Budapest Régiségei 31. (1997)

Végh András: A középkori várostól a török erődig : a budai vár erődítéseinek változásai az alapítástól a tizenötéves háborúig 295-312

belső várfalat pedig bizonyos részeken teljesen lebontották.

35 Nem messze innen a belső várfalat zsinagóga építésére használták fel.

36 A hegyoldalon majorsági épületek álltak egészen a városfal közelében is.

37 Nem véletlen tehát, hogy a város első látképén, a Schedel krónika metszetén, az amúgy meglehetősen sematikus és nehezen azonosítható városábrázolás semmiféle városfalat nem mutat a keleti oldalon.

38 A nyugati oldal védelmét, úgy tűnik, fontosabbnak ítélték. Bár itt is találkozhatunk a külső falig terjedő bővítményekkel, de ezek sosem törik át a külső falat. Feltehetően az alsóvárost kerítő falat tekintették ekkor már a város védett határának, és ezért nem fordítottak olyan nagy gondot az északi és a keleti fal védelmi képességének megőrzésére. A nyugati falat ábrázoló, 1541-ben készült Schön-féle metszeten mindenesetre látható néhány olyan védelmi építmény, amely a 15. század végén, vagy a 16. század elején épülhetett a városfalhoz.

39 Elsősorban a Zsidó kapu előtti elővédműre kell felhívnom a figyelmet. A metszeten jól látszik, hogy a kaputorony elé egy falszoros épült, feltehetően egy újabb kapuval, a kapu előtt pedig egy nagyméretű, négyzetes ágyútorony emelkedik.

40 A kapu két oldalán is egy-egy ágyúlőrésekkel ellátott négyzetes torony látszik a külső fal előtt. Mindezen részletek feltárása még a jövő régészeti kutatására vár. MOHÁCSTÓL A VÁROS MEGSZÁLLÁSÁIG 1526-1541 Ilyen állapotban, teljesen felkészületlenül érte a várost a mohácsi katasztrófa.

4

' Szulejmán szultán a győztes csata után ellenállás nélkül vonulhatott be 1526. szeptember 14-én a királyi udvartól és lakosaitól teljesen elhagyott Budára, a királyság székvárosába. A falak csekély védelmi képessége is arra ösztönözte a budaiakat, hogy a csatavesztés hírére fejvesztve meneküljenek, és ne próbálkozzanak meg a védekezéssel a török sereggel szemben. De nem állt rendelkezésre elegendő katona és hadvezetésben jártas parancsnok sem. A szultán hadának 16 napos budai pihenője alatt a várost kirabolták és felgyújtották - kivéve a királyi palotát - majd a Dunán átkelve a csapatok visszavonultak a Dráva és a Duna mögé. A hadjárat után gyökeresen megváltozott Buda hadi jelentősége, birtoklása egyben az ország feletti hatalmat is szimbolizálta az egymással küzdő hatalmak számára. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a város - vesztére - éppen ezen egymást legyűrni nem képes hatalmak ütközőzónájába, határvidékére került. Szulejmán elvonultával Szapolyai János erdélyi vajda érintetlen seregével és a hozzámenekült budaiakkal együtt azonnal bevonult az üres és romos városba. Királlyá koronázása (1526. november 10.) után azonban a telet Esztergomban töltötte, nyílván azért, mivel a kifosztott város nem volt képes ellátni udvartartását.

42 János királyt nem fogadta el a főnemesség és a főpapság egésze, és a magyar trónra az örökösödési szerződések és rokonság címén is igényt tartó Ferdinánd osztrák főherceg és cseh király háborút indított ellene. Jellemző az akkori állapotokra, hogy János a meglehetősen kis erőkkel rendelkező Ferdinánddal szemben sem kísérelte meg a város védelmét, nem lévén elegendő fegyverese, és feltehetően elegendő hadianyag és élelmiszer készlete sem erre. Egykorú leírás szerint 1527. augusztus 20-án szinte egyidőben vonult be a főváros egyik kapuján Ferdinánd, míg egy másik kapun János lovasai hagyták el a székhelyet.

43 Az elkövetkező két év alatt, amíg Ferdinánd bírta Budát, úgy tűnik semmit sem tettek a városfalak megerősítéséért, feltehetően a bizonytalan belpolitikai helyzet miatt, hiszen Ferdinánd gyors katonai sikerei ellenére sem tudta az ország egészét tartósan uralma alá hajtani. így azután 1529-ben az újabb szultáni hadjárat során megmutatkozott a városfalak védelmi képességének gyengesége. Ekkor ugyanis Ferdinánd megpróbálkozott a város megtartásával, ezzel is feltartóztatva a Bécs felé törő oszmán csapatokat. Nádasdy Tamás várnagy hűséges kitartása ellenére sem birkózhatott meg a feladattal, a várost védő mintegy kétezer zsoldos nem bírt ellenállni az ostromnak, és kénytelen volt visszavonulni a királyi várba. A várat azonban csupán egy szárazárok választotta el a várostól, és komolyabb ellenállásra nem volt képes ebből az irányból.

44 Miután a török tüzérség lőni kezdte a palotát a Gellérthegy felől is és a város utcáiból is, a katonák Nádasdyt elfogták és kiszolgáltatták a nagyvezírnek, a várat pedig két heti ostrom után szeptember 8-án feladták.

45 Ez volt az első alkalom, hogy a királyi várat ostrom érte, és bebizonyosodott, hogy önállóan védhetetlen, mivel alacsonyabban terül el annál. A szultán a várost azonnal szövetségesére, János királyra bízta, majd továbbvonult Bécs felé, ahol súlyos vereséget szenvedett.

46 A Budán maradt János így ki lett téve Ferdinánd újabb támadásának. Miután Ferdinánd kivárta, nem kell-e újabb szultáni támadásra számítania, 1530 október végén Wilhelm von Roggendorf vezetésével mintegy tízezer emberrel körülzáratta a várost. János király udvara meglehetős szegénységben élt Budán, jelentős volt az élelemhiány is, a város védelmét azonban ekkor már török és rác csapatok is erősítették. Sőt a vezető szerepet is ők vitték a szultán által János király mellé rendelt Alvise Gritti kincstartó vezetésével.

47 Roggendorf tüzérsége hiába rombolta le a falakat a Fehérvári kaputól északra, Lógod fölött,

48 továbbá a város északnyugati sarkánál, Ráskai Balázs házánál,

49 valamint északkeleti sarkánál, a gúti Országhok palotájánál, (vagyis a korábbi Kammerhofnál).

50 A novemberi időjárás, a védők elszántsága és a közeledő felmentő seregek visszavonulásra kényszerítették az ostromolókat. Ez volt Buda első sikeres védelme, amelyet szerencsés körülmények is, elsősorban az időjárás, segítettek. Ezután Buda tíz éven át János király kezén maradt, egészen a király haláláig. Az újabb szultáni hadjárat 1532-ben Bécs előtt megtorpant, a német rendek viszont nem voltak hajlandók Ferdinánd számára elégséges hadat adni nagyobb ellentámadásra. A hatalmi helyzet így állandósult, János pedig meg tudta szilárdítani uralmát, és ennek anyagi bázisait. Buda továbbra is királyi székhelye volt, de egyben végvár is, hiszen Esztergomot a Ferdinánd pártján lévő Várdai érsek birtokolta. A 30as évek viszonylagos nyugalma és a király rendeződő anyagi helyzete lehetővé tette, hogy János a sorozatos ostromok tanulságait leszűrve komoly erődítési munkákat végeztessen.

51 A történeti és régészeti szakirodalom ezen munkák többségét elvitatta János királytól ezért érdemes részletesen szemügyre vennünk az építkezéseket, mivel joggal állapíthatjuk meg, hogy ezek formálták át a középkori várost a törökkori erőddé. Az 1529. évi, majd az 1530. évi ostrom megmutatta a vá297