Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Végh András: Előzetes jelentés a budai Szentpétermártír külváros területén 1991-1995 között folytatott régészeti kutatásokról 329-340

A most ismertetett épület utca felőli homlokzata előtt mintegy 13 méterrel egy különleges betöltésül, nagyméretű gödröt tárhattunk fel. A kör alakú gödör egy, a Zsigmond-korban lebontott, használt kályha szemétre vetett anyagát tartalmazta. A csempék nagy része egy kályhához tartozott. Az ebből előkerült összes csempe ábrázolása új típusnak számít. A csempéken látható címerek segítségével készítésüket egyértelműen Nagy Lajos idejére, 1370-1382 közé helyezhetjük. Emellett előkerült néhány Zsigmond-kori ismert típusnak is néhány töredéke, jelezve a bontás idejét. Az Anjou-kori csempéken az alábbi ábrázolásokat láthatjuk: magyar Anjou-királyi címer; lengyel Anjou-királyi címer; kétfejű sasos címer; magyar kettős keresztes címer együtt Szt. Péter-patrocíniumra utaló, keresztbe tett kulcsokat ábrázoló címerrel; szerecsenfejes sisakdísz; sárkány harca oroszlánnal; monogramos csempe.

15 A kályhacsempelelet elgondolkoztat arról, vajon kié lehetett az a telek, amelyen ilyen jelentős épület állt, udvarán pedig egy olyan kályhát vetettek szemétre, amilyet királyi központokból, esetleg bárók, egyháznagyok palotáiból vagy gazdag apátságokból ismerünk. Egészen biztos, hogy - mivel a királyi birtoklást kizárhatjuk - a telket valamely előkelő tulajdonaként tarthatjuk számon, a történeti források azonban nem elégségesek ahhoz, hogy a konkrét tulajdonost megnevezhessük. A fent ismertetett objektumokon kívül csak szórványosan bukkantak elő középkori emlékek. A háromosztatú kőépület mögött előkerült egy fából ácsolt kút, valamint egy nagyméretű, törökkori betöltést tartalmazó gödör belsejében egy gerendavázas, sövényfalú verem. A Medve utca 12-14. számú telkeken sajnos nem sikerült a feltárt középkori falrészleteket összefüggésbe hozni, erre nem volt lehetőségünk. Feltárhattunk azonban nagy számban törökkori szemétgödröket, amelyek bizonyítják a telkek folyamatos lakottságát. A feltárt maradványokat az építkezés teljesen megsemmisítette. MEDVE UTCA 9-11. A Medve utcai általános iskola tervezett bővítése tette lehetővé a II. Medve utca 9-11. számú telkek feltárását 1994ben.

16 A terület az egykori plébániatemplom utcájában, azzal egy tömbben, két telekkel északabbra helyezkedett el. A két telket az újkorban eltérő módon építették be, amely alapvetően befolyásolta megfigyelési lehetőségeinket. A Medve utca 9. sz. telken valaha álló épület szinte teljesen alá volt pincézve, ezért a pincepadló alatt csak római maradványok kerültek elő, a középkori rétegek a pincék építése során megsemmisültek. Csupán a kicsiny udvaron tárhattunk fel két, nagyméretű szemétgödröt a törökkorból, valamint egy szintén törökkori emésztőaknát. Sokkal több szerencsével jártunk a Medve utca 11. sz. telken, mivel az itt álló épületek jórészt nem voltak alápincézve, csupán a telek hátsó részén készítettek egy kisebb újkori pincét. A középkori maradványok sorsát viszont rontotta, hogy a mai felszín alatt közvetlenül a késő középkori feltöltés helyezkedett el, ezért az eredeti részleteket későbbi beásásokkal erősen megbolygatták. A telek déli részén középkori, fából készült lakóépület többször megújított maradványai kerültek elő. Az épület alaprajzát az egykori boronafalak alá tett, agyagba rakott laposkövek alapján ismerhettük meg. A ház az utcára merőleges irányban helyezkedett el, csupán északi hosszanti falát, valamint a helyiségeket osztó keresztfalak részleteit tárhattuk fel. További részleteit elpusztította a Medve u. 9. sz. telek pincéje. Nem áshattuk ki utcai homlokzati falát sem, mivel ez beért a mai utca alá. Az utca felől számított első helyiség északkeleti sarkában téglából épített, négyzet alakú kályhalapra bukkantunk. A környezetében talált szürke, négyzetes, tál alakú kályhaszemek feltehetően ehhez a kályhához tartozhattak. A kályha elhelyezkedése azt mutatja, hogy az eredeti bejárat északon nyílott. A kályhás helyiség mögött következett egy újabb helyiség, majd pedig még egy, amely enyhén a földbe volt süllyesztve, közepét tisztázatlan funkciójú kisebb támfal osztotta ketté. A hátsó rész ráépült egy nagyméretű középkori gödörre, amelyből nagyszámú kerámia mellett I. Mátyás dénárja, majolika padlótégla és aranyozott tetőcserép-töredék került elő. Az épület zárófalát modern bolygatás tette tönkre. A padlószint alatti feltöltésből késő középkori kerámia, I. Ulászló, V. László és I. Mátyás dénárjai kerültek elő, ennek alapján a ház készítésének idejét a XV. század közepére tehetjük. Ez a feltöltés töltötte be a ház építését megelőző karósor, feltehetően egy telekosztó kerítés karólyukait, amely azonban az épület hosszanti falától kissé délebbre húzódott. A karólyukak alatt egy újabb, korábbi épület feltöltött maradványai helyezkedtek el. Ez az épület szintén fából készült, az alapozás kősorai kerültek itt is napvilágra. A korábbi épület alapozásai pontosan a későbbi épület első és második helyiségének alapozásai alatt helyezkedtek el. Az első helyiségben feltárt kályha alatt előkerült a korábbi épület fűtőberendezése is: egy nyolcszögletű kemence alja és tapasztása. A korábbi ház korát a padló szintje alatti feltöltésből előkerült Zsigmond-dénár keltezi a XV. század első harmadára. A korábbi épület alatt még további két középkori járószintet figyelhettünk meg, amelyek közül az alsóbb volt az érdekesebb. Az alsó járószint a római romokat befedő humuszos feltöltődés tetején fekszik, amelyet III. András dénárja és kerámia keltezett a XIII-XIV. század fordulójára. Ezen a szinten több sütőkemence- és tüzelőhely-maradványt is megfigyelhettünk. Megállapíthattuk tehát, hogy a telekhatár a középkorban is a mai telekhatár közelében volt, és a középkor folyamán is többször elmozdult egy kb. 4 méteres sávban. A telek a középkorban nem volt alápincézve, sőt kőépület sem állt rajta, hanem egymást követően fa épületekkel volt beépítve. Nem állt itt még a török időkben sem kőház, pedig a telek valamilyen formában biztosan be volt építve ekkor, erről a Medve u. 9. udvarán talált szemétgödrök és emésztő tanúskodik. Csupán az újkorból származnak a legkorábbi kő alapfalak. A most leírt épülettől északra udvar terült el. Az udvart kövezet borította, amelyet az épület fala mentén, szinte folyamatosan egymásba ásva, néhány középkori és sok nagyméretű, törökkori szemétgödör vágott keresztül. A szemétgödrökön túl újabb faépületek alapozási kősorait és sűrűn egymásra rétegződött padlószintjeit tárhattuk fel. A római romokat fedő humuszos feltöltés itt is megmutatta, hogy a romok helye sokáig lakatlanul állt, a réteg évszázadok növényi vegetációjának lassú feltöltődési folyamatában keletkezett. Ennek a rétegnek a felső részéből előkerült néhány 331