhegyről származó múmiasírral. Publikációja máig korszerű: orvostörténész, antropológus, biológus, dendrológus és textilkutató bevonásával készült. A szerző számos problémára tért ki, választ adott, vagy csupán az anyag elemzéséből következően vetett fel kérdéseket, amelyek jelenleg is foglalkoztatják a régészeket, történészeket. Máig sem tisztázódtak például részletek abból a hosszabb folyamatból, amelynek során Pannónia lakossága a többistenhitről az egyistenhitre, közismertebb kifejezéssel a „pogányságról" a kereszténységre tért át. Nagy Lajos könyvének megjelenése óta még további tucatnyi múmiasír került elő Pannóniában. A jelenleg ismert „leletek" közül négy olyan mértékig volt bolygatott, illetve kirabolt, hogy értékelésre alkalmatlan. S ezt a tényt hangsúlyozzuk, mert a mumifikálást csak egészen ritka esetben, hermetikusan lezárt kő sírládáknál lehetett eddig regisztrálni. Levegő hatására a szerves anyagok ugyanis a leggondosabb preparálás esetében is megsemmisülnek, ezért még csak találgatásra sincs lehetőség, amikor felmerül a kérdés: hány száz, esetleg hány ezer múmiával számolhatunk Pannóniában? Roppant nagy számarány nem tételezhető fel, mert a konzerválásnak ez a fajtája költséges eljárás volt. Egyszerűbb és olcsóbb, ha a halottat stukkóval borították vagy esetleg pusztán vastag mészréteggel öntötték le, s így légmentesítették a tetemet annak érdekében, hogy az elhunyt a másvilági életét korábbi testében folytathassa. Az alábbiakban tíz pannóniai múmiasír emlékanyagát hasonlítjuk össze. A LELŐHELYEK Carnuntumból egy múmiasír ismeretes, a legio canabae-jából Vindobona irányába kivezető út szegélyéről származik, 1939ben leletmentéssel hozták felszínre.

1 A sírt nem publikálták, de textilanyagát az utóbbi évtizedben megvizsgálták.

2 Brigetióból 4 múmiát publikált 1958. évi leletmentéséből Barkóczi László. Az ún. cellás temetőben, az épület fala mellett összesen 6 sír volt, ezekben 20 személyt helyeztek örök nyugalomra. Három - egy tömbből faragott - kő sírláda alkotott egy csoportot 4 mumifikált tetemmel, s szomszédságukban ugyancsak 3 koporsó volt, amelyeket többszörösen felhasznált, korábbi feliratos síremlékekből állítottak össze. Ezekben a sírokban - a rátemetkezések folytán - még tizenhat halott feküdt. Maga a kis, zárt temető egyenlő távolságra volt Brigetio polgárvárosától és katonavárosától, a canabae legionisból Aquincum felé kivezető út közelében.

3 Aquincumból 5 múmiasír került elő. A már fentebb említett ún. szemlőhegyi és táborhegyi sírokon kívül (Nagy L, 1935), ugyancsak a canabae legionis nyugati szegélyét jelző dombhátról, a Jablonkai úton leletmentettünk 1962-ben egy kő sírládában lévő múmiát.

4 Mindhárom sír - bár viszonylag távol esnek egymástól - ugyanarra az útra fűződnek az aquincumi katonaváros villanegyedében. Nem messze ez utóbbi lelőhelytől, a Bécsi út fölött, a Margit kórház bővítésekor, még mindig e lejtőről való az 1983-ban leletmentett következő múmiasír.

5 A canabae déli szegélyén egy, a IV. században átalakított épület mellett tártunk fel még egy további mumifikált halottat a Perc utcában igen rossz állapotban 1976-ban.

6 Intercisában, a „délkeleti temető"-től kissé elkülönülve, annak szegélyén, a vicus militaristól 650 m-re kis sírcsoportot tártak fel. A településtől délre Aquincumba vezető út közelében, hamvasztásos sírok közé volt beásva egy múmiát tartalmazó kő sírláda.

7 Röviden összefoglalva: a múmiák lelőhelyéről megállapítható, hogy az eddig feltárt sírok mind Pannónia limeséről valók, s nagyobb katonai táborokhoz tartoztak. (1. kép) Három esetben legiotábor mellett (Carnuntum, Brigetio, Aquincum), a canabae szegélyén haladó távolsági útra fűződtek, Intercisában a vicus militarisból kivezető útnál tártak fel egy múmiasírt. Feltűnő, hogy elkülönült sírcsoportokról van szó, kis létszámú, zárt közösségekre utalva. A felsorolt legiok és cohorsok táborai mellé települt lakosság közös jellemvonása az orientális elemek érezhető befolyása a III. században. E hatásnak két oka is lehetett. Elsőként említendők a markomann háborúk végső szakaszában Marcus Aurelius által idevezényelt szír íjászalakulatok. Intercisába és Ulcisia Castrába a helyőrséggel érkezett a családjuk, s később megjelentek az ismerős kereskedők. Speciális harcmodoruk miatt az ezredeket a III. század közepéig hazulról töltötték fel, így folyamatos maradt a pannóniai családok kapcsolata a hellenizált Kelettel. A Severus-dinasztia alatt kiváltságokban részesültek, testületileg polgárjogot nyertek, amit az alakulatok nevében a c.R. rövidítés (civium Romanorum) jelez.

8 Megközelítően előnyösek voltak az afrikai alakulatok lehetőségei: ugyanolyan okból és időpontban vezényelték őket is Pannónia keleti határára, mint a szír cohorsokat. Feladatuk volt, hogy a Duna menti limestől távol tartsák a velük azonos harcmodorban küzdő szarmatákat. Carnuntum, Aquincum, Brigetio legioi választották császárrá 193-ban Pannónia Superior helytartóját, az afrikai származású Septimius Severast. E helyőrségek szír és afrikai családjai - amelyek ekkor már második és harmadik generációként éltek a Duna-parti garnizonokban

9 - vagy az uralko59