Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Garády Sándor: Buda középkori és újkori vízművei, különös tekintettel a Svábhegy-Városkút kutatására 245-265

De visszatérve előadásunk tulajdonképpeni céljára, a vízműre, az idevágó leletek fölsorolásával folytatom. A XIV. és a XXII. kutatóárokban ráakadtunk az egykori fa csővezeték nyomaira (13. kép), azonkívül a XXII. és az V. árokban égetett cserépcsövek töredékeire. A XIV. árokban talált favezeték egy két oldalról kőfallal övezett favályúban végződik (14. kép). A favályúból a falon vágott lyukba helyezett vas szűrőn át folyott egykor a víz a fa csővezetékbe. Ma itt víznek nyomát nem találtuk, sem a vályún túl a fa csővezeték további nyomára nem akadtunk. Egy másik fa csővezeték nyomát a XXII. árokban leltük meg. Ez a forrásház felé irányul, de az alsó folyosóval nem lehetett kapcsolata, mert magasabban fekszik. Ennek folytatását kétfelé, egyrészt az úttest, másrészt az oda fölhalmozott kiásott földanyag és az előrehaladott őszi idő miatt nem kutathattuk ki Ugyanabban a kutatógödörben a fa csővezeték fölött összevissza hányva vörösre égetett cserépcsövek töredékeit találtuk. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a cserépcsővezeték megelőzte a fa csővezetéket. Erre még később majd rátérünk. Annyi bizonyos, hogy a Városkút vizét különböző időkben bevezették Buda várába. Erre írásos bizonyítékokon kívül egyéb kézzelfogható adataink is vannak. A Vízművek igazgatóságának közlése szerint az Istenhegyi út évek előtt történt átépítése alkalmával az Óra út és a Nógrádi út közötti szakaszon háromféle: fa-, égetett agyag és öntött vascső vezetékre akadtak. Sőt két egymástól elhajló irányban futó égetett agyag csővezeték került elő. E helyütt özv. Kisbaári Ferencné telkén végzett kutatás során meg is találtuk az egyik agyagcső és a fa csővezeték egy darabját. (8.rajz) A fa csővezetéket éppen egy ülesztés helyén ástuk ki, ahol az illesztéseknél a vasgyűrű is a helyén feküdt (15. kép). Ilyen vasgyűrűt egyébként a másik két vezeték mentén is találtunk. A vasgyűrű kovácsolt vasból készült, középen bordával. Két vége ki van élesítve. A két szomszédos facső falába, tehát nem a cső nyílásába verték. Ezt bizonyítja, hogy a vasgyűrűnek úgy a belső, mint a külső oldalára köröskörül odatapadt farostokat találunk. Az agyag csővezetékben, amelyet nyolcadfél méter hosszban ástunk ki, kétféle fajta csövet találtunk (16. kép). Az egyik galléros, a másik gallér nélküli, végén gyengén kiemelkedő bordával. A galléros teljesen azonos a Halászbástyáról lehozott csonka csődarabbal. Mindenikén domború vagy bekarcolt „P" betű van, a Váralja utcából előkerült csövön még más jelzés is van, azonban a cső nem állapítható meg teljesen. Csupán három görbített vonás részlete látható (17. kép). A galléros cső hossza 45,5 cm, a bordásé 87 cm, de egy fele hosszúságú darabot is találtunk. A galléros cső belső átmérője egyik végén 10,5, másikon 14 cm, a bordásé egyik végén 5,5-5,8 cm, a másikon 8,5-9 cm Elkészítésük módja is különböző. Ez külső felületükből megállapítható. A galléros cső külseje elárulja, hogy korongon idomították, a bordás cső felületén ellenben a bepréselődött durva szövet lenyomata kétségtelen bizonyítéka annak, hogy nem készülhetett korongon. A cső szájnyílása is sarkosan van lefaragva. A korongon készítés különben a cső hossza miatt is nehézségekbe ütközött volna. A csövet alighanem olyan módon készítették, hogy a még nedves, lágy agyagot rányomkodták valamilyen korongra. A korong lehetett fából vagy égetett agyagból, esetleg más anyagból is. Hogy a lágy agyag alakját ne változtassa, szövetet tekertek a csőre, és a száradásig, helyesebben addig, amíg a korongról le nem húzták, rajta hagyták. A cső kúpos alakjánál fogva a korong kihúzása nem járhatott különösebb nehézséggel. Azután a szövetet eltávolítva tették a csövet az égetőkemencébe. Az egyik galléros agyagcső oldalán utólag, valószínűleg tisztogatás céljából, hosszúkás léket vágtak. A kétféle agyagcső az általunk kiásott darabon vegyesen volt lerakva, de a Vízmű-igazgatóságtól szerzett értesülés, amennyire visszaemlékeznek rá, az egyik vezetéknél csak galléros, a másiknál csak bordás csövek voltak. Saját tapasztalataink az ellenkezőt bizonyítják. Tömítőanyagot a csövek illesztésénél nem találtunk. A vas csővezetéket e helyütt az idő rövidsége miatt már nem kutathattuk ki. Megtaláltuk azonban a vas csővezetéket ezt megelőzően már egyebütt, a Városkúti út és a Béla király útja közt fekvő telkeken, nevezetesen a Városkúti u. 17-19. sz. Horváth Sándor-féle és a 21-23 sz. dr. Winter Ernő-féle telken. A talált csöveket a tulajdonosok szíves engedelmével mindenütt kivettük, kivéve a facsöveket, amelyek széjjelestek volna. Az öntöttvas csövek teljes hossza karmantyúval együtt 1035 mm, belső átmérő 2-5,5 cm. Súlyuk 17 kg. Azonkívül találtunk két darab 57 cm hosszú csövet, amelyek tetején hosszúkás nyílás van. Az egyik darabnál a nyíláson az elzáró fatuskót is megtaláltuk. A Vízmű-igazgatóságtól nyert értesítés szerint elég sűrűn, mintegy 25 méterenként találtak ilyen csődarabokat. Ezek a csöveknek iszaptól való megtisztítására szolgáltak. Ezeken a csöveken liliomot ábrázoló bélyeg van, a többin azonban semmiféle jelzést nem találtunk. A liliom Anjou-liliomhoz hasonló. A vascsövek karmantyús illesztésének tömítése valamilyen ragacsba ágyazott apró faékekkel történt. Mielőtt a Vízmű történeti taglalására áttérnénk, még megemlítendőnek tartjuk, hogy a Városkút környékén a kutak egész csoportja keletkezett. A CD csatorna kiásott vége tájékán állítólag volt kutat már említettük. Egy másik, B-vel jelzett kút nyilván ma is látható az alsó kútház közelében (18. kép). Belső átmérője eredetileg 1,60 m volt, ma felsőbb részében ellipszis alakú, mert a mellette kinőtt juharfa összenyomta. Fala is tele van nőve gyökérzettel. A kútház felőli oldalán 1,95 m mélységben vascső nyúlik bele, ebbe a csőbe is gyökér nőtt. Mai mélysége 26,1 m. Feneke kőtörmelékkel telt. Egyik oldalon ezt a kőtörmeléket 1,35 m mélyen eltávolítottuk, de még mindig kőtörmeléket találtunk, s a kút falazata sem ért véget. Mélyebbre menni nagyobb munkát és berendezkedést igényelt volna, s ezért mellőztük azt. A kút korát megállapítanunk nem sikerült. A kútkövek megdolgozási módja régies, de ez nem biztos alap a kor meghatározására. Egy másik kutat (a D jelzetül) a Városkúti út mellett ástunk ki. Belső átmérője 1,28 m, ugyancsak faragott kövekből készült, 8,1 m mély, a vízállás benne 1937. szept. hó 10-én 3,8 m volt. Egy harmadik kutat a Kaufmann-villa telkén sikerült találnunk. Egy nagyjából megmunkált terméskövekből készült, 1 m belső átmérőjű és régi szeméttel van tele. A szemetet 1,60 m mélységig eltávolítottuk, de azon alul még mindig szemetet találtunk. 248