Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Kaba Melinda: Az aquincumi orgona és az 1994-ben Budapesten megrendezett nemzetközi szimpozium 143-148

juk csupán töredékekben, egyetlen ép sípot sem találtak, így az igen fontos sípméretek csak esetlegesek, feltételezettek, pedig ismeretes, hogy a sípok pontos mérete nélkülözhetetlen a zenei hangzás hiteles elképzeléséhez. Pandermalis pro­fesszor információja szerint az ásatási szituáció diktálta ezt a kiegészítő formát. Az ásatási szituációt viszont sajnos nem is­merjük. A síptesteken kívül a síplábakból csak kis részlet tűnik elő a rárakódott és erősen korrodált bronztömbök miatt. Viszont igen jó állapotban maradtak a sípokat rögzítő bronzlapok elől és hátul. Az elülső bronzlapot, középen több, kicsi, millefiori technikával készült négyszögletes üvegkockával díszítették, amelyek közül egy épen maradt. A hátsó oldali bronzlapon, öt kisebb méretű síp helyének megfelelő részen, a sípok magas­ságát lépcsőzetesen követő jelentősnek tűnő bevágást láthat­tunk (5. kép). Lantos István orgonaművész véleménye" sze­rint az 5 síp egy önálló egység a sípsoron belül. Ezeken külön dallamot tudtak játszani. Miután a sípok rövidebbek, azért éles, magas hangjuk lehetett. Ez a konstrukció történhetett egy következő dallamra áttérő könnyebb hangolás érdekében, attól függően, hogy mit akartak játszani, pl. szólóműveket. l.WALCKER-MAYER, Werner: Die römische Orgel von Aquincum. Stuttgart, 1970. 2. SZIGETI Kilián: Az aquincumi orgona zenei problémái. Magyar Zene. 1972. 13. évf. 2. sz. 178. old. 3. NAGY Lajos: Az aquincumi orgona. Budapest. 1933. 39. old. 4. NAGY Lajos i.m. I. tábla 5. MINÁROVICS János: Miért volt az aquincumi tűzoltóság orgonája víziorgona? BudRég 28. 1991. 261. 6. SZONNTAGH Jenő (USA): Újabb adatok az aquincumi orgona légnyomásszabályozó szerkezetéhez. BudRég 28. 1991. 283. 7. Itt jegyezzük meg, hogy a program keretében bemutattuk új rekonstrukciónkat. Az utóbbi években ugyanis szükségessé vált az orgona eredeti alkatrészeinek újbóli tisztítása és konzer­válása. Bencsik László a Budapesti Történeti Múzeum restau­rátora megtisztította és konzerválta az egyes darabokat és a hiányzó részeket bronzlemez kiegészítésekkel pótolta. A meglevő darabokból másolatot készített, ezek plexi vázra app­likálva követik a Walcker-féle rekonstrukciót (4. kép). 8. Az előadások szövegei megjelentek. International Symposium Organ of Classical Antiquity: The Aquincum Organ A.D. 228 Since the book by Lajos Nagy, published in 1933, titled the Aquincum Organ experts have been discussing soluable and insoluable problems of the instrument. A great number of studies, debates have appeared from archaeologists, theoreti­cians of music, organists and chemists. Among others, there have been contradictory opinions formed about the tunes that could have been played on it. 1 In this area an enormous help has been provided by the Egyben alkalmat adott az egyszerűbb hozzáférhetőségre is. A dioni leletnél sem a játszó-, sem a fúvószerkezet része nem maradt meg. A kísérőleletek és a sztratigráfiai megfigye­lések alapján az ásató a leletet a koracsászárkorra datálja. 12 El­képzelhetőnek tartja az ásatási helyszínt és a körülményeket figyelembevéve, hogy egy bronzzal foglalkozó műhelybe be­adott tárgy javításra szánt részletéről van szó, vagy esetleg egy nem befejezett darab is lehet. Nagy érdeklődéssel várjuk a személyes ottlétemkor jel­zett közeli tudományos publikációt. A pontos ásatási körül­mények, megfigyelések és részletes dokumentációk ismereté­nek birtokában, több kérdésre is fény derülhetne, valamint, reményeink szerint, lehetővé válna annak a fejlődési sornak nyomon követése, amelyet az ókori orgonaépítés megtett a Kr. u-i I. századtól, az aquincumi Kr. u-i 228-ra datált orgo­nánkig. Végül a görögországi lelet előkerülése ellenére is hangsú­lyozzuk, hogy az aquincumi orgona az első és egyetlen, a fú­vóberendezéstől eltekintve, szinte teljes egészében fenn ma­radt és másolatban megszólaltatható orgonája a Római Biro­dalomnak. Musikwissenschaftlichen Verlags-Gesellschaft mbH, Kleinblittersdorf. Walcker Stiftung. 1997. 9. Dimitrios Pandermalis professzor szíves információiért és kalau­zolásáért, ásatásának bemutatásáért hálás köszönetet mondunk. 10. PANDERMALIS, Dimitrios: The Water-Organ of Dion. 1994. Múzeumi leporelló. A dél-floridai tampai egyetemről küldött példányt Szonntagh Jenő professzornak köszönöm. 11. Ezúton is-hálás köszönetünket fogadja Lantos István szíves szakvéleményéért. 12. PANDERMALIS, Dimitrios: Régészeti feltárások Macedóniában és Trakiában. Macedonia 1992. 217-222. A szerző görög nyelven megjelent cikkében is nélkülözzük az archaeológiailag értékelt sztratigráfiai megfigyeléseit és a kísérőleletek közreadását. A cikket ugyancsak Szonntagh Jenőtől kaptuk, ismételt köszönet érte. 13. KÁBA Melinda: Die römösche Orgel von Aquincum (3. Jahrhundert) Budapest. Bärenreiter Verlag. Kassel-Basel­Tours-London. 1976. A fényképfelvételeket Bakos Margit, Komjáthy Péter, Tihanyi Bence és Szentpétery Tibor készítették. organ-builder, Werner Walcker-Mayer who made a sounding copy of the Aquincum Organ at his factory in Ludwigsburg in 1969. This reconstruction is basically different from the one made following the plans of Lajos Nagy and János Kalmár at the factory of the Angster Organ Builder Firm in Pécs in 1932 that sounded a chromatic scale. Whereas Walckers recon­struction, due to its high capacity for intonation was able to make a diatonic scale. 2 " 3 JEGYZETEK MELINDA KÁBA: THE AQUINCUM ORGAN-INTERNATIONAL SYMPOSIUM IN BUDAPEST, 1994 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom