Budapest Régiségei 31. (1997)

Póczy Klára: A "via Postumia" meghosszabbítása az Aquileia-Aquincum szakasszal 289-294

POCZY KLARA A „VIA POSTUMIA"

MEGHOSSZABBÍTÁSA AZ AQUILEIA-AQUINCUM SZAKASSZAL A Földközi-tenger Liguriai-öblét az Adria északi csúcsával a legrövidebb távon, Genua-Aquileia között, a via Postumia kapcsolta össze. Építését Spurius Postumius Albinus consul rendelte el Kr.e. 148-ban azzal a céllal, hogy Tarraconensisből és Baeticaból (Hispánia), Narbonennsisből (Dél-Gallia), valamint Észak-Afrikából érkező természeti kincseket (aranyat, ezüstöt, ólmot, sót) és mezőgazdasági termékeket (gabonát, olajat, bort) továbbítsa a gazdasági fellendülése küszöbén lévő Észak-Itáliába.

1 A Pó és az Alpok között a Kr. e. IH—

II. századok fordulóján szállta meg Róma az itt élő vénét és kelta törzseket. A pun háborúk befejeztével (Kr. e.195) e területen előbb hatezer majd további háromezer közép-itáliai telepessel az urbanizáció folyamatát is beindították. Aquileiát Kr. e. 18l-ben alapították, a Pó két partján Platentiát és Cremonát a század közepén. Az út legfontosabb állomásaiként, az említettek mellett, Dertona, Verona, Vicentia, Tarvisium, Opitergium, Concordia említendők. Amint az út Genuából északi irányban átkelt az Alpok utolsó nyúlványain, Dertonánál (Tortona) északkelet felé fordult, s a síkságon,vonalzóval meghúzható egyenes mentén ért Aquileiába. A Cisalpina névvel jelölt térség kapcsolatát Rómával ekkorra már több birodalmi főút biztosította. Még Kr. e. 175-ben meghosszabították észak felé a Pó völgyéig a via Aemiliát, majd a via Anniát, illetve a via Flaminiát.

2 A kelet-nyugati irányú via Postumia kiépítését követő évszázad folyamán Észak-Itália rendezett gazdasági körülmények közé került, a stabil jólét előnyeit élvezte. Augustus császár idejében mindennek következtében közigazgatási szempontból is fontos lépést tehetett, X. Regio-ként sorolták Itália nagy területi egységeihez, s ez megkülönböztetett jogállást biztosított lakosságának.

3 Változást hozott a terület életében Augustus császár újabb expanziós terve is, amennyiben az Alpokon túli területek meghódítását a via Postumiára alapozta. Erre a vállalkozásra azért volt szükség, mert a Rajna-Duna vonalának a megszerzésével Róma többezer km-es természetes határhoz juthatott. Az ókori mentalitás szempontjából talán még fontosabb is volt, hogy a két folyam átszelte kelet-nyugati irányban a kontinenst, s így az óceántól a Földközi-tengerig (a Fekete tenger segítségével) a szárazföldinél lényegesen olcsóbb és biztonságosabb vízi utat birtokolhatott és használhatott az Imperium.

4 Fenti célok érdekében az Alpok-Adria és a Duna között három új provincia kialakítását indították el Kr.e. 35-ben, Raetia-t, Norcium-ot, és Pannonia-t (utóbbi ekkor még Illyrcium inferius néven szerepelt, s csak Kr. u. I. század közepétől jött használatba a Pannónia megnevezés). Mindhárom tervezett tartomány hadfelvonulását és a hadsereg utánpótlását a via Postumiának kellett ellátnia. A „Transalpini", vagyis Alpokon túli provinciák főütőere egy-egy, a Postumiáról észak felé kiágazó távolsági út volt. Mindegyik az őskor óta használatos kereskedelmi út, amit most hadmérnökök és műszaki alakulataik a birodalmi állami utak technikai színvonalára építettek ki. Raetiába Veronából futott ki az út északra a via Postumiáról. Ide Hostiliából, a Padus (Pó) egyik kikötőjéből érkezett. Eleinte az Adige majd a Piave völgyén haladt. Egy hosszú, később fontossá vált út az Adriai-tenger Altinum nevű kikötőjéből indult, nagy ívben, északnyugati kanyarral a Postumiát keresztezve, Tridentumnál csatlakozott az előbb vázolt északi irányú úthoz. E hágó után Pons Drusi állomáson (Bolzano) át az út Augusta Vindelicum-ba (Augsburg), majd a közeli Dunához érkezett. Az út egyébként a Brenner fölött kapaszkodott, majd a Lech völgyét követte. (A Brennert később, a II. században nyitották meg a rómaiak 1374 m hosszan.)

5 A raetiai észak-déli útról két felirat számol be Kr.u. 46 és 47-ből (CIL VI. 8002 és 8003). „Ab Altino usque ad flumen Danuvium..." és „A flumine Pado ad flumen Danuvium." szövegekkel. E feliratok szerint az út neve via Claudia Augusta.

6 Feltételezik, e császár idejében fejezték be a munkálatokat a teljes vonalon, így kaphatta az imperátor nevét. Az altinumi felirat az út teljes hosszát is megadja, a szöveg szerint 517 km-t tett ki. Noricum területére Aquileiaból ágazott ki az út északészaknyugati irányba a Postumiáról. Az Isonzó völgyében haladt, s Iulium Carnicum (Zuglio) közelében élesen elfordult északkelet felé, majd átkelve a Dráván a Magdalensberg lábához érkezett, illetve a későbbi Zollfeldre-Virunumba, (Klagenfurt mellé). Innen már töretlenül tartotta az északi irányt a Dunáig.

7 Az Aquileia-Virunum szakasznak volt egy ennél is rövidebb mellékút minőségű változata Forum Iulii (Cividale) érintésével, de ez is meredek és veszélyes, télen szinte járhatatlan volt. Ezért egy sokkal biztonságosabb, de hosszabb út is kiépült enyhébb kapaszkodókkal, s Claudiustól ez vált a hivatalos, állami úttá. Ez utóbbi érdekében meg kellett hosszabbítani a via Postumiát. Az ókori műszaki szemlélet, elv és gyakorlat szerint a lehető legegyenesebb vonal mentén tűzték ki ezt az utat is. Tartották tehát a Dertona-Aquileia irányt, ennek folytatásaként az Aquileiatól kiépített út északkeleti végpontja éppen Aquincumnál érte el a Dunát.

8 Szinte végig sík területen haladt, egyetlen kapaszkodót az Alpok keleti végében az Atrans (Trojane) emelkedő jelentette, ami azonban nem is hasonlítható a korábban leírt hágók nehézségeihez, megpróbáltatásaihoz. A vízválasztó túloldalán Celeianál (Celje) ágazott le az út a Postumiáról és visszakanyarodva, északnyugati irányban, de már sík területen, ért a Magdalensberg lábához, illetve Virunumba a Zollfeldre (Klagenfurt mellett). Innen északi útszakasz következett, ami felvezetett a Dunához. 289