Budapest Régiségei 31. (1997)
Kalicz-Schreiber Rózsa: Kora bronzkori temetkezések a Csepel-sziget keleti partján 177-197
lóstól délre talált 5 temetkezés (Alsóbucka: 1. lelőhely) (1-2. kép), kétségtelenül egy sírcsoport része volt. Hasonlóra kell gondolnunk a Szigetszentmiklóstól északra, a Teleki út 45. sz. alatt talált csontvázas temetkezés esetében is (2. lelőhely) (1. kép). A temetkezések hasonló csoportosulását figyelhettük meg a nyugati parton is Hárosnál, Lakihegynél és főleg a tököli temetőknél. 25 Az utóbbi esetében a gátépítéshez nyitott, folyamatosan ásott földkitermelő szelvényekben az I. temető sírjait csaknem 1 km hosszan követte Csetneki Jelenik Elek 1878ban, vázlatkönyvében azonban csak mintegy 100 m-es sávban találhatók a sírok. A II. temető temetkezései 1 km-es kihagyással mintegy 700 m hosszú sávban jelentkeztek. Az utóbbi adat a jegyzőkönyvvel megegyezik. Itt is a sírok kisebb-nagyobb csoportjai különíthetők el, hosszabb temetkezések nélküli üres sávokkal váltogatva. Az eddigi legnagyobb tervszerű kutatást Budapest északi részén, a III. kerületi Békásmegyernek nevezett lelőhelyen végeztük, ahol a Harangedény-Csepel csoport több mint 150 sírját tártuk fel, s ezek mintegy 350 m hosszú megszakítás nélküli temetkezési láncolatot alkottak, kisebb-nagyobb csoportokkal. Délen és északon temetkezések nélküli üres szakaszok határolták a nagy temetőt vagy sírcsoportokat. 26 Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Harangedény-Csepel csoport népessége kisebb csoportokat alkotva temetkezett. A kis sírcsoportok lazább vagy sűrűbb szálakkal összekapcsolódó nagyobb temetkezési egységeket képeztek, amelyek talán a népesség bizonyos egységeit képviselték, amelyeket település és temetkezés nélküli üres területek határoltak. Ezért talán még az is elképzelhető, hogy az üres szakaszok szándékosan maradtak település ill. temetkezések nélkül. Ez a feltevésünk azonban csak további nagyobb feltárások révén lesz eldönthető. Egyelőre az információk még annyira mozaikszerűek, hogy a temetkezések kisebb-nagyobb egységeivel kapcsolatban más magyarázat is elképzelhető. A tények azonban szilárdan támogatják azt az ismertetett megfigyelésünket, mely szerint a települések és temetkezések egységei párhuzamosan, elválaszthatatlanul kísérik egymást a partszegélyen és a kissé távolabb húzódó sávban. Egy-két esetben - ritka kivételként - a temetkezések és a települési objektumok egészen közel, szinte egymás mellé kerültek a lelőhelyeken (Hajós utca 2). Ennek okát még nem ismerjük. A szabályoktól eltérően a Csepel-szigeten - ha kivételesen is - találkozunk teleptemetkezésekkel. A vízcsőárokhoz és az MO-ás autóúthoz kapcsolódó nagy településen Endrődi Anna feltárt két sírt, az egyikben csontvázas, a másikban urnás temetkezéssel. A sírmellékletek megegyeztek a csoportosan talált „szabályos" sírok edény mellékleteivel. Ezek a halottak a szokásos temetkezési rítustól eltérő céllal kerültek eltemetésre a telepen belül. A temetkezés rítusára nem túl bőséges információ áll rendelkezésünkre, mivel számos temetkezés nem szakszerű megfigyelés útján került felszínre. A Csepel-sziget keleti partján is az jellemző azonban, hogy túlnyomó részben hamvasztásosak a temetkezések, és csupán kisebb számban fordulnak elő a csontvázas sírok. A keleti parton talált és feltárt 34 sírból csak négyben volt biztosan csontvázas temetkezés. A hamvasztás két rítusa szerinti temetkezések azonban a hiteles adatok teljességének hiánya miatt nem különíthetők el pontosan. A legmeglepőbb ebből a szempontból az 1. lelőhely 5 temetkezése (Alsóbucka), ahol egyetlen sír kivételével mindegyikből valódi vörös színű, zónás díszű harangedény került elő (5. kép 2-3, 6-7). Annak ellenére, hogy a találó a 4. sírban talált harangedényben égett csontokat figyelt meg, s a harangedényt különleges, lyukas aljú tál, sőt még egy szokásos tál is borította, a magyarországi párhuzamok alapján akkor is inkább szórthamvas temetkezésekre gondolunk. Hasonlóan ítélhető meg a 4. lelőhely harangedénye is, az égett csontokkal. A több tucat magyarországi hiteles harangedény közül csupán egyetlen urnasírból került elő valódi harangedény. Legnagyobb részük szórthamvas sírból származik és csak igen kis részük csontvázasból. Ezzel szemben Csehországban számos olyan hamvasztásos sírt említ J. Hajek, amelyeknél - nem hiteles feltárás szerint - a jellegzetes harangedényekben voltak az égett csontok. 27 Talán olyan szórthamvas temetkezésekre gondolhatunk, melyeknél a harangedényekbe is kerülhetett a sírba szórt hamvakból. Nemcsak magyarországi sajátosság, hogy a valódi harangedények egyesével vagy páronként csak csontvázas és szórthamvas sírokból kerülnek elő. Nyugat-északnyugat felé ez jelenség szintén gyakori, amelynek közös gyökere lehetett. 28 A hitelesen megtalált harangedények a 2. lelőhelyen csontvázas sírban voltak, a 3. lelőhelyen egy csontvázas és egy szórthamvas temetkezés mellékleteiként szolgáltak. Budapest környékén túlsúlyban vannak az olyan csontvázas sírok, amelyekbe az urnasíroknál is megszokott edényeket helyeztek (pl. az MO-ás autóútnál és Békásmegyeren is), és amelyek jelentős része a Somogyvár-Vinkovci kultúrában található meg. Vagyis Magyarországon nem elsősorban a harangedényekhez kötődik a csontvázas rítus. 29 Az is feltűnő a Csepel-sziget keleti partján, hogy az eddig előkerült sírleletek között nagyszámú a harangedény: 9 sírból 10 példány került felszínre, és még 2 további szórvány is (vízcsőárok) elpusztított sírok melléklete volt. Ugyanakkor meglepő, hogy az MO-ás autóútnál talált sírcsoport egyetlen sírjában sem volt harangedény. 3 " Természetesen kérdés, hogy mindebben milyen szerepet játszott az ásatások esetlegessége, korlátozottsága. A békásmegyeri nagy temetőben arányosnak látszik a harangedényes temetkezések megoszlása a nagyszámú urnasír között. A Csepel-sziget keleti partján így is az urnás temetkezési mód uralja temetkezési rítust, amely a helyi jellegzetesség. Amíg ugyanis Morvaországban csak 10—15%-os a hamvasztásos (mindkét változatú) sírok aránya a csontvázasokhoz képest, 31 addig Magyarországon pontosan fordított a helyzet. 32 A Csepel-sziget keleti partján is hasonló arányokat figyelhetünk meg a hamvasztásos temetkezések javára, azzal a különbséggel, hogy itt némileg több a feltételezett szórthamvas sírok száma, mint máshol. A mellékletek között a jellegzetes harangedény azonos formában, színben és díszítéssel jelenik meg, mint Közép-Európa nagy területén (5. kép 2-3, 6-7, 6. kép 1-4, 7. kép 4, 9. kép 1, 3,8). Az L. Hájek által legidősebbnek tartott u. n. „maritime" típus ugyan Magyarországon sem hiányzik, 33 a hasonlóság a két terület között azonban abban is megnyilvánul, hogy olykor a benyomott vagy pecsételt díszítés mészbetét maradványát őrizte meg. Ugyanez vonatkozik a díszített peremű, legtöbb184
