Budapest Régiségei 31. (1997)
Holl Imre: A budai palota középkori építéstörténetének kérdései 79-99
vára, 104 Dalph..., 105 Marienburg in Poland, die Burg zu offen in ungern, Sant Martins burg. (27. kép) „A budai vár Magyarországon" megjelölés szerint ugyanúgy mint a többi - az olvasó számára legalább hallomásból ismert helyre vonatkozik. Sajnos nem hiteles ábrázolás, mégis vannak elemei, amelyek arra utalnak, hogy a készítőnek hallomásból a valós helyről tudnia kellett: A vár egy hegyen áll, egyik oldalán (D-en?) a hegyről levezető, kapuba torkolló út látható, a hegy lábánál városrész fekszik (amire az alsó városfal utal). 106 Fent a várban több épület áll (amelyeket egy létező épülettel sem hozhatunk kapcsolatba). Hogy a rajzoló valós elemeket (de nem igazi képet) igyekezett adni, azt a lovagrend vára, Marienburg jobban bizonyítja, bár ez sem hiteles. De tud arról, hogy a vár fő épülete (bár csak egyről tud) felül a tető alatt végig pártázatos és ennek elhelyezése a homlokfal előtt kövek ledobására alkalmas kiülésű. Az emeleti rész nagy ablaksoráról is tud, illetve az ezek közötti, felül ívekkel záródó homlokzati pillérsorról (ilyen úgy a Mittelschloss, rizalitján, mint a Hochschloss D-i részén is található, csakhogy egész a földszintig lenyúlik az 1400 körül befejezett épületeken). A fantázia szüleménye viszont a vár hegyre állítása a szakadék fölött húzódó híddal. Komád Grünenberg címereskönyve címében magát mint „konstanzi polgár és lovag" nevezi meg, de tudott az is, hogy 1442-ben a város építőmestere és három alkalommal polgármester. Folytatója a címerek összegyűjtésében elődjének Ulrich von Richentalnak, ami megkönnyítette számára, hogy majd kétezer darabbal univerzális áttekintést adjon. A teljesség eléréséért azonban számos fantázia címert is konstruált, máskor pedig (nyilván hallomásból, vagy leírásból gyűjtött címereknél) az eredetiektől erősen eltérő rajzot készített. 107 Ez a megoldás ugyanolyan, mint amit vár képeinél látunk: illusztrációnál több, de nem valódi látkép. Könyvét 1483-ban fejezte be, de számunkra nyilvánvaló, hogy gyűjtésben sok esetben sokkal régebbi adatokra is támaszkodott. A XVI. fólió lap felirata: a római király várai is régi adatokra támaszkodik, ez nem lehet III. Frigyes, hisz Buda is szerepel. Talán itt is a Zsinat idejéből (1414/18) származó adatokból merített - tehát Zsigmond német-római királyra vonatkozik. JEGYZETEK 1. A palota területének ásatását nem tekintettük befejezettnek - ezt GEREVICH 1966. is említi több helyen. Már korábban is előfordult, hogy fedezet hiányában az ásatást meg kellet szakítani, számos esetben pedig a KÖZTI tiltotta meg egyes területek ásatásának folytatását (pl. 1952. V.30.: a kápolna melletti udvarban, ugyanekkor a Ny-i belső falszorosban). 2. Nem kerülhetett feltárásra - egy kutatóárok kivételével a Ny-i belső falszoros 15. sz-i szintje, ugyanígy a Télikert középkori nívója teljes kiterjedésében. A Szárazárok betöltését (elsőrendű faragott kőanyagával és leleteivel) csak két metszetben lehetett vizsgálni, ekkor sem teljes szélességében, a Ny-i külső falszorosban csak az Arányi-kapu ásatása kezdődött meg, stb. Ellent kell mondanunk ezért a Zolnaytól átvett (ZOLNAY 1977. 125.) véleménynek, hogy az É-i előudvar ásatása „nem volt kívánatos", mert régészetileg tisztázottnak számított és „Zolnay várostörténeti hipotézisét sem helyeselték" (legutóbb MAROSI E. In: Pannónia Regia. 1994. 282.) - „...az újkori palota helyének régészeti feltárása immár végbement..." ZOLNAY L. TBM 15 (1963) 44. Tehát nem szorgalmazott további ásatást!) 3.1961-71. között a palota egész területén nem volt lehetőség még leletmentésre sem, így régészeti felügyelet nélkül készültek a csatornák és vezetékek, átvágva a visszatemetett középkori falakat. 4. A leletmentést Horváth M. főigazgató szorgalmazta, Zolnay L. ezt csak ennek utasítására kezdte el, mert ezidőben (1971-74) a pálos kolostor ásatását végezte. 5. Erről Zolnay számos esetet sorol fel (markológépek még 1972/73-ban). 6. ZOLNAY 1977. 75: a Ny-i szárny, melynek Anjou-kori hypocaustumát a XV. sz. elején szüntették meg, a szobrok kidobásakor. A logikusnak látszó, egymással összefüggő bizonyítékai egy téves koncepciót akartak bizonyítani, amelynek egyes elemei kezdettől fogva cáfolhatóak voltak (a szobrok kora, eltemetésük ideje, az itteni kemencék kora stb.). A Nyi épület kérdésében felfogását átvette: MAGYAR 1991. 215-216. MAROSI E.: ActaHistArt 22 (1976) 334, már rámutatott a hypocaustum, mint datáló bizonyíték tévességére. 7. BÚZÁS 1994. 120-121.: A Mária-kapu építésének későbbre helyezése (1410-es évek) következtetésével, a kapcsolódó kőfaragójelei miatt. 8. BÚZÁS 1994/b. 115-120.: IV. periódus második fázisa 1387 után. 9. ZOLNAY 1977. főleg 18, 28-36., 1977/4. k. 1, 9-16, 63. ábrák: korábbi agrártelepülés maradványai fölött a 13. sz. közepén épült földszintes kőfalu házak szabályos sora az É-i várpiacon, 1400-1440 között lebontva. A D-i polgárváros topográfiájának rekonstrukciója (már Magyar K. eredményeivel kiegészítve) Szekér Gy. munkája: FELD-SZEKÉR 248. 1. képen. 10. MAGYAR 1992.: Ásatási adatok, írásos források és látképek egyeztetésével. Ez a királyi palota bővítését is új szempontokkal módosítja. 11. VÉGH 1990. 12. GEREVICH 1966. 13. Ilyen például ZOLNAY 1977. 83 (valamint további feldolgozásaiban is) a gótikus szobrok kidobásának idejéről erőltetett fejtegetése „... legkésőbbi érménk Habsburg Lászlónak bécsi dénára ... 1452-1457 között." Továbbiakban: „... numizmatikai leletanyagunk az 1430 és 1440 közötti időszakra sűrűsödik..." Hunyadi László lefejezésekor az É-i előudvar „... már nivellált terület". Nemcsak a későbbi érmeket hagyja figyelmen kívül, de a kísérő leletanyagot is (uo. 81, 87-88. old. 1977/4. k. 23. és 25. ábra) a 15. sz. második feléből származó kerámiákkal, de ugyanígy a „datálásban a kályhacsempék szinte egyenértékűek ..." esetében (uo. 87-88.). Itt a számos kora- és késő-Zsigmond periódus mellett a Lovagalakos kályha egy csempetípusa is (IV. konzolos helyiségből), amely csak az 50-es években került felállításra. Téves rétegelemzés eredménye a kápolna melletti épület Mátyás korára keltezése: VÉGH A. In: Művészettörténet - Műemlékvédelem 6. Bp. 1994. 132. és 19. j. Ehhez az épületen kívüli 7. réteget használja fel, mint a szint kialakításának betöltése. Csakhogy az épületet a belső, padló alatti rétegek keltezik korábbra. A külső rétegek már az építés után és folyamatosan mind későbbi időben kerültek az udvarba és nem képeztek járószintet. Az épületfal habarcs csíkja itt legalul húzódott. (HOLL I. ArchÉrt 114-115 (1987/88) l.kép) 14. Nem számíthatóak ide a kétségkívül eredetileg is emésztőgödörnek készített falazott aknák, ezek például a palota K-i homlokzata előtt (I—VIII, XIII. 67. g), a Buzogány torony mellett (54. g) és a D-i nagy csarnok két oldalán (66. g. K-en, XXVIII. g. a D-i homlokzat előtt) elhelyezve folyamatosan használatban álltak, megtelve kitakarították őket (így pl. az utolsó felsoroltat), ezért általában csak késői, illetve török-kori leleteket tartalmaztak. Még kevéssé értékelhetőek kronológiai szempontból a mindenütt létesített, beásott török gödrök: a felhalmozódott szemétdombok időnkénti eltüntetése. 15.32-32/b. gödör (IV Béla és IV László: 1272/90. érem), már a belső sziklaárok É-i oldalán. Szabálytalan szögletes alakja alapján valószínűleg házhoz tartozó kis pince. 33. gödör, két rétegben 13. sz-i kerámia, fenekén néhány tégla. 34. gödör, lépcsős pincének készült, félbehagyva. „Kút": kerek gödör (a 33. mellett). 40. gödör, szögletes, ez a legmélyebb tárológödör, már a sziklaároktól É-ra (13. sz. végi bécsi fillér). 47. gödör a D-i épület ÉNy-i szobája alatt (III. Endre obulus 1291-1301). GEREVICH 1966.93,110-11.127., 129-130,153-155., 165-170. kép 16. Több esetben megfigyelhető volt, hogy már használatuk során is meg94
