Budapest Régiségei 30. (1993)

TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - Kocsis László: A recently identified cavalry sports helmet from Aquincum = Új lovassági sportsisak lelet Aquincumból 281-292

NAGY 1942 NAGY 1945 NAGY L.: Temetők és temetke­zés. In: Budapest története I. (1942), 472. NAGY L.: Egy pincelelet az aquincumi polgárvárosban. Bud Rég XIV (1945), 155-202 ROBINSON 1975 SZILÁGYI 1949 ROBINSON, H. R.: The Armour of Imperial Rome. London 1975. SZILÁGYI J.: Kutatások Aquin­cumból. I. Úti őrállomás a Csúcs­hegy tövében. ArchÉrt 76 (1949), 67-79. UJ LOVASSÁGI SPORTSISAK LELET AQUINCUMBÓL A Budapesti Történeti Múzeumban nyolc külön leltári számon bejegyzett 164.8.7-9; 11, 12; 14-16 bronz le­meztöredéket minden valószínűség szerint a Robin­son-féle tipológia Sportlovas E sisaktípusba sorolhat­juk. Ehhez a besoroláshoz főleg az 1., a 2., a 7. és a 8. számú lemeztöredékek értékelése nyújtotta a leg­több támogatást. Ez a sisaktípus két részből áll: a tarkó-sisakból és a hozzá illeszthető maszkból. A Sportlovas E típusba a női fej ábrázolásos tarkó-sisakok és maszkok tartoz­nak. A mi esetünkben a rendelkezésünkre álló töredé­keink közül csak a meglehetősen ritka előfordulású tarkó-sisakhoz tartozó darabokat azonosíthattunk. Az értékelés nyomán eddig ismereteink alapján nem lehet az Aquincum-csúcshegyi töredékeket egy és ugyanazon tarkó-sisakhoz kötni, ezért vetődött fel az egytípusú, de két különböző tarkó-sisak meglétének el­képzelése, amit alátámaszthat az anyagvizsgálat mel­lett töredékeink legközelebbi párhuzamának tekintett einingi sisaklelet is, ahol egy lelőhelyen, sőt egy kincs­leletben mindkét sisakvariáció előfordult. Az einingi párhuzam mellett szól a 2. sz. sisakon meglevő emberi arcábrázolás is, ami hasonló beállításban, de egy kissé eltérő kialakításban jelenik meg, mint az Aquincum­csúcshegyi 5. sz. töredéken. Az Aquincum-csúcshegyi töredékek kidolgozottsága, főleg a részletek tekinteté­ben finomabb, mint az eningi 2., 3. és 4. sz. sisakok. Bár nagyon kevés töredék maradt fenn, a részletek ki­dolgozottságát ismerve mégis elmondható ezekről, hogy talán előképei lehettek az eningi sisakoknak. A sisaktöredékeket a lelőhelyként megjelölt topog­ráfiai terület kronológiai adatai, a Robinson és a 17 • Kohlért tipológia, valamint sisaktöredékeink legkö­zelebbinek tartott párhuzama, az einingi sisaklelet alapján a 2. sz. utolsó harmada, a 3. sz. első negyede közé keltezhetjük. Kocsis László Magyar Nemzeti Múzeum 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom