Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Végh András: Előzetes jelentés a budai Szentpétermártír külváros területén 1991-1995 között folytatott régészeti kutatásokról 329-340

VEGHANDRAS ELŐZETES JELENTÉS A BUDAI SZENTPETERMARTIR KÜLVÁROS TERÜLETÉN 1991-1995KÖZÖTT FOLYTATOTT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL Buda város középkori régészeti kutatása „fehér foltjainak" számítanak még ma is a mai Várnegyeden, a középkori „castrum"-on kívül elterülő külvárosok, váralji települések. Annak ellenére, hogy egyes objektumok, fontosabb épületek feltárását elvégezték, még távol vagyunk attól, hogy pontos, összefüggő képet alkothassunk például az egykori utcaszerkezetről, beépítettségről vagy a háztípusokról. Különösen igaz ez az állítás a Szentpétermártír külvárosra (vagyis a mai Víziváros Duna-parti, északi részére), a középkorban, az eredeti utcanevek tanúsága szerint, főleg iparosok által lakott polgári városrészre.

1 A Vízivárosnak ebben a negyedében az 1940-es évekig a Fő utcán kívül elsősorban földszintes házak álltak, amelyek egyszerű formái, úgy tűnt, nem rejtettek középkori maradványokat. Műemléki védelemre érdemes XVIII-XIX. századi épület is csak elvétve fordult elő. Az 1940-es években megkezdődött a városrész szanálása és új rendezési tervek szerinti beépítése. Az ebben az időben Buda középkori maradványait lelkesen kutató Garády Sándor éber figyelmét nem kerülték el a munkálatok, és lehetőségeihez mérten igyekezett az új épületek alapozási gödreiben előkerült objektumokat felmérni, a leleteket pedig a Székesfővárosi Múzeumba szállítani. Gondos megfigyeléseinek köszönhetően sikerült meghatároznia a városrész egykori plébániatemplomának helyét, feltárnia több gazdag leletanyagú gödröt és vermet.

2 Garády Sándor az 1944-45-ös ostrom áldozatául esett. Halálával lezárult egy korszak a külvárosok kutatásának történetében. Az ostrom súlyos pusztításokat okozott a városrészben is, a helyreállításokhoz azonban már nem csatlakoztak régészeti megfigyelések. Csupán egyetlen eset, a negyed egyetlen törökkori műemlékének, a Király-fürdőnek a helyreállítása és kutatása kivétel.

3 A szanálás és az új épületek emelése az 1960-as évek elején vett újabb lendületet. Az építőipari technika rohamos fejlődése azonban ellehetetlenítette a régészek munkáját. Garádynak még volt ideje, hogy a kézi erővel kitermelt alapozási gödörben megfigyelje a régészeti jelenségeket. A gépi erővel végzett földkitermelés azonban jelentősen lerövidítette a megfigyelésre vagy akár az észlelésre alkalmas időt, sőt még helyszíni felügyelet mellett sem tette lehetővé sok esetben a régészeti objektumok vagy leletek felismerését.

4 Ezért a legtöbb esetben a múzeum szakemberei vagy nem is értesültek a római és középkori leletek elpusztításáról, vagy már nem tudtak eredményesen beavatkozni a megkezdett építkezés folyamatába. H. Gyürky Katalinnak rengeteg részmegfigyelése mellett csupán a Szt. Péter mártír plébániatemplom Garády által meghatározott helyén volt lehetősége rendszeres és eredményes feltárásokat folytatni.

5 A szanálásokat az 1970-es évek elején befejezték, a beépítés azonban sok helyütt elmaradt. Az újabb építkezési hullám az 1980-as évek végén indult, amelybe az akkori II. kerületi tanács kezdeményezésére a Budapesti Történeti Múzeum is bekapcsolódhatott.

6 Kezdeti kutatásaink a Kapás utca 11-15., 19-29., a Medve utca 34-40. számú telkeken nem sok eredményt hoztak, ennek egyik oka a géppel kiásott kutatóárkos módszer volt.

7

1991-ben azonban mód nyílott a Külügyminisztérium tervezett bővítése kapcsán rendszeres ásatást végeznünk a Gyorskocsi utca 26. számú telken. Az itteni eredmények szükségessé tették a római korral foglalkozó kollégám, H. Kérdő Katalin bevonását a munkákba, akivel közösen végeztük a továbbiakban a feltáró, illetve területfelügyeleti munkát. A Gyorskocsi utcai feltárások alapján még 1991ben kezdeményeztük a környező terület telkeinek régészeti védelem alá helyezését, amely végül 1994 januárjában jogerőre emelkedett. Az alábbiakban bemutatom az 1991 óta végzett közös feltárásaink középkori tárgyú eredményeit. GYORSKOCSI UTCA 26. A IL, Gyorskocsi utca 26. számú telken 1991-92-ben, a Külügyminisztérium épületének tervezett bővítését megelőzően, feltárásra került egy középkori lakóépület és környezete. Az ásatás egy utcára merőlegesen épült lakóház pincéit találta meg, mellette foltokban előkerült az udvar kövezete, amelyet számos, az épület fala mellett sorakozó középkori és törökkori szemétgödör vágott keresztül. Figyelemre méltó volt ezenkívül egy földbe vájt „kis pince", feltehetően hűtőtároló, valamint több sütőkemence, illetve tüzelőhely. Sajnos a modern bolygatások jelentősen megnehezítették a munkánkat, elsősorban az északi részen, ahol a Külügyminisztérium építésénél, az 1980-as évek elején szintsüllyesztést végeztek, amelyet csak utólag követett korlátozott régészeti megfigyelés.

8 A feltárt pince két részre oszlott, közülük a hátsó rész korábban, a középkorban épült, míg az utcára kiérő elülső részt a törökkorban toldották hozzá. A hátsó, középkori pince három oldalát tárhattuk fel, negyedik, déli oldalát elpusztította a mellé épített újkori pince fala. Az egytraktusú építmény téglalap alaprajzú volt, falai tört mészkőből készültek. Belsejében födémnek nem leltük nyomát annak ellenére sem, hogy a falak még több helyen is a külső oldalon megfigyelhető lábazati szint fölé emelkedtek. Boltozásra utaló nyomok híján azonban biztosra vehető, hogy eredetileg síkfödém fedte. Bejárata az utca felé, a keleti falon nyílt. Eredeti helyén találtuk meg a küszöbkövet, valamint az egyik szárkövet is, amelyet középtájon alaposan kikoptattak. A küszöbkő a középkori járószintnél mintegy 60 cm-rel lejjebb feküdt, a pince eredeti járószintje ennél még mintegy 80 cm-rel lejjebb helyezkedett el. Ide kőlépcső vezetett le, a lejáró eredeti formáit azonban elpusztította a törökkori pincebővítmény. Az építmény a telek déli oldalára épült, erre utal az északi oldalon feltárt kövezet, a kövezetbe mélyülő szemétgödrök, valamint az, hogy a törökkori pincelejáró is erre nyílik. 329