Budapest Régiségei 31. (1997)

D. Matuz Edit: Késő bronzkori és kora vaskori háztípusok és rekonstrukciós kísérleteik 211-227

hó, amikor a két ágasfára és szelemenre kétoldalas rendszert szerkesztettek, ahol mindkét hosszanti oldalt tető fedte és a bejárata az egyik keskeny oldalon volt. (12. kép 2.) Mivel a házat nem lehetett teljesen feltárni csak feltételezhetjük, hogy a Vízakna utcai ház cölöplyukjaiból a két szélső nagyjából egy vonalban lévő egy-egy ágasfát tarthatott és a ház hasonló szerkezetű volt. Az ásató cölöpökre helyezett tetőszerkezetet és vessző vagy sövényborításos oldalfalat tételezett fel a ház kapcsán.

47 A gellérthegyi 12. számú későhalomsíros háznál a két cölöplyuk tarthatott egy-egy ágasfát és kialakíthatott hasonló rendszert, de adatok hiányában ezt bizonyítani nem tudjuk. Dombay János a Pécsvárad-aranyhegyi késő bronzkori (urnamezős kultúra) gazdasági épületek lefedésénél tételezi fel ezt a típust, amit sok esetben tévesen házrekonstrukcióként értékelnek.

48 Patay Pál Ácsáról,

49 Pusztai Rezső Lebenyből

50 közöl egy-egy késő vaskori ugyanígy rekonstruált nyeregtetős kunyhót, hasonló lehetett a gellérthegyi 9. számú kelta ház is.

51 A feltárt házak közül a leggyakoribbak a földbe mélyített négyzetes vagy hosszúkás alaprajzú házak, ahol nem tudtak szerkezeti elemeket megfigyelni. így rekonstruálni is nehéz őket, de feltehetően a fentebb ismertetett egyszerű konstrukciókat alkalmazhatták. Ilyen házak esetében a ház falát a földbeásott gödör oldala képezte, épített fallal nem rendelkezett, ezt esetenként kitapasztották vagy náddal, fával kibélelték, egyik oldalán lépcsős vagy lejtős lejáratot készítettek. A szögletes kunyhók esetében, ahol hiányzik a szerkezetre utaló cölöplyuk, feltételezhetjük, hogy befedésükre a föld felszínére támaszkodó nádból készített, sárral vagy ganéjjal betapasztott háztető alakú fedelet szerkesztettek. Előfordulhatott, hogy a szarugerendákat egyszerűen egymáshoz támasztották, illetve kötözték, így hiányzik az ágasfa és régészetileg megfogható nyoma, a cölöplyuk is. Néprajzi értelemben ezt a típust nevezik veremlakásnak. Négyszögletes alaprajzú, földbe mélyített, tűzhelyes, nyeregtetős kunyhó lehetett a sajószentpéteri. Hasonló volt a bükkszentlászlói négyzetformájú, 150- 160 cm mélységű 2. késő bronzkori ház, aminek déli oldalán volt a kijárata, mert itt egy 90-100 cm széles sziklába vágott folyosó nyomait tárta fel Párducz Mihály. A veremlakás és a föld felszínére épített közötti átmeneti típus a gödörház, ahol a földbe mélyített gödörfalat a talajszint fölé nyúló mesterséges falazat egészíti ki, amire a tetőzet támaszkodik. Bár csak részben lett feltárva, ilyen lehetett a felsőtárkányi 3. és 5. ház. A két típus közötti különbségre sok esetben csak a ház mélységéből következtethetünk. A szögletes hajlékok fejlettebb típusa a féloldalas tetejű, félnyeregtetős ház. (13. kép 1.) Itt két-két ágasfára és az őket összekötő szelemenekre, féloldalas tetőre és felmenő falra szerkesztett rendszer láthatunk. Szelemenes szerkezetű ház. (14. kép) Ez a Vargha László és Koczor György által a felsőtárkányi házak rekonstruálásához elképzelt legbonyolultabb rendszer, ahol a meglévő adatok alapján szelemenes szerkezetű házat tételeztek fel. Itt négy db 20 cm átmérőjű, 225 cm magasságú ágasfa alakította ki a szerkezet K-i oldalát. Ezeket 0,25 cm mélyen a földbe süllyeszthették. A Ny-i hosszoldalon 4 db 20 cm átmérőjű, 175 cm átlagos magasságú ágasfa tartotta a 15 cm átmérőjű, 770 cm hosszúságú egyik szelemengerendát. A másik szelemengerenda a keleti oldal ágasfáin nyugodott. A szelemenekre támaszkodtak a szarugerendák (más néven ragfák vagy horogfák), amiből 7 db 15 cm átmérőjű, 430 cm hosszú darabot lehet feltételezni. A fal kialakítására a rövidebb É-i és D-i oldalon 4-4 db 4 cm átmérőjű, K-ről Ny felé rövidülő (190 cm, 180 cm, 170 cm, 160 cm) karót vertek le a földbe. A Ny-i hosszoldalon az ágasfák között 3-3 db, összesen 9 karót, a K-i oldalon ahol a bejárat lehetett - 3 db karót találunk. A karók között vesszőfonat futott végig, amit agyaggal tapasztottak be, így alakítva ki a ház falát. Tetején a szarugerendákra ágakat, erre kb. 50 cm vastagságban lomb- és földtakarót borítottak. A Felsőtárkány-várhegyi 2. háznál megmaradt 3 m hosszú, villás végű gerenda a DK-i sarokban álló ágasfa lehetett, ami a ház pusztulásakor dőlt rá a cölöplyukra. A 4. ház keleti oldalán megmaradt közel 5 méteres gerendamaradvány az egyik szelemengerenda, a déli oldalon fekvő kb. 230 cm hosszú gerendamaradvány pedig egy szarugerenda nyomát őrzi. Mindkét háznál a K-i oldal közepe táján megtalált cölöplyuk egy-egy ágasfát tarthatott. A cölöplyukak hiánya esetleg avval magyarázható, hogy nem ásták mélyen a földbe a gerendákat, karókat - az 1. háznál a padlószint alatt 15 cm-rel mélyebben már a sziklás altalajt érték el az ásatok - és így nem maradt nyomuk. A megtalált cölöplyukaknak méretüknél fogva is kiemelt szerepük lehetett, ez talán a bejárattal, annak megerősített szerepével hozható kapcsolatba. Feltehetően ebben az esetben az ágasfát nem beverték a földbe, hanem a gödröt előzőleg kiásták, a vastagabb ágasfát beleállították a gödörbe és a visszahányt földdel jól körbetaposták, bedöngölték. A házakban megtalált két-két tűzhely felveti a tér belső osztásának lehetőségét is, bár erre más bizonyítékunk nincs. Tehát a 2. és a 4. ház méretében (kb. 300x600 cm), tájolásában (ÉD-i), félnyeregtetős szerkezetében és leletanyagában is hasonló volt. (13. kép 2.) Amikor az ágasfa párok egy magasságban vannak a házat egyenes (vízszintes) fedéllel borították. Mivel a felsőtárkányi házak Ny-i oldala meghatározhatatlan volt, elképzelhető rekonstrukciós lehetőség ebben az esetben is az egyenes fedelű, félnyeregtetős típus. Részben földbe mélyített, tapasztott falú, egyenes fedelű háztípust rekonstruált Bandi Gábor a középső bronzkori (mészbetétes edények népe) Szentlőrinc-strandfürdői ásatások alapján.

52 Az élesgerincű, vagy nyeregtetős ház az a szerkezet, amikor az élesgerincű tetőkunyhó alá szelemenes ágasfa párokat helyezünk és falat alkotunk. (13. kép 3.) Ilyen típusú építményt rekonstruált a középső bronzkori bárcai ásatás alapján Vargha László." A különbség az, hogy a ház eresszel ellátott építmény volt, amit egyik megújításaként talpgerendás szerkezettel építettek újjá. Ilyen szerkezeteknél a cölöplyukak hiányát magyarázhatja a talpgerenda vagy a váz fatörzsekkel, esetleg nagyobb kövekkel való rögzítése vagy az oszlopok kőre állítása. A középső bronzkori teli kultúrák telepeiről több helyről ismerünk házrekonstrukciókat. A Füzesabony-öregdombi középső bronzkori (Füzesabonyi kultúra) ásatások alapján cölöpszerkezetű, vesszőkből fonott vázú, tapasztott falú, nyeregtetős házat rekonstruált Vargha László.

54 Kisméretű, nyeregtetős szerkezetű házak és melléképületek sorából kialakított utcát láthatunk Szatmári Ildikó cikkében a Füzesabony-öregdombi ásatások nyomán készült teleprekonstrukción.

5S Tiszaug-Kéménytetőről Csányi Marietta és Stanczik Ilona cikke nyomán egy ágasfás, szelemenes szerkezetű, fonott, bevakolt és különböző geometrikus motívumokkal díszített falú, többosztatú, nyeregtetős házat ismerhetünk 215