Budapest Régiségei 30. (1993)

TÖRTÉNET, TOPOGRÁFIA = GESCHICHTE, TOPOGRAPHIE - Márity Erzsébet: Kronológiai problémák és városszerkezeti sajátosságok Aquincum polgárvárosában 137-147

es évek között, a nyugati városfalon kívül találták 13 meg. Fazekasműhely működött a városfaltól délre is, melynek kemencéi a markomann háborúkban pusztultak el.

14 A polgárváros legnagyobb ipartelepe a Duna felé elterülő széles sávban húzódott, ahol kb. 40. olyan kemence került elő, amelyek 160-180 között működtek.

15 A városon kívül kaptak helyet a temetők is. Nyugati irányban folytatódott az Aranyárok-menti temető használata II. századi szórthamvas sírokkal. Ugyancsak hamvasztásos sírok kerültek elő a varosból déli 17 irányba kivezető út mentén is. Keleten a késő római temető területén II. századi leleteket is találtak, ami arra utal, hogy a temetőnek volt korábbi, II. századi előzménye. Végül meg kell említenünk a városból kivezető távolsági utakat, amelyek a városkapuktól indultak és biztosították az összeköttetést más településekkel. Több helyen kutatták és megtalálták a nyugatra, Brigetioba és az északi kaputól Ulcisia Castraba vezető utak egyes szakaszait. A II. század végén, III. század elején alapvető településszerkezeti változások történtek. Az ásatási leírások alapján általános városrendezésre következtethetünk, amelynek során insularendszcrt és utcahálózatot tűztek ki az ekkorra már trapézformát körülzáró városfalon belül. A méretek és az arányok következetes alkalmazásának fellelhető nyomai utalnak az egységes koncepcióra. (2. kép) Részben a szimmetria elv, részben az 1:3, illetve 2:3 arány uralkodik, ami alól csak a városfal által határolt terület 1:2 aránya a kivétel. A trapéz formájú város falainak hossza egyik irányban kb. 700 m, másik irányban kb. 350 m. A cardonak a decumanustól északra eső szakasza valószínűleg egyenlő távolságra volt a nyugati és a még meg nem talált keleti városfaltól. A város északnyugati részén található amphitheatrum pedig az északi városkapu és a nyugati saroktorony között éppen középen állt. Ezt a kiegyensúlyozott, szimmetrikusnak nevezhető elrendezést az északdéli irányban húzódó aquaeductus kétharmad-egyharmad arányban osztotta keleti és nyugati részre. Ugyanez az arány jellemzi az w^w/í/rendszert is. Ha a város alaprajzát megnézzük, ritmikus szabályosságot figyelhetünk meg az utcák vezetésében, s feltételezhető, hogy Aquincumban is, mint általában a többi városban is, létezett derékszögben kitűzött í/uw/űrendszer. (3. kép) Ha a nagy fürdőt és a macellumot magába foglaló insula (J3) szélességét lemérjük, kb. 35 métert kapunk, s ugyanekkora a távolság az aquaeductus és a fenti insula között is. A kelet-nyugati főút északi oldalán sorakozó hosszú házaknál is megrajzolható egy ilyen, kb. 35 méterenkénti ritmus. A kelet-nyugati főút és az északi városfal közötti távolságot megfelezve kb. 105105 métert kapunk. Ha a déli irányban is lemérjük a 105 métert, az E utcához jutunk, a következő 105 méter a D utcánál van. így alakul ki a mellékelt ábra szerinti hálós rendszer. A probléma az, hogy a háló nyomvonalai és az utca-nyomvonalak nem mindig esnek pontosan egybe. Maga a tény, hogy egy ilyen háló megrajzolható, mégis azt bizonyítja, hogy volt kitűzés és városrendezési koncepció, de a meglévő előzmények miatt nem lehetett olyan következetes, mint a dedukciós városoknál. A változó szélességű utcákat hol az egyik, hol a másik négyszögből hasították ki és a különböző építési periódusokat jelző tájolási eltérések mellett ezek adták a pontatlanságokat. Egyes helyeken látnivalóan két insulát összevontak és összefüggően építettek be, mint pl. (jk4) és (lm4)-t. Ez a jelenség a városnak csak egy részére korlátozódik. Magyarázatát szintén az előzményekben, a korábbi periódusnak a kitűzésére gyakorolt hatásában kell keresni. Ebbe a méretrendszerbe valójában csak a forum insulája nem illeszkedik, szélessége mindenképpen meghaladja a többi insuláét, de ez így volt más városokban is. A városrendezési koncepció meglétét talán még jobban érzékeltetik az arányok. Egy insula mérete 35 m x 105 m, azaz 1:3 az arány. Ahol két insulát vontak össze több épület szoros egymáshoz építésekor, ott 2:3 az arány az oldalak között. Ami az egész városalaprajzot illeti, az aquaeductustól keletre eső területen 5 insula&ort tűztek ki észak-déli irányban. Ezek számának aránya 2:3 (2 az északi szektorban, 3 a déliben). Az aquaeductustól keletre 12, nyugatra pedig 8 insula fért el kelet-nyugati irányban. A fenti elvi rekonstrukciót a további ásatásoknak kellene pontosítania. Míg a II. században a városfal adta azt a keretet, amelyen belül építkeztek, a III. század másik településszerkezeti változása abban állt, hogy a gazdasági prosperitás következtében a város kinőtte saját kereteit, és a falakon kívülre is építkeztek. A korszak harmadik nagy változását a villagazdaságok kiépülése jelentette. Az Aquincum környéki dombokat ekkor népesítették be a villaépületek. Ez a folyamat már a II. század végén elkezdődött, a markomann háborúk után, amikor megnőtt a rabszolgák száma és így volt elég munkaerő a birtokhoz. A villagazdaságok virágkora azonban a III. század. A budakalászi, békásmegyeri, csúcshegyi, testvérhegyi, Mocsáros dűlői, Csikós utcai 6 villák birtokméreteit és termelő tevékenységét nem ismerjük ugyan, de központi épületeiket feltárták, és néhány esetben gazdasági épületeik is előkerültek. Az ipartelepítés továbbra is a városon kívül folyt. III. század végi, illetve IV. század eleji mécskészítő műhely működéséről tudunk a város keleti határaban.

27 Ebben az időben a keleti oldalon, a mai Gázgyár területén temetkeztek, de találtak kőszarkofágot és téglasírokat a város déli oldalán is. Ujabb távolsági utak építéséről a tárgyalt időszakból nincs adatunk, azonban úthelyreállításokra került sor Aquincum körzetében a 230-as években. Az Ulcisia Castraba és a mai Üröm község felé vezető utakat 30 javították ki a mérföldkövek tanúsága szerint. 138