Budapest Régiségei 32. (1998)
TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 6. közlemény, A szürke, redukált égetésű kályhacsempék kérdéséhez 291-308
HOLLIMRE KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPÉK MAGYARORSZÁGON VI. A SZÜRKE, REDUKÁLT ÉGETÉSŰ KÁLYHACSEMPÉK KÉRDÉSÉHEZ BEVEZETÉS Ez a feldolgozás több szempontból tér el a korábbiaktól (I-V.), amelyek kronológiai, illetve műhelyek szerinti csoportosításban adták a középkori Buda királyi palotájának (és a más helyekről előkerült azonos leleteknek) kályhacsempéit. Azok ugyanis zömmel helyi műhelyekben készültek, vagy külföldről hozatták, esetleg ajándékozták őket; az összetartozó típusok egymás korát is bizonyították, néha feltételezhető rekonstrukciókat is lehetővé tettek. Itt viszont olyan csempéket mutatunk be, amelyek Budán csak néhány példányban kerültek elő (egyes típusuk feltalálható más helyütt is a középkori Magyarországon), egymással nincsenek kapcsolatban, és nem köthetők jól meghatározható csoportokhoz sem. így kevés kivételtől eltekintve keltezésük is bizonytalan. Közös vonásuk viszont, hogy aligha köthetők helyi műhelyekhez, többüknél bizonyos, hogy külföldi kályhások-fazekasok készítették és szállították a magyarországi piacokra. Bemutatásukkal erre a kérdésre akarjuk a kutatás figyelmét ráirányítani. Amint az elterjedési térképen is látható, az eddig közölt darabokkal együtt az analógiák lelőhelyei nagy szórást mutatnak, nagyobb részük a Duna vonalához köthető, és így a kereskedelmi útra is utal. TECHNOLÓGIA E csempék készítése azonos módszerrel történt: a világos színűre, szürkésfehérre égő, (csak kevés grafitot tartalmazó) cserép a redukáló-(oxigénhiányos)-égetés során felületén sötétszürke-fekete, néha fémesen csillogó színt kapott (ez főleg a simára eldolgozott felületen érvényesül). Ugyanilyen általában az egyszerű, négyszögű szájú, tál alakú kályhaszemek nagy része is a XIV-XV. században (a komáromi fazekasok „bécsi kályhának" nevezték); ezek zömét Ausztriából importálták. A zárt előlappal készített szürke csempék kis száma egyegy helyen valószínűleg azzal magyarázható szerintünk, hogy ilyenekből nem építettek teljes kályhát: az előbb említett egyszerű kályhaszemekkel együtt használták őket, csupán egyegy sort alkottak velük (például az alsó tüzelőtér legfelső sorában), ha valamivel igényesebb megoldásút akartak egy várban, polgárházban, vidéki kúriában állítani. Az ilyen takarékos megoldásra jó példákat találunk a vörösre égetett vidéki kályhák esetében is. 1 Ritkább az a megoldás, amikor a kályhacsempe külső felületét grafitos réteggel borították (néha már később, használat közben szépítve); még kivételesebb, amikor az egész előlap nagyon sok grafittal kevert agyagból készült. (Ez - ugyanúgy, mint a főzőedényeknél 2 - a jobb tűzállóságot, tartósságot segítette.) Felsorolásunkat egy olyan szürke kályhacsempével kezdjük, amelynek típusát eddig csak egyetlen példánya képviseli: négyzet alakú előlapján az egyszerű, léces profilú kereten belül geometrikus szerkesztésű díszítését félkörös ívekkel képezték, ezeken belül ismét két-két kisebb félkörrel tagolva. A minta gazdagítását a domború profilú íveket kívül-belül kísérő vonalak és a szabad mezőket kitöltő kis, háromszögű gömböcskék adják. Világosszürke, gyengén redukált égetésű cserép (helyenként az utólagos kiégés miatt szürkéssárga); a negatívba kézzel benyomkodva készült. (M: 21,7 cm 1. képi.) -Lelőhely: Pest, Piarista-telek. A csempe keltezését tágabb időhatárok között az ugyanott előkerült más kályhacsempék alapján jelenleg a XIV. század második fele és a XV. század közepe közé tehetjük. 3 A következő csempe díszítését a töredékek alapján rekonstruálhatjuk: gyengén kidomborodó, vonalas hatású mérműszerkesztés, körbeírt hat csúcsívvel. Lelőhely: Buda, királyi palota, két példány töredékei. (M: 23x23 cm,l. kép 2.) Világosszürke cserép. Bár hátsó fiókrésze letört, látható, hogy oldalt vagy alul volt a fiókon egy kivágott nyílás, nem pedig a fenékrészen. Ugyanilyen megoldást mutat a következő csempetípus is és más szürke csempék (1. kép 1.2. kép l.,5. kép l.a-b. és 11. kép 3.a-b. képen). Lelőkörülményei a XV. századra keltezik. A harmadik és negyedik csempetípus rokon jellegét ismét az egyszerű, vonalas megoldású, szerkesztett dísz adja: a 3. képen láthatónál négy karéj, közepén kör és kis négy karéj. (M: 22,8x23 cm) A 4. típus esetében a négy karéjt már nem vágja le a keret, befelé a karéjok liliomos végződésűek, és a középső kör kisebb (M: 27,6x27,7 cm). A 4. típus szürke cserepében 25-szörös nagyításnál látható a finoman elosztott apró szemcsés grafit (2. kép 2.). Mindkét esetben a mérműves tagozat profilját kívül-belül l-l vonal kíséri. A 3. típusból 5-6 példány, a 4.-ből 2 példány töredékei kerültek elő a budai palotából, az utóbbiak kísérő leletei a XV század második felére utalnak. Az 5. típus díszítése is szerkesztett mérműmintát követ, de a bemutatottak közül ez a legszebb megoldású. A csúcsíves négy karéj belsejét háromkaréjos tagolás kíséri, befelé álló végződésein szépen formált liliomokkal. Jellemzője a szabályosan tagozott többszörös profil, a csempekeret is lapos horonyban folytatódik (M: 23x23 cm, 3. kép 1.). Cserepe világosszürke, A palotából 4 példány töredékei alapján rekonstruálva. Ezeken kívül ismert még a Fortuna u. 18. sz. ház ásatásából 4 , Vác várából 5 és Pozsonyból 6 , de vörös cserépből Visegrádról 7 is. Keltezését megkönnyíti az Alsó-Ausztriában, a S. Maria in Paradyso ferences kolostorának ásatásakor előkerült analóg töredékek alapján rekonstruált darab. (3. kép 2.j) Ez azonban zöld mázas. 8 A kolostort 1456-ban alapították, a többféle, 291
