Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Végh András: Előzetes jelentés a budai Szentpétermártír külváros területén 1991-1995 között folytatott régészeti kutatásokról 329-340

Xll-Xin. századi jellegű kerámiatöredék, őrlőkő, ÜL Béla király dirhem utánzatú vereté, a réteg tetején pedig tüzelőhelyek nyomai. Eszerint a tatárjárás előtt számolhatunk már a területen megfordult, de még nem szilárdan letelepedett népességgel. A humusz tetején megfigyelhető járószintre épült rá egy faépület alapozása, illetve feltöltött padlója, amely az itt talált érmek tanúsága szerint az 1270-es évek előtt készülhetett. Az épület környezetéből ugyanis rengeteg rézhulladék, illetve félkész réztárgy, rézdrótok, rézlemezek és egy koralldíszes ezüstcsat mellett nagy számban kerültek elő V. Istvándénár (HUSZÁR 343.), illetve szlavón báni dénárok rézveretei. Úgy tűnik tehát, hogy az építményben vagy annak környékén fémfeldolgozás, illetve hamispénz-verés folyt. A járószintje fölött további két járószint, valamint egy újabb középkori feltöltés - amelynek járószintje már megsemmisült - bizonyította, hogy az építményt a középkor folyamán ismétlődően megújították. A járószintek mellett feltárt kősorok, illetve cölöplyukak pedig arra utalnak, hogy az épületek minden esetben fából készültek. Sajnos túlságosan kis felület állt bolygatatlanul a rendelkezésünkre, ezért az épületek alaprajzát már nem állapíthattuk meg. MEDVE UTCA 22-30. Lakó- és irodaház-építést megelőző leletmentést végeztünk ezen a nagy kiterjedésű területen 1992 tavaszán. A terület háromnegyedén az építtetők engedély nélkül, földkitermeléssel megsemmisítették a középkori rétegeket, és a fennmaradó egynegyed részen is csak korlátozott kutatásra volt lehetőség. Feltárásra került egy körülbelül 3x4 méter alapterületű, a feltáráskor 2 méter mély pontalapozás. Az alapozás váltakozva rakott nagyobb és kisebb törtmészkő sorokból épült, belsejében az egykori gerendarácsos merevítést figyelhettük meg. A kör keresztmetszetű gerendákból néhány kisebb maradványt is feltártunk, és megtaláltuk az egymásra merőleges gerendákat rögzítő, nagyméretű szegeket is Ez az alapozási technika, amely a pontalapot hivatott szilárdítani a rá ható erőteljes nyomással szemben, jellegzetes törökkori építészeti megoldás.

17 Az alapozás tájolása átlósan helyezkedett el a mai utcák tájolására. A maradványt a törökkori Csemberdzsi aga dzsámi minaretjének alapozásával azonosíthattuk, mivel a jellegzetes tájolású épület több, a törökkor végén készült térkép tanúsága szerint ezen a telken helyezkedett el.

18 A minaretalapozást egy korábbi temető sírjaiba ásták be. Öt melléklet nélküli, sorokba rendezett sírt tártunk fel. A sírokat betöltő földből római kori és középkori kerámiatöredékek kerültek elő. Sajnálatos módon az építtető nem tette lehetővé a további kutatást, a minaretalapozást pedig az OMVH állásfoglalása ellenére elbontatta. BEM TÉR 4. A Külügyminisztérium székházának Bem téri részét 1995 januárjával kezdődően átépítették. Az építkezés során a pincékben szintsüllyesztést hajtottak végre. A pincepadló alól ekkor előtűntek a korábbi újkori pincék és csatornák maradványai mellett az egykori vízivárosi városfalat lezáró ágyútorony vagy rondella jó állapotban lévő falai is. A mai minisztériumi épület a Duna-parton jelentős feltöltésen emelkedik, amely a felső rakpart kiépültekor készült. Ez tette lehetővé, hogy a pincében a rondella felmenő falait tárhassuk fel. A fal külső oldalán kb. 4 méterre lemélyítve sem értük el az eredeti talajszintet, itt azonban feljött a talajvíz, amely megakadályozta a további mélyítést. XVIIL századi térképek tanúsága szerint a rondella és az itteni városfalszakasz előtt árok húzódott, amelyet a Duna vize is kitöltött, ez ad magyarázatot a pincében feltárt, magasan fennálló falakra. A Külügyminisztérium A, illetve B és C épületei közötti telekhatár az egykori városfal vonalát követi. Ezért a C épület pincéjében a rondella északi félkörívét tárhattuk fel, a déli rész maradványai az A épület beton alaplemeze alatt találhatók meg. A rondella fala függőleges, 5 méter vastag, falazata egységesnek tűnt: tört, durva mészkőből és szilárd mészhabarcsból készített öntött falazat. Belső oldalát nagyméretű mészkőkváderekkel burkolták. Külső homlokzatán azonban hárshegyi homokkőből faragott nagyméretű, de igen vékony kváderburkolatot találtunk. Ez a burkolat egy szakaszon hiányzott, itt a fal burkolatlan magja látszott csupán. A falkiromlás mellé csatlakozó burkolat hézagainak pótlására nagyméretű, újkori téglákat használtak. Ez bizonyítja, hogy a homokkő burkolat a város 1686-os visszafoglalása után készült. A falban két lőrést tártunk fel. Az egyik a Duna felé néző széles, tölcsér alakú ágyúlőrés volt, amelyet az újkori újjáépítés során teljesen befalaztak. Ezért nem tudtuk megfigyelni az eredeti lőrésnyílást sem. A másik lőrés az egykori városkapura nyílt, közvetlenül a városfal mellett. A lőrés tölcsére ezért kissé elnyújtott volt a fal irányába, hogy minél jobban lehessen innen pásztázni a falat, viszont minél kevesebb belövési lehetőséget hagyjon. Ennek a lőrésnek csupán a kilövőnyílását falazták a későbbiekben be. A rondellának számos török és újkori ábrázolását ismerjük.

19 Ezek alapján megállapítható, hogy a fent leírt ágyúlőrések a rondella földszinti lőréssorába tartoztak. A lőrések helyei megegyeznek a korabeli ábrázolásokon és térképeken látható lőrésekéivel. Az írásos források segítenek a rondella építési idejének meghatározásában is. A feltárásokon ugyanis a nagy mélység miatt nem sikerült az eredeti járószinteket elérni, és azok alá ásva a készítés idejére régészeti adatokat nyerni. A tizenöt éves háború ostromairól szóló források azonban Arszlán budai pasát (1565-1566) nevezik meg a rondella készíttetőjeként, aki így próbálta a Víziváros hadi szempontból addig jelentéktelen városfalát jobban védhetővé tenni.

20 A teljes kör alakú, emeletes, függőleges oldalfalú, de alacsony építmény tulajdonképpen egy kisméretű rondella volt. Elhelyezése a víz partján, önállóan a körítőfal végében még a korábbi, hasonló megoldású ágyútornyokkal rokonítja, amint emeletes volta is. A rondellát a múlt század elején bontották le, de visszabontott maradványai még e század fordulóján is láthatók voltak. A most feltárt falak egy részét visszatemették, a városkapu felőli lőrést pedig bemutatták a Külügyminisztérium új előcsarnokában. 332