Budapest Régiségei 30. (1993)

VISSZAPILLANTÁS = RÜCKBLICK - Hajnóczi J. Gyula: Jeunesse et patrimonie interstudex, 1966-1972 407-419

rekedett ki ezekből, meg egy tégla „fej'részből", amely­ben étkezőhely, ügyeleti szoba, raktárak, zuhanyozók mind helyet kaptak, az udvar végét lezáró falban pedig nyílt tűzhely, szalonnasütő nyert kialakítást (10. kép). A területre már előző években bevezettük a villanyt és a folyóvizet. A BTM vállalta az újabb költségeket is, mivel a vállalkozás értelmesnek bizonyult: híre is ment, vissz­hangja is támadt fővárosszerte. Neves újságírók - kö­zöttük Fedor Ágnes - készítettek helyszíni riportokat a táboréletről és eredményeiről, igazolva azt, hogy a Főváros az egyetemistákért - egyetemisták a fővárosért elnevezésű mozgalom élő valami. Az Építészmérnöki Kar dékánja, Gábor László a tábor állandó látogatója volt, többször kilátogatott a neves vasútépítő pro­fesszor, Kerkápoly Endre is, annak kapcsán, hogy Szé­kely János nevű adjunktusa elkészítette azt a tanul­mánytervet, amely megoldotta a HÉV óbudai vá.-hoz vezető vonalának elterelését a várostestről, felszabadí­tandó azt a zavaró sínpároktól. Mindez jól érzékelteti, hogy miként pezsgett az élet akkortájt Aquincum kö­rül, itt is, a túlfelén is, telve tervekkel és újabb remé­nyekkel. 1970 A polgárváros keleti oldalán a helyreállítások annyira előrehaladtak, hogy szükségessé vált újabb területek hitelesítő ásatásainak az eszközlése. A Collegium Iu­ventutis és a Symphoros Mithraeum közötti terület el­őkészítése lett ennek a nyárnak a feladata, ami meg is kezdődött annak rendje-módja szerint, már 1969-ben. Istvánfi utoljára vezérelt, a résztvevők közül Guzsik T., Koren F., Korompay K., Seyfert H., Vukov K. nevére emlékeznek a megkérdezett kollégák. 1971 Ezen a nyáron hasonló feladatot kapott az INTERS­TUDEX, ekkor az amphitheatrum mellett húzódó val­lum- és fossa-rendszer tisztázására került sor, azzal a titkos célzattal, hogy az amphitheatrum megkezdett helyreállítását folytatni lehet, mivel azt az OMF előző­leg letiltotta. Somogyi Botond volt a műegyetemi vezető, Kalmár M., Rajk L., Szűcs Zs., Füspök L., Németh E., Jánossy Gy., Olajos Cs., Rodé K. nevét regisztrálta a csorba memória, mint résztvevőket. A castra stativa meg a munkahely szinte egybeesett, a dolgos vakáció alatt ekkor folyt az élet a legvidámab­ban. Egyszer ebédidőben odalátogatván, gyönyörköd­hettem az egyik feltűnően jól proporcionált kollegina bikinis - azaz szinte pőre - exterieurjében, amint a fiúkollégái fotózták, a profi fotómodelleket meghazud­toló izegést-mozogást. Kifelé jövet édesanyjával talál­koztam, aki aggódva sietett be, hogy lányával nem tör­tént-e valami. Volt mit féltenie. Ezt a nyarat is emlékezetessé tette egy epizód. A nem kis galibát francia kollégák okozták. Az egyik este ui. szórakozást kerestek, és a Várkert Bazár melletti Ifjúsági Parkot szemelték ki meglátogatásra. A mieink hiába akarták lebeszélni őket, hogy ez nem egyetemis­410 táknak való hely, ez afféle, szigorú őrizet mellett en­gedélyezett, teenager-hőzöngést levezető intézmény, de a gallok csak nyakaskodtak, mondván, hogy minél több impressziót szeretnének kapni a vasfüggöny mö­götti életről. Meg is szerezték, mert a markos smasszerek, akik a rövidre fogott, markáns ténykedé­sekhez szoktak a renitenskedők elhallgattatására és el­távolítására, egy félreértett gesztuson felbuzdulván, az INTERSTUDEX tagjait jól elagyabugyálták. És köz­tük volt Rajk László is, akinek nem felismerése hiba volt részükről. Egy egész éjszakát újfent a rendőrségen töltvén, a bonyodalmat megint Gábor László dékán diplomáciája mentette meg: az egész afférbői így is bí­rósági tárgyalás lett. 1972 Polinszky Tibor volt az utolsó aquincumi tábor veze­tője. Radványi Gy., Lugosi Á., Belényesi B. és mások a polgárváros Szentendrei út menti tabernasorán „ás­kálódtak". A kezdeményezés lendülete azonban meg­tört. A közvetlen ok egyszerű; Óbudán az új lakásne­gyed(ek) építkezései, először a Flórián tér közvetlen körzetében, majd mind jobban táguló körben annyi sürgős régészeti leletmentést igényeltek, ami folyamato­san és egy időben 8-10 önálló ásatást jelentett, egy-egy régész vezetésével. E „veszély-helyzetben" az MTA Ásatási Bizottsága a munkák koordinálására egyetlen római kori régésznek és egyetlen középkori régésznek adott ki az egész feladatra ásatási engedélyt. A hatá­rozat értelmében az aquincumi légiótábor, illetve kato­nai táborok és az aquincumi katonaváros kutatásának az irányítását Póczy Klára vette át, és végezte 1972 végétől 1981-ig. A polgárvárosi tervásatásra nem jut­hatott ideje. Gyalmos János, aki hitt és bízott azokban, akik Aquincum sorsának jobbra fordításán sáfárkodtak, nem vethette latba többé tekintélyét. Szeretett Óbudá­ja kutatását már csak előkészíteni volt ereje, de az eredményeknek nem örülhetett, 1972-ben eltávozott az élők sorából. Van a modern történelemírásnak egy kissé bizarr irányzata, amely azon az alapon fest fiktív képet, hogy: mi lett volna, ha... Nos, ennek a szűk kis világnak, Aquincum polgárvárosának is meg lehetne írni az ef­féle históriáját - és ez a képzeletbeli kép szebb lenne annál, mint amit a jövő valósága hozott. Mert ha Aquincum megértő patrónusát nem veszíti el, ha az új múzeumfőigazgató nem hozott volna új építészeket az eltessékelt építészettörténeti oktatók helyére, akkor nem szakadt volna meg a polgárváros műemléki hely­reállítása és nem maradt volna annak arculata szinte ugyanaz mint 20 évvel ezelőtt volt. Természetesen ezt más események is előidézték. 1973 tavaszától a Budapesti Történeti Múzeum ró­mai és középkori régészeit teljes létszámban az Óbuda centrumában folyó éjjel-nappali ásatások kötötték le. Itt, ahol nagy forgalom mellett és az építkezés nagy teljesítményű gépei alatt folyt a leletmentés, se magyar se külföldi fiatal nem dolgozhatott, a veszélyes hely­zetben az INTERSTUDEX részvételére számítani

Next

/
Oldalképek
Tartalom