Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: A Buda mellett állt Szent Lőrinc pálos anyakolostor kutatástörténetéből 33-48

Báthori László és a Hárs-hegyi Báthori-barlang A Gyöngyösi-féle rendtörténet emlékezik meg Báthori Lászlóról, aki e XV-XVI. századi író szerint, már mint tanult ember lépett be a szentlőrinci pálosok közé. Társainál is jobban vágyott a magánosságra, s ezért - írja Gyöngyösi - a budai hegyek közt, egy barlangba vonult. Rendtársai ellenezték ezt, ám Vince perjel hozzájárul Báthori László elhatározásához. A barlangi remeteséget azonban Báthori nem bírta sokáig s így visszatért a kolostorba. Gyöngyösi szerint „a nevezett László testvér az egész bibliát és sok szentnek életét magyarul megírta". Majd megjegyzi Gyöngyösi: Báthori László bibliafordítását „ Mátyás király eltette könyvtárába" ,

39 Báthori személye régidő óta irodalomtörténeti fejtörő'.

40 Remete-Spelunkájának a Hárs-hegyi Báthori barlangot vélték.

41 Ami személyét illeti (a korábbi találgatásokkal ellentétben) Báthori László nem a bárók sorába tartozó Ecsedi Báthory család sarja volt: Mezei László mutatta ki azt, azonos azzal a Nyírbátorra való Császári (Nyírcsászári) Lászlóval, akitEcsedi Báthory Bertalan familiárisaként vitt magával Bécsbe, s 1430-ban mind Báthori (eredetileg Császári) László, mind Ecsedi Báthory Bertalan a bécsi egyetem hallgatója volt. Úgy véli: a bibliás Báthori Nyírbátor iskolamestere volt, majd 1448-50 táján lépett be a szentlőrinci remeték közé.

40 Tárgyunk szempontjából e Báthori téma csupán a Szentlőrinchez tartozó Báthori-barlang egykori funkciójával kapcsolatban merül fel. Ezt a barlangot ugyanis - mint munkám archeológiai részében ismertettem - az 1960-as években feltártuk. Remete Szent Pál sírja, sírkápolnája A XV. századi Budaszentlőrinc egyik lokális alapkérdése: hol s miképpen helyezze el a rend - mégpedig méltó módon - Remete Szent Pál testereklyéjét. 1475-ben Kovács István budai polgár - Báthory István országbíró előtt Csudabala n. alföldi birtokát a budaszentlőrinci pálosoknak adja, nevezetesen Szent István oltárának, amely abban a kápolnában és ámbituson áll, ahol Remete Szent Pál teste nyugszik. (Az oklevél úgy mondja: Szent István oltára a Szent Pál kápolnában helyezkedett el, az ámbituson.)

43 Gyöngyösi krónikája bővelkedik Mátyás királyról szóló szentlőrinci anekdotákban. Ezeknek egyike-másika még a régész kezében is érték, hiszen az elpusztult monostor egyes épületrészeivel függ össze. Tudunk a kolostor kapujáról s kapusáról (aki egy ízben nem akarta beengedni az éjszaka magánosan bekéredzkedő királyt): s ez egymagában nem meglepő, hiszen minden kolostornak van kapuja. Mégis, nagy örömünkre szolgált, amikor 1970-ben megleltük annak a kapunak azt a perselyét és küszöbét, amelyet hajdan Mátyás saruja is koptatott. Gyöngyösi meséli el: a király - akinek a kicsiny termetű Gergely prior, a maga nagy tudományával kedvelt asztaltársa volt - egy ízben elrejtőzött a pálosok betegházában, majd onnan felosont a főtemplom kórusára, hogy meggyőződjék: igaz-e, hogy a perjel megkorbácsolja frátereit, majd pedig a fráterek egyike magát a perjelt. Említettem a .Sókolostor borospincéjét, amelyet Mátyás a prior társaságában keresett fel.

44 Még Gergely perjelsége - s Mátyás urakodása idején 1486-ban határozták el, hogy megépítik Szent Pál kápolnáját. A szent tumbájának kápolnáját a templom északi oldalán az ablakok magasságáig még a rend költségén emelték fel. Igazi befejezését azonban csak 1492-re nyerte cl ez a Szent Pál-kápolna, donátora az eremitált budai várkapitány, egykor a kunok bírája, bizonyos Tharispán Albert volt.

45 (Tharispán Albert maga is belépett a szentlőrinci pálosok rendjébe, s utóbb itt is fejezte be életét.) Dénes lapicida - késő középkorunk egyik legjobb kőfaragója - az 1480-as években (ha ugyan nem az 1470-es években) kezdte meg Remete Szent Pál márványtumbájának megfaragását. Gyöngyösi Gergely, aki még épségben látta azt a baldahinos sírládát, úgy mondja: „ csodálatos művészettel megfaragott műremek ez, miként azt mindenki láthatja, aki megnézi." 0 jegyzi fel azt is: amikor egy ízben a Budán időző szultáni követet elhozták Budaszentlőrincre, s meglátta Dionisius lapicida remekét, felkiáltott: valóban a nagy Isten tanította ot! Nem ember!

46 A nagy szobrász tragédiája; ha befejezte is csodálatos alkotását, azt már nem érhette meg, hogy a vörösmárvány tumba kápolnáját is befejezzék, mert 1486-ban meghalt. Magát a Szent Pál testét őrző kápolnát pedig mint említettem, csak 1492-re hozták tető alá s azt István szerémi püspök, Benedek prior generalátusa idején (14921496) szentelte fel.

47 S e kápolnához, továbbá Szent Pál tumbájához - amelyekhez archeológiai beszámolás során még visszatérek egy irodalomtörténeti emléket fűzök. Itt idézem fel Hassensteini Lobkowitz Bohuslavnak - a csehek Janus Pannoniusának - a XV-XVI. századfordulón Budán élt nagy humanistának azt az ódáját, amelyet Dénes képfaragó remekéről, a Szent Pál tumbáról s az azt magábanfoglaló kápolnáról írt: Hassenstein i Lobkowitz Bohuslav verse Schlechta Jánoshoz, Szent Pál ősremete budai sírjának dicséretére (írta 1495-1503 közt, Budán) Márványbul faragott ékes Koporsóját Remete Szent Pálnak láttuk, s Kápolnáját; Akárki ditsérje ama szép Diánát, S tsodállya Házának tisztes nagy pompáját; Páléhoz hasonló Temploma a' crétai népnek, Nem vala hasonló, akár mit Ítélnek, Ok nem építettek illyent Jupiternek, Noha tisztes Házát tartyák, s vallyák szebbnek. Agrippa oszlopival senki ne kérkedgyék, Templomával Flávius bár ne ditsekedgyék, Ditsosséges híreket bízvás ők engedgyék Pálnak: mert Temploma ennél szebb, elhidgyék. Nits Memfisnek gazdag, s nemes Koporsóján Annyi arany; se márvány drágalátos Sírján Simandernek, mennyi van Sz. Pál Kápolnáján; Bizonyittyák, valakik látták, ezt minnyáján.