Budapest Régiségei 31. (1997)

Holl Imre: A budai palota középkori építéstörténetének kérdései 79-99

ROLL IMRE A BUDAI PALOTA KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI BEVEZETÉS A budai királyi palota első nagy ásatásának kényszerű félbehagyásakor

1 (1960 telén) úgy tűnt még, hogy a palota helyreállítása - és a középkori maradványok egy részének műemléki bemutatása - a további ásatásokra

2 már nem fog lehetőséget adni. Hisz akkor az is nagy vívmánynak tűnt, hogy például a belső Ny-i falszorost a tervváltozás eredményeként a kivitelező Vállalat újra kibontotta (miután még ásatásának befejezése előtt 1952. V. havában törmelékkel töltötte be), bár ásatásának folytatására: a középkori szint teljes kibontására nem adtak lehetőséget. A következő években nemhogy ásatásra, de még leletmentésekre sem adtak módot,

3 mindez annak a korlátolt szemléletnek eredményeként, amely szerint a régészek munkája akadályozza-hátráltatja az építkezéseket. Beszédes példája ennek az újkori „A" épület Ny-i rizalitjának kibővítése később: még előzetes leletmentő ásatást sem végezhetett a Múzeum. Csupán 1972-től történt változás, amikor a palota területére bevezető út szintsüllyesztését kezdték és új leletmentő ásatást engedélyeztek

4 a már kibővített épület előtt. Ezt sikerült a további években tervszerű ásatássá növelni - hála az itt napfényre került gazdag maradványoknak - bár akkor is az itt dolgozó Vállalattól nehezítve.

5 A régészeti munka jellegéből adódik, hogy minden újabb ásatás új adatokat is jelent, s a kiértékelés számos régi elképzelést módosít. Különösen áll ez a budai (és ugyanígy a visegrádi) palotára: hiszen alig rendelkezünk olyan írásos forrásokkal, amelyek biztos, évszámos adatokat nyújtanának az építések-átépítések pontos rendjéről, így mindig tág tere nyílik a különböző - egymásnak ellentmondó periodizálásnak. A régészeti megfigyelések egy részéből is többféle kiértékelés lehetséges, de a művészettörténeti-stíluskritikai módszerek sem adnak rendszerint évtizedes pontosságú bizonyítékot. A magam részéről feltűnőnek találom, hogy például Buda és Visegrád esetében az újonnan megfogalmazott építéstörténeti periodizációk érdekes módon ellenkező előjelűek: Budán az egyik első Zsigmond-kori periódusból (a Ny-i szárny) Nagy Lajos építkezése lett,

6 egy másik késő-anjou-kori periódusból (K-i szárny kváderes külső homlokzata) viszont Zsigmond-kori.

7 Visegrádon ellenben a nagyszabású új építkezési koncepció a korai Zsigmond korszakkal indul meg a legújabb felfogás szerint.

8 Visegrád esetében az új feltárások egyre gyarapodó megfigyelései teszik lehetővé egy pontosabb periodizáció felállítását, Budán azonban az 1972-81 közötti ásatás anyagának igazi kiértékelése számos kérdésben még hátra van. Az itteni új eredményekből a legfontosabb egy déli polgárváros topográfiájának kirajzolódása a 13-14. századból

9 (tehát nem suburbium), a nagyszabású Zsigmond-kori szoborsorozat (számos ehhez kapcsolódó vitatott kérdésével: hol állt vagy hova szánt), a Friss palota problémájának tisztázása

10 és evvel együtt az ezt később felhasználó É-i külső kaputorony és legkülső É-i várfal kiépítése (1475-1541 közötti időben). A régebben feltárt falak építészeti vizsgálatából magam a Rondella-kapu Végh A. által meggyőzően bizonyított periodizálását tartom a legfontosabbnak, hisz evvel feloldotta az egymásnak ellentmondó stíluskritikai, illetve építéstörténeti képet: a régebbi kapu lebontása és áthelyezése történt.

11 Evvel az erődrendszer kialakulása is új megoldást kapott. Az előbbiekben kiemelt néhány kérdés mellett számos más kutatási probléma is újra foglalkoztatta a régészeket és művészettörténészeket - főleg az új ásatások részben közreadott megfigyeléseinek ösztönzésével, máskor az első ásatás részletes feldolgozásának

12 alapján kapott kép újraértékelésével. A legtöbb résztéma is felvet - még ha nem is elsődleges célja végső soron alapvető periodizációs kérdéseket is, ezek rendszerint kapcsolódnak a régészeti megfigyelésekből nyert (néha többféleképpen magyarázható) ismeretekhez is Sajnos úgy tűnik, az utóbbiakkal nem mindig számolnak, vagy sajátságos értelmezéssel kerülik meg. Több kérdés esetében figyelhetjük meg, hogy az egymásnak ellentmondó vélemények nem is a források (akár régészeti adatok, akár az egykorú ábrázolások és leírások) hiányából - többértelműségéből adódnak. Az alábbiakban megpróbálok néhány topográfiai és építéstörténeti kérdést többféle megközelítési módon értelmezni. A TEREPRENDEZÉSEK-BETÖLTÉSEK KRONOLÓGIÁJA Bár számos esetben hivatkoztak már a különböző helyeken észlelt betöltések, gödörfeltöltések adataira, mint kronológiai támpontra, úgy tűnik, ezt többször nagyon tágan értelmezték vagy szándékosan egy prekoncepció támogatására használták (a betöltés pontos korának mellőzésével).

13 Ma már kétség kívül szembetűnő az É-i külső udvar ásatása alapján, hogy a betöltések egy része

14 a tervszerű, nagyobb léptékű építkezések velejárója, kezdeti fázisa. A 13. SZÁZAD VÉGE Ha szemügyre vesszük a 13. századi leletekkel betöltött, sziklába vájt tárológödröket (némely esetben a korai házakhoz tartozó sziklapincéket, vagy ilyenek készítéséhez megkezdett-abbahagyott mélyítéseket), úgy tűnik, ilyeneket a középkori palota és udvarai területén mindenhol találunk. Azokon az É-i területeken, ahol ezek vegyesen fordulnak elő a jóval későbbi betöltésekkel, csak az ottani élet, a megújuló építkezések jel79