Budapest Régiségei 31. (1997)

Magyar Károly: A középkori budai királyi palota fő építési korszakainak alaprajzi rekonstrukciója : 1. közlemény 101-120

ban a Zsigmond-kori építkezéseket tünteti fel. Anjou-korinak tartja a legdélebbi részen a Kisudvart övező épületeket, az északabbra lévő Nagyudvar (Belső udvar) felületét a Ny-i szárny és a Kápolna kivételével valamint a Dunához lenyúló Keleti falszoros É-i és D-i zárófalát (a K-it nem!) és a D-i Rondella előzményét képező védműveket. Ugyanitt egy másik, „A budai Várhegy építkezési súlypontjai a 13-14. század fordulóján" c. ábrán is érinti a témát, de ez szempontunkból csak annyiban bír jelentőséggel, amennyiben az déli első Anjou-kori palota, az Istvánvár helyét még a városon kívül esőnek látja, mert szerinte a város ekkor még a mai Szt. György tér közepe táján záródhatott le Ezt a nézetét utóbb - éppen saját ásatásai által megcáfolva - módosította. Zolnay az ábrán egyébként - az innen nyomon követhető fixa ideájának megfelelően - az Árpád- és Anjou-kori (1255-1382) királyi palotát a Várhegy Ék-i részén állt Kammerhoffal azonosítja. - SEITL 1952: Számunkra a műnek a 175. oldalon közölt 6. sz.-ú képe különösebben érdekes, ahol a szerző a palota építészeti fejlődését meghatározó, a Várhegy D-i végén keresztirányban húzódó, természetes törésvonalakat tünteti fel (I-V). A részben feltételezésen alapuló alaprajz több vonatkozásában revízióra szorul. - GEREVICH-SEITL-HOLL 1953: Az alaprajzi fejlődéssel ez a mű kevéssé foglalkozik, az itt közölt „kiértékelő térkép" (214. o. 7. ábra) mégis fontos számunkra. Ez a szerzők első és - tudtommal - ezidáig utolsó olyan alaprajza, ahol a feltárt legkorábbi maradványok együtt szerepelnek, legalábbis a Kisudvartól a Zsigmond-udvarig terjedőleg. Mindenesetre érdekes, hogy sem Gerevich, sem munkatársai nem kísérelték meg eddig a palota alaprajzi fejlődését korszakról-korszakra végigkísérve bemutatni. - GEREVICH 1955: A 256. o. 185. ábrája helyszínrajzi vázlatot nyújt Ursinus Velius leírásához és így egyben a palota 1527-re feltételezett alaprajzát ábrázolja. - NAGY 1955: A Friss-palotával foglalkozó mű 115. o. 13. képén és a 117. o. 15. képén a Zsigmond-udvar K-i és ÉK-i épületinek későközépkori nézeti, míg a 116. o. 14. képen ugyanezeknek alaprajzi rekonstrukcióját teszi közzé. Felfogása szerint az udvar K-i oldalát egyetlen hosszú épület fedte, amely ÉNY-i sarkával közvetlenül kapcsolódott egy másik, az É-i oldalon végighúzódó épülethez. (Ugyanezek közölve vannak Nagy E. 1987-es művében is) - GEREVICH 1966: Ez az alappublikáció számtalan, relatív kronológiai szempontból kiértékelt részletalaprajzot tartalmaz, de sem relatív, sem abszolút kronológiai összefoglaló alaprajz nem szerepel benne. Szerepel viszont a mű végén Seitl Kornél „A budai középkori várpalota rekonstrukciója (1470-1502 körüli állapot)" c. madártávlati nézeti rajza, amely mind a mai napig a leggyakrabban idézett rekonstrukció a témában. Önellentmondása, hogy ábrázolja a Gerevich által is későbbre keltezett D-i rondellát. - EGYED 1968: A palota területének nagyjából az Északi eloudvar közepéig terjedő domborzati rekonstrukciós rajza, amelyen a Gerevich-féle ásatások korainak minősített objektumai is fel vannak tüntetve. A BTM Középkori Osztályának rajztárában 10.106 ltsz. alatt felvett rajz némi változtatással a múzeum középkori palotát bemutató kiállításán nyert „publikálást" „Az 1242-1320 közötti korszakból származó maradványok a palota területén" c. alatt. Több későbbi, É-ra bővített -1. alább - domborzati rekonstrukció erre megy vissza. Bár úgy tűnik, hogy ma már számos ponton revízióra szorul, de jobb híján jelen munkámban is ebből indulok ki. - ZOLNAY 1977: A mű képkötetének 1., periodizált alaprajzán elsősorban az Északi eloudvar objektumai vannak feltünteve az alábbiak szerint: Tatárjárás előtti falu, Árpád - Anjou-kori város, Zsigmond-kori falak. Szerepel rajta azonban a Zsigmond-udvar számunkra ezúttal érdekesebb két objektuma, a Csonkatorony melletti „gazdasági épület - borpince" és a Patkótorony mögötti korai épületmaradvány is, mindkettő a második kronológiai kategóriába sorolva. Lényegében ugyanezek az objektumok szerepelnek az 59. o. 63. ábrán, csak a középkori utcavonal, és a feltételezett telekosztás feltüntetésével. Az 58. o. 62. ábrán az EGYED 1968-nál jelzett domborzati térkép Szent György térig kibővített változata látható. -ZOLNAY 1982: A 157. oldalon megismétli az imént említett domborzati térképet, ezúttal azonban rövid kronológiai magyarázattal ellátva. Ezek szerint az I. szárazárok az Anjou- kori, a II. a Zsigmond-kori palotaegyüttes É-i határa, illetve az utóbbi esetben a palota előtt eloudvar húzódott még a Szt. György tér D-i oldalán feltételezett „sziklaletörés"-nél kialakított 15. századi zárófalig. A 287. oldalon „A budai királyi palota a Zsigmondkori nagy építkezések után" c. alaprajzi vázlat szerepel, alatta szöveges kronológiai magyarázattal. Feltünteti rajta a D-i Rondellát és a Vízi-rondellát is. - MAROSI 1982: A rövid összefoglaló 222. o. 20. ábráján jelent meg „A budai vár I. Lajos kori részei. Rekonstrukciós kísérlet Gerevich 1966. nyomán." c. alaprajzi vázlat, amelyen a korszakhoz tartozó objektumok közé sorolja az Istvánvár épületén túl a Nagyudvar K-i és Ny-i szárnyát, valamint az utóbbi D-i folytatásában lévő falszorost és az azt D-ről lezáró Délnyugati palotát. - F. TÓTH-FARBAKY1986, in: F. TÓTH 1986: „A palota sematikus alaprajza 1500 k." c. rekonstrukció (20. o. 3. ábra) a Kisudvartól a Zsigmondudvarig terjedő részen vázolja fel a különböző palotaszárnyak korabeli állapotát. - MAGYAR 1986: E népszerűsítő munkám hátsó borítójának belső oldalán szereplő színes alaprajzi vázlaton kíséreltem meg először a palota fő építési periódusait ábrázolni. Meglepő tán, de Zolnay 1982/2. ábra kivételével ez azidáig az egyetlen alaprajzi munka, amely a palota egészének periodizációjával foglalkozik. Természetesen ma már több ponton felülvizsgálatra szorul. - CZEGLÉDY 1988: A könyv 107. oldala 73./b ábrán szerepel összehasonlítási céllal a „budai királyi vár" 14. századi állapotának rekonstruált rajza. Sajnos az amúgy meggondolkoztató, periodizált rekonstrukció mellett nem szerepel jelkulcs. így csak feltételezhetjük, hogy a rajta fekete vonalakkal szereplő Istvánvár, a Nagyudvar K-i és Ny-i szárnyának belső homlokzati fala, az ugyanott az ÉK-i sarokban rekonstruált torony, valamint az udvaron kívül az ÉNY-i részen feltételezett másik, és végül a Keleti falszoros É-i és D-i zárófala jelentheti az első, István herceg kori(?) építkezést. Ezekhez képest vélhetőleg másodlagos, Nagy Lajos építése(?) a rácsozott vonallal jelölt nagyudvari K-i szárny a kápolnával és ugyanott a Ny-i szárny É-i része. - BUZÁS-VÉGH 1990: A Zsigmond-palotával foglalkozó dolgozatban szerepel „A budai királyi vár és előtere Zsigmond építkezései után" c. rekonstrukciós alaprajzi vázlat. Eszerint a palota É-i határa ekkor a II. Szárazárokig terjedt, amelyen két híd vezetett keresztül. A későbbi eloudvar Ny-i sávjában még végig áll a házsor. É-ra, középen már áll a Friss-palotával azonosítható épület, tőle délebbre és a K-i sávban nincs semmi feltüntetve. Gyakorlatilag ugyanezen alaprajz átrajzolt változata szerepel BÚZÁS 1992-ben is, majd némileg továbbfejlesztve került be BÚZÁS 1993-ba is Ez utóbbiról 1. még a saját címe alatt is. - MAGYAR 1991 b: Több korábbi, előadáson közzétett kronológiai eszmefuttatásom (pl. Castrum Bene 2. -1990) összefoglalásaként ekkor jelent meg először nyomtatásban a palota - a Bevezetésben fentebb vázolt - négy fő építési periódusának vázlatos alaprajzi rekonstrukciója. Sorrendben: 210. o. - 1350 körüli állapot; 213. o. - 1380-1390 körüli állapot; 222. o. 1440 körüli állapot; 230. o. - 1540 körüli állapot. Sajnos ezen alaprajzi vázlatok bélyegnyi méretben kaptak teret, lépték nélkül. Az utolsó periódus ábrája pedig fordított klisével, ráadásul rontott vonalazással került kinyomtatásra. Bosszantó továbbá, hogy a 209. oldal összefoglaló ásatási rajza rossz lépték skálával szerepel, 50 m helyett 100 m-rel. A kötet nehéz hozzáférhetősége, német nyelve mellett talán mindezek is okát szolgálhatják annak a ténynek, hogy a később a témával foglalkozó hazai munkák eddig nem sűrűn reflektáltak rá. Jelen munkám - mutatis mutandis - erre a publikációra megy vissza, és számos részletkérdéssel, elsősorban történeti adatokkal, ezért ehelyütt nem is foglalkozom. - SZEKÉR 1991, in: FELD-SZEKÉR 1991: Akirályi palota É-i főbejáratával, és a Zsigmond-palotával foglalkozó dolgozatban helyet kapott „A budai királyi vár és a polgárváros a 15. században. Rekonstrukciós kísérlet az eddig feltárt maradványok feltüntetésével" c. alaprajz is (249. o. 1. ábra) A királyi palota É-i határát itt is a II. Szárazárok jelöli ki, amelyen Ny-on és középen egy-egy híd vezet át (1. BUZÁS-VÉGH 1990). A későbbi Eloudvar területén azonban nem csak a Ny-i házsor van jelölve, hanem a K-i házsor feltételezett homlokzati vonala is A NY-i oldalon szerepel továbbá a kertek délebbi része. Itt kell megjegyeznünk, hogy az 1991-ben 109