Budapest Régiségei 31. (1997)

Magyar Károly: A középkori budai királyi palota fő építési korszakainak alaprajzi rekonstrukciója : 1. közlemény 101-120

Ugyanő éles szemmel felfigyelt arra, hogy az ettől délre eső terület - a későbbi Zsigmond-udvar - a korábbiakban szintén a városhoz tartozhatott.

8 Ha azonban az ettől még délebbre elhelyezkedő területet - a Nagyudvart (másként belső udvart) és a Kisudvart - nézzük, kiderül, hogy a fenti, városi területekre jellemző, utcasorba rendezett épületekre utaló nyomok azon eleddig még nem kerültek elő. Néhány, a sziklaplató DK-i sarkában előtűnt - a későbbiekben említendő - épületmaradvány esetében azonban felmerül a polgári eredet lehetősége is. (Megjegyzendő, hogy ehelyütt az átlagosnak megfelelő méretű telkek nem is fértek volna el, legalábbis a szokott, utcára merőlegesen kialakított formában nem.) Mármost, ha ezt a déli, a tipikus polgári várostól jellegében elütő térséget mint területi egységet vizsgáljuk, s összevetjük a Várhegy északkeleti sarkában feltételezett királyi palota lehetséges terével, azt láthatjuk, hogy a kettő megközelítőleg azonos nagyságú volt. így - legalábbis e szempontból - mindkét helyszín alkalmas lehetett a korai királyi palotának. Persze mindez önmagában még nem teszi királyi palotává egyik budai területet sem. A királyi tulajdonlás a századfordulón még csak az északkeleti objektumnál, a Kammerhofnái mutatható ki hitelesen és bizonyosan.

9 Nem zárhatjuk azonban ki ugyanezt a déli területnél sem, hiszen különben milyen alapon rezideált pontosan itt a 14. sz negyvenes-ötvenes éveiben Anjou István herceg, Nagy Lajos király öccse. Bár önmagában természetesen az akkor történt vásárlást vagy a kisajátítást sem zárhatjuk ki, de a helyszín stratégiai fontossága miatt azon indokolt lehet a királyi tulajdonlás, és ezzel együtt valamiféle királyi tulajdonú objektum meglétét feltételezni - már a kezdetektől is.

10 Mindettől függetlenül, ha mindkét terület valóban a királyé volt is, kimutatni azt, hogy a kettő között melyiken állott „a" királyi palota/curia, azaz a rezidencia vagy legalábbis a frekventáltabb lakóhely, jelen ismereteink alapján, mint láttuk, aligha lehet. Ha végülis a Várhegy D-i részén a 13. sz. második felében - 14. sz. elején állt épületek alaprajzát, építészeti rendszerét szeretnénk rekonstruálni, meg kell állapítanunk, hogy az eddig felmerült, eue a korszakra ténylegesen azonosítható, a bizonytalan keltezésű vagy a tévesen datált objektumok együtt sem adnak elég támpontot annak elkészítéséhez. Biztosan azonosítható maradványok híján tulajdonképpen még az is csak közvetett úton állítható, hogy a 13. sz.-i városfal a fennsík legdélebbi területére is kiterjedt. (L. erről később részletesebben.) így meg kell elégednünk a fentjelzett töredékes maradványok puszta megjelenítésével. Kiindulási pontként természetesen a Várhegy D-i végének domborzati térképét

11 célszerű felhasználni, hiszen nyilvánvaló, hogy az itt állt épületek formáját már a legkorábbi időszakban is -, de később talán méginkább - döntően meghatározta a geológiai alapkonfiguráció. Ennek kapcsán inkább csak a keresztirányban feltételezett törésvonalak eredeti formájára és tényleges szerepére vonatkozó elképzeléseinket kell árnyaltabbá tenni.

12 A domborzat és a korai maradványok együttes megjelenítésében kitaposott ösvényen járunk.

13 A magunk részéről mindehhez csak annyit tehetünk, hogy a rajzot kiegészítjük, és az egyes objektumokhoz hozzáfűzzük saját megjegyzéseinket, vagy éppen eltérő véleményünket. Mivel azonban itt a kérdéskör egyik levitatottabb részéről van szó, úgy érezzük, indokolt a többinél bővebb, kritikai kifejtés annak ellenére is, hogy - mint jeleztük - ez a palota tényleges alaprajzi fejlődésének megismeréséhez kevéssé visz közelebb. A korainak tartott objektumok értékelésével D-ről É-ra haladva mindjárt az első, legdélebbi pontnál vitatott területre érünk. A Déli nagy rondella területén előbukkant korábbi kaputoronnyal és a hozzákapcsolódó falakkal™ kapcsolatban, amelyet Gerevich és munkatársai a Kelenföldi kapuval azonosítva Árpád-korinak határoztak meg,

13 korábbi ellenvéleményünket'

6 kell fenntartanunk. E maradványok esetében ugyanis sem azok pozíciója, sem a közölt rétegviszonyok ill. leletek nem utalnak korai eredetre. Bár mint fentebb láttuk, a korai erődítések D-i kiterjedése eleve kétséges, ez a terület kívül esik a legtágabban feltételezett körvonalakon is. A torony és a hozzá csatlakozó védművek szemmel láthatólag egész helyzetükben a palota jóval későbbi védelmi rendszeréhez, pontosabban meghatározva a DNy-i (másként Újvilág-) és a DK-i kapuhoz igazodnak. E kapuk környékén ezidáig semmiféle olyan maradvány nem került elő, amelyhez e korainak minősített objektum kapcsolódhatna. Végül, - egyéb bizonyító anyag híján - a magam részéről nem tekintem önmagában keltező erejűnek az építéshez használt helyi, márgás kőfajtát sem, melynek alkalmazását pedig Gerevich itt és más kérdéses esetben előszeretettel jelöl meg a korai objektumok ismérveként. (Ezzel természetesen nem azt vitatom, hogy a korai objektumok általában ilyen kőanyagból készültek.) Északabbra haladva olyan jelenségről kell megemlékeznünk, amelyre eddig - bár a leletanyag rajzától eltekintve korrektül közölt - kevéssé irányult figyelem. Mostani értékelését a közelmúltban a Nagy nyugati falszoros É-i részén, az ún. Csikós udvaron folytatott feltárások teszik könnyebbé. A korábbi ásatások során a Déli belső udvaron egy K-Nyi irányú árokra utaló nyomok tűntek elő.

17 A 14. sz. első felében kiiktatott, feltöltött árokról már Gerevich úgy vélte, hogy az „még a korábbi, 13. századi védőrenszer emléke lehet". Ezt a magunk kutatásai alapján csak megerősíteni tudjuk, ugyanis a Ny-i oldalon ugyanilyen korú és feltöltésű árok részleteit sikerült több, hosszabb szakaszon azonosítani.

18 Az is a sziklaplató alatti következő teraszon, vagy tereplépcsőn helyezkedik el, csak É-Di irányban elnyúlva. Helyzetéből és leletanyagából következtetve a - rendszerint nagyjából a fennsík peremén kiépült - 13. századi városfal külső védműve lehetett. Jóllehet a Ny-i, illetve Ény-i oldalon feltárt árok és a D-i rész fent leírt árka közötti összeköttetésre egyelőre nincs tényleges bizonyítékunk, a kettőt mégis nagy biztonsággal ugyanazon védelmi rendszer részének tekinthetjük. Mindez egyben annyit jelent, hogy a sziklaplató D-i vége e rendszeren belül esett, azaz feltehetőleg a plató szélén a városfal is lenyúlt idáig. Tény azonban, hogy semmilyen, az utóbbira utaló maradvány itt még nem került elő, hacsak... Hacsak nem fogjuk fel az iménti, D-i lelőhelytől kissé északabbra, a Keleti belső udvar területén álló ún. déli erkélyt,^ pontosabban annak alapzatát úgy, mint a korai városfal egyik tornyának részben visszabontott maradványait. Az erkély az említett fennsík alatti természetes teraszon áll, s a teraszt a fennsíktól elválasztó sziklafal egy K-re előreugró nyúlványát köpenyezi. Enyhén trapéz alakú alépítménye méretei (cca. 6,2x6,6 m) alapján még talán megfelelne az eddig ismert négyszögletes tornyoknak, szokatlan azonban, hogy jóval a fennsík alatti szinten áll. (A városfal ezidáig feltárt tornyai túlnyúlnak ugyan a plató peremén, alattuk viszont általában egy szélesebb 102