Budapest Régiségei 30. (1993)

VISSZAPILLANTÁS = RÜCKBLICK - Hajnóczi J. Gyula: Jeunesse et patrimonie interstudex, 1966-1972 407-419

rekedett ki ezekből, meg egy tégla „fej'részből", amelyben étkezőhely, ügyeleti szoba, raktárak, zuhanyozók mind helyet kaptak, az udvar végét lezáró falban pedig nyílt tűzhely, szalonnasütő nyert kialakítást (10. kép). A területre már előző években bevezettük a villanyt és a folyóvizet. A BTM vállalta az újabb költségeket is, mivel a vállalkozás értelmesnek bizonyult: híre is ment, visszhangja is támadt fővárosszerte. Neves újságírók - közöttük Fedor Ágnes - készítettek helyszíni riportokat a táboréletről és eredményeiről, igazolva azt, hogy a Főváros az egyetemistákért - egyetemisták a fővárosért elnevezésű mozgalom élő valami. Az Építészmérnöki Kar dékánja, Gábor László a tábor állandó látogatója volt, többször kilátogatott a neves vasútépítő professzor, Kerkápoly Endre is, annak kapcsán, hogy Székely János nevű adjunktusa elkészítette azt a tanulmánytervet, amely megoldotta a HÉV óbudai vá.-hoz vezető vonalának elterelését a várostestről, felszabadítandó azt a zavaró sínpároktól. Mindez jól érzékelteti, hogy miként pezsgett az élet akkortájt Aquincum körül, itt is, a túlfelén is, telve tervekkel és újabb reményekkel. 1970 A polgárváros keleti oldalán a helyreállítások annyira előrehaladtak, hogy szükségessé vált újabb területek hitelesítő ásatásainak az eszközlése. A Collegium Iuventutis és a Symphoros Mithraeum közötti terület előkészítése lett ennek a nyárnak a feladata, ami meg is kezdődött annak rendje-módja szerint, már 1969-ben. Istvánfi utoljára vezérelt, a résztvevők közül Guzsik T., Koren F., Korompay K., Seyfert H., Vukov K. nevére emlékeznek a megkérdezett kollégák. 1971 Ezen a nyáron hasonló feladatot kapott az INTERSTUDEX, ekkor az amphitheatrum mellett húzódó vallum- és fossa-rendszer tisztázására került sor, azzal a titkos célzattal, hogy az amphitheatrum megkezdett helyreállítását folytatni lehet, mivel azt az OMF előzőleg letiltotta. Somogyi Botond volt a műegyetemi vezető, Kalmár M., Rajk L., Szűcs Zs., Füspök L., Németh E., Jánossy Gy., Olajos Cs., Rodé K. nevét regisztrálta a csorba memória, mint résztvevőket. A castra stativa meg a munkahely szinte egybeesett, a dolgos vakáció alatt ekkor folyt az élet a legvidámabban. Egyszer ebédidőben odalátogatván, gyönyörködhettem az egyik feltűnően jól proporcionált kollegina bikinis - azaz szinte pőre - exterieurjében, amint a fiúkollégái fotózták, a profi fotómodelleket meghazudtoló izegést-mozogást. Kifelé jövet édesanyjával találkoztam, aki aggódva sietett be, hogy lányával nem történt-e valami. Volt mit féltenie. Ezt a nyarat is emlékezetessé tette egy epizód. A nem kis galibát francia kollégák okozták. Az egyik este ui. szórakozást kerestek, és a Várkert Bazár melletti Ifjúsági Parkot szemelték ki meglátogatásra. A mieink hiába akarták lebeszélni őket, hogy ez nem egyetemis410 táknak való hely, ez afféle, szigorú őrizet mellett engedélyezett, teenager-hőzöngést levezető intézmény, de a gallok csak nyakaskodtak, mondván, hogy minél több impressziót szeretnének kapni a vasfüggöny mögötti életről. Meg is szerezték, mert a markos smasszerek, akik a rövidre fogott, markáns ténykedésekhez szoktak a renitenskedők elhallgattatására és eltávolítására, egy félreértett gesztuson felbuzdulván, az INTERSTUDEX tagjait jól elagyabugyálták. És köztük volt Rajk László is, akinek nem felismerése hiba volt részükről. Egy egész éjszakát újfent a rendőrségen töltvén, a bonyodalmat megint Gábor László dékán diplomáciája mentette meg: az egész afférbői így is bírósági tárgyalás lett. 1972 Polinszky Tibor volt az utolsó aquincumi tábor vezetője. Radványi Gy., Lugosi Á., Belényesi B. és mások a polgárváros Szentendrei út menti tabernasorán „áskálódtak". A kezdeményezés lendülete azonban megtört. A közvetlen ok egyszerű; Óbudán az új lakásnegyed(ek) építkezései, először a Flórián tér közvetlen körzetében, majd mind jobban táguló körben annyi sürgős régészeti leletmentést igényeltek, ami folyamatosan és egy időben 8-10 önálló ásatást jelentett, egy-egy régész vezetésével. E „veszély-helyzetben" az MTA Ásatási Bizottsága a munkák koordinálására egyetlen római kori régésznek és egyetlen középkori régésznek adott ki az egész feladatra ásatási engedélyt. A határozat értelmében az aquincumi légiótábor, illetve katonai táborok és az aquincumi katonaváros kutatásának az irányítását Póczy Klára vette át, és végezte 1972 végétől 1981-ig. A polgárvárosi tervásatásra nem juthatott ideje. Gyalmos János, aki hitt és bízott azokban, akik Aquincum sorsának jobbra fordításán sáfárkodtak, nem vethette latba többé tekintélyét. Szeretett Óbudája kutatását már csak előkészíteni volt ereje, de az eredményeknek nem örülhetett, 1972-ben eltávozott az élők sorából. Van a modern történelemírásnak egy kissé bizarr irányzata, amely azon az alapon fest fiktív képet, hogy: mi lett volna, ha... Nos, ennek a szűk kis világnak, Aquincum polgárvárosának is meg lehetne írni az efféle históriáját - és ez a képzeletbeli kép szebb lenne annál, mint amit a jövő valósága hozott. Mert ha Aquincum megértő patrónusát nem veszíti el, ha az új múzeumfőigazgató nem hozott volna új építészeket az eltessékelt építészettörténeti oktatók helyére, akkor nem szakadt volna meg a polgárváros műemléki helyreállítása és nem maradt volna annak arculata szinte ugyanaz mint 20 évvel ezelőtt volt. Természetesen ezt más események is előidézték. 1973 tavaszától a Budapesti Történeti Múzeum római és középkori régészeit teljes létszámban az Óbuda centrumában folyó éjjel-nappali ásatások kötötték le. Itt, ahol nagy forgalom mellett és az építkezés nagy teljesítményű gépei alatt folyt a leletmentés, se magyar se külföldi fiatal nem dolgozhatott, a veszélyes helyzetben az INTERSTUDEX részvételére számítani