Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a Csepel-sziget középkori történetének kutatásához 309-321

VASALÁSOK 1. Rúdvasalás. Domborúra hajlított, vastag rúdvasalás egyik vége. Az épségben maradt sarkokban l-l szöglyuk van. (7. képi) 2. Lemezes borítópántok. Egyenes és különböző formára hajlítgatott vasalások. Különböző szélességű és vastagságú pántok, vannak közöttük visszahajlított és derékszögben behajlított szélű darabok is. Látszanak a felerősítőszögek helyei. MEZŐGAZDASÁGI ESZKÖZÖK 1. Aratósarlók pengetöredékei. (7. kép 11) 2. Sarlók penge- és nyéltüsketöredékei. (7. kép 3) 3. Juhnyíró olló pengetöredékei.

16 HÁZTARTÁSI ESZKÖZÖK ÉS FELSZERELÉSI TÁRGYAK 1. Lakatpántok és négyszögletes zártestek darabjai. (7. kép 2) 2. Függesztőkampó. (7. kép 15) 3. Kengyelek darabjai. (7. kép 4) 4. Kések. Vékony, apróra törött pengedarabok rekonstruálhatatlan késpengékből. Egyenes nyéltüskék a késpenge kis darabjával. Jobb állapotban maradtak a kovácsoltvas nyélborítások, amelyeknél felismerhető a két vaslap közé rozsdásodott nyéltüske. Több darabban bennmaradtak a felerősítésre szolgáló szögecsek. A késdarabok 4-6,6 cm hosszúak.

17 5. Lábbelire erősíthető sarokvasak darabjai. (7. kép 12-14) 6. Ismeretlen rendeltetésű vasalások. Ovális alakú, vékony (5,6-6x2-2,5 cm) vaslapocskák, amelyeknek hosszanti oldalain l-l, kb. 2 cm hosszú vastüske helyezkedik el. A vastüskéket a lemez széleivel együtt derékszögben behajlították, és így 2-2,5 cm széles felületet fogtak közre. Végül a vasalásokat hosszanti irányban enyhén homorították. Ép és törött, szabályos és deformálódott darabok kerültek elő. Feltűnően sok volt belőlük, hiszen 16 db többé-kevésbé formálgatva, de épségben került elő. (8. kép 1-2) 7. Vörösréz gyűszű. Csonkakúp alakú, palástját és tetejét benyomott pontsorok borítják. Átmérője és magassága 1,7 cm.

18 ÁLLATCSONTOK A viszonylag nagyobb darabokra és az egészen apróra vágott állatcsontok között felismerhetők a tenyésztett, vadászott, halászott állatok, sertés, szarvasmarha, juh, madarak, halak csontjai.

19 Feltűnően sok tojáshéj, halszálka, halpikkely volt egy-egy csomóban bedobva a gödörbe, de ezek már nem voltak kiemelhető állapotban. Ugyancsak csomókba dobálva találtuk a folyamikagyló-héjakat. A Csepel-szigeti gabonásverembe öntött háztartási hulladék és a benne lévő régészeti leletek korának a meghatározásában a falusi, XVI. századi pénzleletes edények segítettek bennünket. A Csepel-szigeti fazekak 2. csoportjába sorolt fazékkal megegyező formájú edényben voltak a nagykátai (Pest megye) 2. éremlelet darabjai. A nagykátai vékony falú, belül zöld mázas fazék darabjai között I. Ferdinánd király (1526-1564) 153l-es, 1533-as évekből származó pénzei voltak elrejtve.

20 A szápári (Veszprém megye) bögre az előbbi fazekak kicsinyített mása, ez is zöld mázas volt belülről. 246 db XVI. századi aprópénz volt benne, amelyek közül Matthäus salzburgi érsek 1540-es zweierje volt a legkésőbbi.

21 Ugyancsak a Csepel-szigeti, 2. típusba sorolt fazekakkal mutat rokonságot a nagykátai (Pest megye). 1. éremlelet edénye is. A sárgásfehér, vékony falú, belső oldalán zöld mázas edényrészletben

22 5600 db, 1520-1530 közötti időszakból származó pénz volt.

23 Ugyancsak a XVI. század első feléből származó pénzeket találtak Szederkényben (Baranya megye), egy barnásvörös, homokkal soványított agyagkorsóban, amelynek hiányzott a pereme és a füle. Ennek ellenére megállapítható, hogy ugyanolyan vékony nyakú, szűk szájú korsó volt, mint amilyenek a Csepel-szigeti korsók 3. típusába tartoznak. A szederkényi éremlelet 9 kg, 16 dkg súlyú ezüstpénzből állt, amelyek között II. Lajos király (1516-1526) 1525-ben vert dénára volt a legkésőbbi.

24 Tehát a felsorolt éremleletek és természetesen a pénzeket tartalmazó edények 1525-ben (Szederkény), 1530-ban (Nagykáta 1.), 1533-ban (Nagykáta 2.) és 1540-ben (Szápár) kerültek a földbe, ami azt jelenti, hogy a pénzes edényekkel megegyező Csepel-szigeti edények is ebben az időszakban voltak használatban. Mivel a Csepel-szigeti cserépedények között a pénzleletes edényekkel rokon darabok kerültek elő a legnagyobb mennyiségben, ezek az 1. gabonásverem egész betöltését a XVI. század első felére, az 1541 előtti évtizedekre keltezik. Ezt a megállapítást az 1565-ös török adójegyzék is megerősíti, a Csepel-szigeti falvak közül már csak Szentmiklóst említik, mert a többi falu erre az időszakra elnéptelenedett.

25 Korábban említettük, hogy a Csepel-szigeti 1. gabonásveremben talált cserepek legnagyobb része nagyjából azonos méretű, vékony falú, belül zöld, sárga mázas, jellegzetes peremű, majdnem teljesen egyforma fazekakból származik. Azonnal felvetődik az a kérdés, hogy ezen a környéken miért pont ezeket a fazekakat használták ilyen nagy mennyiségben. A főváros több hasonló korú leletegyüttesében is gyakori ez a fazékfajta, de többféle méretben s a többi edényhez hasonló mennyiségben került elő.

26 A következő kérdés akkor merül fel, amikor a mázas edények XVI. század eleji elterjedését vizsgáljuk. Bár még nem készültek e tárgyban nagyobb területeket érintő, összefoglaló tanulmányok, annyit azért lehet tudni, hogy a XVI. század eleji falusi leletek között nagyon kevés a mázas edény, még a Buda és Pest körüli falvakban sem terjedtek el túlságosan.

27 Például a Budapest XXIII., Soroksár-Várhegyen feltárt kerekegyházi, késő középkori falurészletben, azaz az innen származó leletek között is alig akad néhány mázas cserépdarab. A falu ekkor főnemesi család birtokában volt, de mivel lakói szegények voltak, az olcsóbb, egyszerűbb háztartási edényeket használták.

28 A Csepel-szigeti fazekak rendeltetésének meghatározására a technikai jegyek elemzéséből is ki lehet indulni. A cserepek 312