Budapest Régiségei 30. (1993)

VALLÁS = RELIGION - Zsidi Paula: Zur Verehrung der Minerva in Aquincum = Minerva aquincumi tiszteletéhez 185-207

MINERVA AQUINCUMI TISZTELETÉHEZ Aquincum vallási életével foglalkozó eddigi összefoglaló munkákba mozaikszerűen illeszkedik Minerva kultusza. Az aquincumi Minerva-vonatkozású emlékek összegyűjtésével az istennő aquincumi arculatának a bemutatására vállalkozik ez a munka. Eddigi ismereteink alapján Minervának nem volt meghatározó szerepe az aquincumi „Pantheon"-ban, így emlékeinek áttekintése sem befolyásolja alapvetően az Aquincum vallási életéről alkotott eddigi képet. Inkább a részletek kidolgozásával járul hozzá ez a munka, a sokféle forráscsoport összegyűjtésén, kiértékelésén és topográfiai helyzetének elemzésén keresztül egy árnyaltabb összkép megalkotásához. Az aquincumi polgárváros és a tábor, továbbá a canabae területén előkerült, Minerva tiszteletével kapcsolatba hozható feliratos, valamint ikonográfiái (kő-, bronz- és terrakotta) emlékeket fogja össze katalógusba, s elemzi összefüggéseiket. Az elemzés során az alábbi eredményre jut: az aquincumi, Minervával kapcsolatos emlékek — jelenlegi ismereteink alapján — a 2. század közepe után, de inkább a 2. század utolsó harmadától jelentkeznek, s legkésőbb a 3. század közepéig követhetők nyomon. A rendelkezésünkre álló emlékek alapján a provincia vezető rétege és a katonaság a hivatalos államvallás keretében tisztelte. Ennek emlékei a feliratos oltárok. A polgári lakosság körében is elsősorban a gazdagabb, s ezáltal vezető szerepet játszó rétegekhez kapcsolható. A kultusz megnyilvánulása a polgári lakosságnál kevésbé hivatalos, kötetlenebb volt. A középosztályból elsősorban az iparos és kézműves rétegek tisztelték, s mivel kultusza — egyelőre bizonyítékok híján — nem köthető helyi előzményekhez, fel kell tételeznünk „import"-ját, s ha a kultusz jellegét tekintjük, elsősorban a Rajna-vidék jöhet számításba. Úgy tűnik tehát, hogy az Aquincumból eddig ismert számos rajnai kapcsolat egy újabb szállal erősödött. Az istennőnek önálló kultuszhelye egyelőre nem ismert, feltűnő azonban a vele kapcsolatos emlékek hiánya a legiotábor területéről. A leletek tömörülése alapján azonban valószínűsíthetőek a kultuszhelyek (1. tábla.). A provincia felső vezetése a 2/3. század fordulóján a katonaváros északkeleti részén, a „praetorium" szentélyének nevezett helyen teljesítette az istennőnek, illetve a vele együtt említett isteneknek tett fogadalmát. A katonaváros északnyugati részén viszont a 3. század közepéig érhető tetten Minerva kultusza a polgárság (elsősorban kézműves testületei) körében. Az ipartelepeken — mind a katonavárosban, mind pedig a polgárvárosban — egyaránt tisztelték. A polgárvároson belüli kultuszhelye is egyelőre ismeretlen, jellemző azonban a leletek tömörülése a város délkeleti részén, elsősorban középületekben. ZsiDl Paula Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeum 198