Budapest Régiségei 31. (1997)

D. Matuz Edit: Késő bronzkori és kora vaskori háztípusok és rekonstrukciós kísérleteik 211-227

nyomai kerültek elő. A ház anyaga alapján a későhalomsíros korszakra keltezhető. A gödöranyagban fiatalabb urnamezős és Ha C korú leletanyag is található.

26 Budapest, III. Bécsi út 1935-ben Garády Sándor kora vaskori „putrikat" és ezekben tűzhelyeket tárt fel a korai vaskor kezdeti szakaszára, a kalenderbergi kultúra idejére datálható grafitos cserépanyaggal együtt. Az itt említett formálatlan kövekből összerakott falazat hovatartozása kétséges, nem valószínű, hogy korabeli házhoz tartozott/

7 Budapest, III. Békásmegyer-Vízművek A vizesárokkal körülvett nagykiterjedésű telep - talán összefüggő falurendszer - a későhalomsíros kortól a kora vaskor kezdetéig állt fenn. Maradványai közül a földbe mélyített szegletes alaprajzú, cölöpös szerkezetű „putrik" érdemelnek figyelmet. Szilágyi János az egyik ház sarkában talált nagyszámú kisméretű cölöplyuk és az agyagnehezékek alapján szövőszéket tételez fel itt. Több égetőkemence maradványa is előkerült. A falut vizesárok vette körül.

:s Budapest, III. HarrerPál u. 8-10. 1975-ben Kőszegi Frigyes ovális formájú 210x180 cm nagyságú, 60-65 cm mély „lakógödröt" tárt fel, ami paticstöredékekkel, cserepekkel, kövekkel és állatcsontokkal volt tele. K-i felében kisebb 60x50 cm átmérőjű, 30 cm mély gödör volt. Tűzhelyre utaló nyomok és szerkezeti elemek nem kerültek elő. Az ásató nem döntötte el egyértelműen, hogy az objektum szemétgödör vagy ideiglenes lakógödör volt-e. Kora a benne talált cserépanyag alapján az urnamezős kultúra kezdeti szakasza, a Reinecke BD periódus vége és a Ha A1 periódus.

29 Budapest, III. Ladik u. I. 1994-ben Zsidi Paula ásatásán V. Vadász Éva a késő bronzkori urnamezős kultúra korai szakaszából származó gödröket és egy cölöpszerkezetű ház részletét tárta fel. A területen cölöplyukak mutatkoztak, a ház méreteit nem ismerjük, tűzhely nem, csak faszenes réteg került elő. Leletanyagában kerámiatöredékek, paticsdarabok és egy ép cakai típusú fibula volt.

30 Budapest, III. Sztregova u. 1964-ben Kőszegi Frigyes egy nagyobb méretű „lakóteknőt" tárt fel itt. A 60-70 cm vastagságú betöltésből sok cserép és állatcsont került elő. A nagyjából kerek alaprajzú cölöplyuk, amit a lakóteknő legmélyebb részén találtak a ház cölöpszerkezetes tetőzetére utalhat. Korabeli járószintet, tűzhely hamus rétegét és tűzikutyát is találtak. Kora a váli kultúra korai szakasza.

31 Budapest, IV. Káposztásmegyer-Pavilon 1969-ben Kőszegi Frigyes két nagyobb „lakóteknő" maradványát tárta fel itt, amelyek kitöltésében nagy mennyiségű cserép és állatcsont volt. Az egyik nagyjából ovális formájú, 17 m hosszúságú, átlagosan egy méteres mélységű volt. A gödör szélén 80 cm hosszú, 10 cm vastag faszenes réteget, két oldalán 30-40 cm vastag hamus földréteget talált az ásató. A metszetrajz alapján 50 cm-től 160 cm-ig ívelten lefelé mélyült a gödör. A másik lakóteknő 30 m hosszú volt. Tűzhely nyoma is (faszenes réteg) előkerült a területen, de települési rétegsor, paticsdarabok, szerkezeti elemek, cölöplyukak stb. nem voltak, ezért épületet rekonstruálni nem tudunk. Anyaga révén a váli kultúra korai szakaszához köthető.

32 Budapest, XIV. Bazsarózsa u. 1937-ben ezen a területen egy K-Ny-i irányban húzódó, 150 cm mély veremben hat nagyméretű hombárt találtak. A leleteket Tompa Mihály közölte, megemlítette, hogy az edények közvetlen közelében egy lesározott padlójú „putri" volt tűzhelynyomokkal. Egy másik tűzhely is előkerült, de ott a padlószintet elhordták.

33 Budapest, XIV. Vízakna u. 4lfl>45. 1967-ben Kőszegi Frigyes egy szabálytalan, szögletes alaprajzú gödörlakás részletét tárta fel a területen. A gödör fenekén, 80 cm mélységben három, 20-25 cm átmérőjű, egymással nagyjából egy vonalban lévő, 8-10 cm mély cölöplyukat figyelt meg. Kora a datáló cserépanyag alapján a halomsíros kultúra ideje lehetett.

34 A szakirodalomban és az ásatási jelentésekben megjelenő különböző elnevezések - lakóteknő, putri, veremlakás, kunyhó, lakógödör, gödörlakás, gödörház, lakóüreg, verem, ház stb. - nem tudjuk, hogy pontosan mit takarnak. Kevés a precízen leközölt, még kevesebb a rekonstruált ház. Az építészet legalapvetőbb típusai, az általános településföldrajz és a néprajz archaikus formáinak segítségével felvázoljuk az alapformákat és ezek ismeretében megpróbálunk rekonstruálni néhány háztípust.

33 Mendöl Tibor hajléknak nevezi mindazokat az emberi létesítményeket, esetleg természeti objektumokat, amelyek a lakóhelyeket - azaz azt a helyet, ahol az ember a testi épségének és anyagi javainak megvédése céljából berendezkedik - alkalmassá teszi céljának betöltésére. A hajlékokat műszaki jelleg és az emberhez való viszonyuk alapján csoportosítja.

36 Műszaki jelleg szerint lehetnek természetes, földbe vájt, mozgatható és helyhez kötött mesterséges hajlékok. Az emberhez kötött viszonyuk alapján ideiglenes, mozgatható, időszakosan váltogatott és állandó hajlékokat különböztetünk meg. Ez a késő bronzkor kora vaskor időszakában a következőképpen alakul. Mozgatható hajlékokat (pl.: sátor, lakószekér, szántalpra vagy gerendára szerelt vontatható kaliba) ebből a korból konkrétan nem ismerünk, mert nem maradt régészetileg megfogható nyomuk, de feltehetően használták őket. A természetes hajlékok közül - amelyek az ember munkája nélkül jöttek létre - a barlangok benépesedése vált jellemzővé a kyjaticei kultúra idején és az urnamezős kultúra utolsó szakaszában. A Bükk hegység barlangjai közül vannak hosszabb tartózkodásra alkalmas helyek és futólagos települések, amit az ott talált cserépanyag mennyisége jellemez. Az ismert barlangokat a katalógusban felsoroltuk. A Baradla barlangban talált települési jelenségek, tűzhelyek, karólyukak alapján feltételezni lehet, hogy a nedvesség ellen faépítményeket készítettek mind az újkőkor, mind a kora vaskor idején (a rétegeket nem tudták különválasztani).

37 A hegylejtőbe oldalról bevájt hajlékok közül a tabáni löszbe vájt tűzhellyel ellátott „odúlakás" említhető meg, amely az ott talált cserepek alapján a bronzkortól az Árpád korig lakott volt.

38 Feltehetően a barlangokon is változtattak az igényeknek megfelelően. A vertikálisan vájt, úgynevezett veremhajlék, vagyis a házak földbe mélyítése tipikus az ideiglenes (hosszabb-rövidebb ideig használt), illetve az időszakosan váltogatott (vagyis periodikusan használt) hajlékoknál. Az állattartó, pásztorkodó életmód gyakori helyváltoztatással járt, aminek során egyrétegű, rövid ideig tartó ideiglenes, esetleg időszakosan váltogatott települések jöttek létre. A helyhez kötött mesterséges hajlékok (ház, kunyhó) lehetnek időszakosan váltogatottak, de döntően állandó hajlékok. A ház építőanyaga a falazatnál föld, sár, kő, nád, vessző vagy fa lehetett. Faszerkezetnél függőlegesen földbe állított fatörzsek és vízszintesen egymásra rakott fatörzsekből álló (ún. boronafal) lehetséges. Korszakunkban legtipikusabb a levert karókat befonó, tapasztás nélküli sövényfal, a fűzfavessző fonadékból készült (ún. lészafal) és a kétoldalról betapasztott 213