Budapest Régiségei 32. (1998)
TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 6. közlemény, A szürke, redukált égetésű kályhacsempék kérdéséhez 291-308
vátkolt pálcatagja (8. kép 1.). Ez a kereteléses díszítés ugyanis a raurisi csempék egyik csoportjára jellemző. A budai palotából ismerünk olyan - sajnos csak töredékes - zöld mázas csempéket, amelyek ilyen megoldásúak. Az eddig közöletlen leletek 23 alapján sok különböző, dekoratív, figurális díszítés ismerhető fel: vadember(?), griff, unikornis, madár. A budai szürke kályhacsempe párdarabjának töredékét Alsó-Ausztriából (M annersdorfWildstein, Melk körzet) közölték, egy valószínűleg már a XV. század végén elpusztult településből 24 (8. kép 2.). Sem a budai példány, sem az osztrák töredék nem tűnik azonban másolatnak; a részletek éles rajza ennek ellentmond. 25 Eszerint a raurisi műhely készíthetett szürke, mázatlan csempéket is? Az ausztriai eredetű szürke csempék körét két olyan - korábban már közölt 26 - típussal zárjuk, amelyek analógia nélkül is bizonyíthatóan oda sorolhatók. Mindkettő a mérműves díszítésű, áttört előlappal ellátott csempék legegyszerűbb megoldását mutatja: a négyzet alakú nyílásba mindegyik oldal közepéről egy-egy orrtag nyúlik befelé, amivel négykaréjos nyílás keletkezik. Az egyik ilyen csempe a budai domonkos kolostor ásatásánál a XV. század elején végzett átépítés során keletkezett rétegben feküdt, XIIÎ-XIV. századi leletekkel. 27 Az orrtagok tetején benyomott T bélyeg látható - véleményünk szerint ez a Tulln város címerét használó fazekasok jele, és hasonló alakú bélyegként a XIV. század második felére keltezhető, grafitos anyagú főzőfazekakon is használták hitelesítő jelükként. A sötétszürke felületű (belül világosszürke cserép) kályhacsempét is a XIV. századra keltezhetjük (10. kép 1.). A másik, ehhez hasonló kialakítású, szürke, redukált égetésű kályhacsempe töredékein is benyomott bélyegek láthatók, de itt az alsó-ausztriai pólyás címert használták (egy esetben pedig kerek mezőben keresztet). Ezek a töredékek a királyi palota előtt, az É-i oldalon húzódó korai városrész területén kerültek elő, az ottani XIII-XIV században épült házakhoz tartoztak, és már a XV. században szemétbe kerültek. A kétfajta fazekasbélyeg közül az első analógiáját ugyancsak a XIV. századra keltezhető, redukált égetésű fazékperemről ismerem, a másodikat pedig szintén redukált égetésű fazékperemről, lelőhelye alapján ez is a XIV. századba tartozik 28 (10. kép 2.). Véleményem szerint alsó-ausztriai, talán bécsi fazekasok használták ezeket a jegyeket egy olyan időszakban, amikor a későbbi pólyás-keresztes fazekasbélyegek még nem alakultak ki. Úgy a tullni, mint az alsó-ausztriai, egyszerű kialakítású csempék talán jellemző módon nem a királyi palotába szállított kályhák körébe tartoztak, hanem a polgári-kolostori használatra készült olcsóbb áruk sorába. Készítési helyét tekintve egyelőre semmiféle támponttal nem rendelkezünk egy már régóta ismert csempetípusnál. A Budától É-ra fekvő Békásmegyer középkori pusztatemplománál végzett ásatás során került elő három teljes példánya is 29 egy középkori lakóház helyén. Négyzet alakú csempék, hátsó fiókrészük a XV századi nyitott tál alakú, jól ismert kályhaszemekkel egyező kialakítású, de kivágott nyílásuk alul van. A redukált égetésű csempék előlapját jobbfelé lépő lovon ülő mellpáncélos lovag díszíti, kezeiben kardot és pajzsot emelve. Fején magas tetejű vaskalapot (Eisenhut) visel. A hátteret a ló mögött, előtt és lábai alatt stilizált leveles-ágas növények töltik ki. Az egyik példány előlapját vastag, grafitos bevonat borítja (M: 22 cm, sz.: 21 cm, mélység: 11,7 cm 11. kép 1-3.) A feldolgozás elején említett pesti lelőhely leletegyüttesében is előfordul ez a csempetípus: két példányból származó töredékei sötétszürke felületűek, kopottabb (a negatív hosszabb használata után készült) példányok (12. kép l.a-b). Egy ugyanilyen szürke csempe saroktöredéke került elő a budai domonkos kolostor ásatásánál 30 is. Úgy az előlap, mint a hátrész agyagjába finom szemcsés grafitot kevertek, ami szabad szemmel alig látható (vastagsága: 0,8-1,2 cm, 12. kép 2.). A csempék stílusa a Magyarországról ismert ilyenféle témájú daraboktól eltérő, inkább alsó-ausztriai és csehországi lovas ábrázolásokkal vethető össze. A lovas fején látható magas tetejű vaskalap 31 a csehországi huszita témájú csempéken tűnik fel a XV. század közepén, a leveles ágak növénydísze ilyen stílusban alsó-ausztriai és sziléziai csempéken fordul elő (11. kép 4.); ezekre jellemző a lóalak lábainak ilyen naiv rajza is. 32 A redukált égetésű, mázatlan kályhacsempék készítésének technológiája a közép-európai fazekasság egy részének gyakorlata, főleg a XIV-XV század folyamán. Az ilyen csempék készítése azonban korántsem terjedt el mindenütt. Csehországban a vörös-sárga-barnára égetett (oxidálóégetés), mázatlan csempék voltak általánosak. Morvaországban ugyanígy - de itt, ha ritkábban is, már készültek redukált égetésű, sőt grafittal kevert agyagból is csempék. 33 Ezek divatjának követését néha egyszerű, grafitos angób bevonattal oldották meg, nemcsak a szürkére égetett cserép esetében, de sárga színűeknél is. Máskor a grafit pótlásaként a külső felületet .csillámporral vonták be Jóval általánosabb lehetett a redukált égetésű csempék készítése Alsó- és Felső-Ausztriában (ahol a grafitos háztartási edények készítése mindennapos gyakorlat volt). Sajnos a kutatás hiányai miatt a csempekészítő műhelyek pontosabb meghatározására még várnunk kell, de az eddig közzétett anyag nyilvánvalóvá teszi, hogy az alsó-ausztriai fazekasok egy része a helyi felhasználás mellett közelebbitávolabbi kereskedelem számára termelt. Jellemzőnek tartjuk, hogy például a „Kamptal - Horner Becken" vidéken, AlsóAusztriában regisztrált, mázatlan, XV századi csempék öt lelőhelye esetében a Duna mellett és É-ra mind redukált égetésűek (sötétszürke, kaviccsal soványított, jól kiégetett cserép, törésfelületük világosszürke). Ugyanez vonatkozik Tulln múzeumának csempéire is, de itt a sötétebb szürke cserép gyakoribb, és grafittal bevont felületű is található. 34 Bemutatott csempéink egy részét is innen származtatjuk, két esetben műhelyüket (Tulln, Bécs) is bizonyítva. A raurisi csempekör kivétel - ezek távolabb készülhettek. Az ausztriai technológia hatása magyarországi műhelyeknél is jelentkezett már a XIV. század második felétől. Először talán a királyi udvar számára dolgozó műhelyek alkalmazták, nyilván ausztriai mesterektől tanulva (többször még grafitot is használva). 35 A század közepétől kezdve, úgy látszik, már vidéki, dunántúli műhelyek is készítenek szürke kályhacsempéket. Ezek egy része az ún. népies stílusú körbe tartozik (cseh oroszlán, szarvas, rozetta, leveles-indás mustra, Szent György) 36 , a század második felében és végén készültek vidéki udvarházak és várak (Sümeg, Veszprém) kályháihoz. Másik jelentős részük a királyi udvar számára készült csempék legkedveltebb motívumait veszi át, lenyomatként másolva 293
