Budapest Régiségei 31. (1997)
M. Virág Zsuzsanna: Adatok Budapest középső rézkorához : a Remete-barlang középső rézkori leletegyüttese 5-40
M. VIRÁG ZSUZSANNA ADATOK BUDAPEST KÖZÉPSŐ RÉZKORÁHOZ A REMETE-BARLANG KÖZÉPSŐ RÉZKORI LELETEGYÜTTESE I. KUTATÁSTÖRTÉNET, BEVEZETÉS Budapest őskoráról az első őstörténeti szemléletű összefoglalások Tompa Ferenctől származnak, aki a főváros területéről és környékéről addig előkerült leletanyagot besorolta a Magyarországon akkor ismert kultúrák kereteibe. 1 A térség rézkoráról még kevés adat állt rendelkezésre, a már korábban is publikált rákoscsabai sírleleteken 2 és a gödöllői rézleletes síron 3 kívül, Tompa csupán két újabb edényt közölhetett a Gellérthegy déli lejtőjéről 4 , illetve néhány bütyökdíszes edényt sorolhatott a rézkorba az első Szeszgyár területéről 5 . A környékről Túráról 6 és a csákvári barlangból említ egy-egy edényt. Ezeket a leleteket Tompa a bodrogkeresztúri kultúra Budapest környéki hagyatékának határozta meg. A kultúra főváros környéki megtelepedésére már Hillebrand Jenő és Patay Pál is utalt, mikor a rákoscsabai illetve turai leleteket ide sorolta. A főváros környékének középső rézkora a 60-as évektől új megvilágításba került, amikor a bodrogkeresztúri kultúra mellett, a DNy-Szlovákiában körvonalazott Ludanice csoport 8 szerepének kérdése is felvetődött a kutatásban. A kérdést említő, illetve vizsgáló tanulmányok csak minimális hozzáférhető leletanyagra támaszkodhattak, s ez, a két kulturális egység viszonyának megítélésével kapcsolatban többféle nézet kialakulásához vezetett. A bodrogkeresztúri kultúra tüzetes vizsgálatakor, elsőként Patay Pál figyelt fel arra, hogy Budapest környékén, az Alföld északi peremén, valamint az attól északra fekvő dombvidéken, a Tisza-vidék klasszikus anyagától eltérő kerámiatípusok jelennek meg. 9 Ezek, véleménye szerint, a bodrogkeresztúri kultúra helyi csoportjának hagyatékát képviselik. 10 A kerámiában megnyilvánuló eltérő jellegzetességek elterjedése szerinte a kultúra peremterületét jelzi, s ez Budapest körzetére is kiterjedt." A peremterület eltérő leletei, átmenetet jeleznek a DNyszlovákiai Ludanice csoport felé, 12 melynek települési területe az ÉK-Dunántúlra is kiterjedt, 13 de nem érte el a Dunakanyar vidékét. így a Budapest környékén, illetve É-Alföldön megjelenő leletanyag nem a csoport itteni megtelepedését jelzi. Két kultúra vagy csoport találkozásánál mindig vannak átmeneti régiók, amit jelen esetben a Budapest környéki leletek képviselnek. 14 Térségünk leletanyagát a bodrogkeresztúri kultúra helyi, Budapest környéki csoportjának tekinti, melynek különállása az egységes kultúrán belül, egyes edényformák jellegzetes típusváltozataival és a karcolt dísz fokozottabb hiányával indokolható. 15 Hasonló módon vélekedik Kővári Klára is. A Budapest-vidékinek nevezhető csoportot, ugyancsak a bodrogkeresztúri kultúra perifériális területének tartja, melyben keverednek a bodrogkeresztúri és a vele rokon Ludanice kultúra elemei. 16 G. Csánk Vera, néhány középső rézkori lelet említésekor, a bodrogkeresztúri kultúra Budapest környéki elterjedése mellett foglalt állást, bár utalt az eltérésekre is. 17 Újabban a bodrogkeresztúri kultúra ludanicei csoportját említi. 18 Eltérő véleményt képvisel Kalicz Nándor, aki az említett területek leleteit egyértelműen a Ludanice csoport hagyatékaként értékeli. A leletanyagban kimutatható sajátosságok mellett, a klasszikus alföldi bodrogkeresztúri kultúrától különböző jellegzetességként a telepek, főként a barlangi telepek gyakoriságára és az eltérő, lengyeli alapnépesség jelenlétére hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a Ludanice csoport elterjedésének déli határa Ernőd, Tamabod, Tárnáméra, Erd, Által-ér és Vali-víz vonalban határozható meg. 19 J. Pavúk szerint is a Ludanice csoporthoz sorolhatók a Budapest környéki leletek, miután ez a térség hagyományosan a lengyeli kultúra elterjedési területéhez tartozott. 20 A Budapestet környező lelőhelyek egy részét tartalmazó MRT 7. és 9. köteteiben térségünk leletanyaga ugyancsak a Ludanice csoport hagyatékaként szerepel. 21 Budapest őskorának összefoglalásakor, érintőlegesen Nagy Tibor is foglalkozott a Budapest környéki középső rézkori lelőhelyek megítélésével. Véleménye szerint itt egy önálló, általa Budapest-csoportnak nevezett kulturális egység létezett, melynek kialakulásában a bodrogkeresztúri kultúra, a Ludanice csoport, sőt a dunántúli balatoni csoport hatása is érvényesült. 22 A főváros középső rézkorának korai szakaszával kapcsolatos különböző véleményeket a következőképpen összegezhetjük. A kutatás egyetért abban, hogy a délnyugat-szlovákiai Ludanice csoport a Dunántúl északi részén is megtelepült, de vitatott a csoport szerepének megítélése Budapest környékén, az ÉK-Dunántúlon és az Alföldtől északra fekvő területen. A kutatók egy része a bodrogkeresztúri kultúra peremvidékének tekinti az említett térséget, melynek leletanyaga csupán átmenetet képez a Ludanice csoport felé, míg az ezzel szemben álló vélemények szerint az említett területek leletanyaga valójában a Ludanice csoport jelenlétét jelzi. A vitatott kérdések egyértelműbb megítéléséhez a hozzáférhető összes adat vizsgálatával juthattunk közelebb. Az utóbbi évek kutatásai nyomán elkészült, a teljes magyarországi leletanyagot magában foglaló összefoglaló feldolgozás, melynek végső eredménye a Ludanice csoport budapesti elterjedésének bizonyítása volt. 23 Ez a tanulmány, jellegénél fogva, a leletanyag általános jellegzetességeinek bemutatása és értékelése mellett, nem térhetett ki egy-egy lelőhely anyagának részletesebb bemutatására, így ennek kiegészítéseként feltétlenül szükséges a kérdés szempontjából kulcsfontosságú, a rézkor kutatás által több évtizede leginkább hiányolt remete barlangi leletegyüttes mielőbbi közzététele. A főváros területéről és közvetlen környékéről jelenleg 12 lelőhelyet ismerünk a középső rézkor első feléből. Ezek közül a Remete barlang a leg5
