Budapest Régiségei 29. (1992)
TANULMÁNYOK - Zolnay László: A Buda mellett állt Szent Lőrinc pálos anyakolostor kutatástörténetéből 33-48
tak, s abban a környéken lakó emberek mind megegyeztek, hogy ez rendünké volt, mégpedig Szent Pál monostora, amit a (Pál)Völgye elnevezés éppúgy igazol, mint földrajzi helyzete. „Pesten, a mezőn is nagy romokat láttunk, nagyobbakat, mint Szent Pál Völgyében s hogy egykor ez is pálos monostor volt, azt ezek az (itteni) emberek állították. Van itt egy frissvizű forrás is, melyet Fehér Szerzetesek Kútjának mondanak. De a budai házról semmit sem tudtunk meg, oly romos és elpusztult volt a város, bár az egész napot kutatással töltöttük. Szándékunkban volt fölkeresni Pilis-Szentkereszt és Pilis-Szentlélek romjait is, de ezek a monostorok az országon túl a magas hegyek közt feküdtek s a nagy hótól ezeket sem lehetett megközelíteni. így a visegrádi Szent András kolostorafeléfordultunk, ahol sem házat, sem bármiféle monostor-romot nem láttunk, csak egy romos templomot..." - Eddig szól az 1687 januárjában kiküldött atyák beszámolója. A harmadik kérvényt február 25-én nyújtották át Lipót királynak, amikor „ Őfelsége udvari kápolnájába igyekezett délután 5-kor... De semmi válasz!" 62 A pálosok azonban egy félszázaddal később sem feledkeznek meg Budaszentlőrincről: 1745. április 8-án a váci káptalannak jelenti be ünnepélyes tiltakozását Ordódy István magyar tartományfőnök perjel nevében P. Horváth Gergely rendtartományi gondnok amiatt, hogy a háborús zavarok elültével Buda városa elidegenítette az elhagyott budaszentlőrinci kolostor területét Pál-Völgyével, BudaEörssel és Békás-Megyerrel együtt. 63 1756. április 13-án gróf Csáky Miklós esztergomi érsek, prímás megbízásából gróf Batthyány József, mint kánoni vizitátor megszemléli Budaszentlőrinc akkori romjait: Buda Várából elindulva a Bécsi kapun át nyugat felé a hegyek közt vezető kocsiúton, úgy háromnegyedóra múlva jutottam el a mondott helyre, ahol a részben kiemelkedő, részbenföldre omlott hatalmas romok a szent helyre utaltak: két falszárny hever romosán a földön, a többi még áll, sziklákból és téglákból mésszel összevakolva, a sarkokon faragott és csiszolt vörös színű kövekkel, melyek kelet felé egyenes vonalban nyúltak els a hajdani templom hajóját jelezték. Egyéb kiemelkedő falmaradványok eléggé terjedelmes négyszöget zárnak be, különösen az északi szárnyon nyilván láthatók a közfalak, a szerzetesi cellák több hossz négyszöge, az utolsónál nyugat felé magasan kiemelkedőfalromok valamelyik torony nyomait mutatják, de jól látható az említett kolostorkvadrum közepén egy vízzel telt mély kút, kerek alakú, megmunkált és csiszolt kövekből, pereménélfavályúk, a barmok itatására, délfelé ehhez hasonló másik Kút, kissé távolabb, itt-ott még kiálló falmaradványokkal. Tanúságot tesznek arról, hogy ezek ama híres budaszentlőrinci pálos kolostor romjai.. , 64 1827-ben Jankovich Miklós, a jeles kutató és műgyűjtő írja meg: ő még gyermekkorában - tehát az 1790-es években - látta a romokat. Ezek a falmaradványok akkor még ember-magasságúak voltak és a templomnak állt még hat-nyolc pillére is. Hét oltár-asztalt számlált akkor össze és sok faragott márvány sírkövet is látott, de ezeknek 1826-ban már alig akadt nyomára. 65 Húsz esztendővel utóbb, 1846-ban olvassuk az alábbiakat: 66 „Nálunk nem csak országos, de municipiális intézkedések sem léteznek természeti vagy művészeti, mostani vagy régi kincseink megmentésére. Pedig, hogy a régi maradványokat megismertetni a nemzettel tovább már nem mulasztható kötelességeink közé tartozik, arról nem kételkedhetünk, ha látjuk, miként az elmúlt évben is egy református egyházban becses régi falképek bemeszeitettek s alig maradt idő azokat ki nem elégítően lemásolni. Közelebbi például szolgál e tekintetben a zsámbéki egyházrom. (—) Említhetjük a Szép Juhászné közelében, a budai hegyek közt létező régi Paulinus-kolostor romjait, melyek miután a városi hatóság kőbányának tekintette, végre magánkezekre s önkényre kerültek. Nem épen öregek is fognak rá emlékezni, midőn a most már a földszint heverő romok még egypár öl magasságra emelkedtek, midőn még a cifra padozat, az oszlopok, sőt még a falfestmények is léteztek. Azonban 20 vagy 30 év előtt Buda városának akkori bírája 67 rendelésére a gyönyörű maradványokból aferenchalmi művészietlen kápolna, a bíró úr háza s a Szép Juhászné hoz vezető- mind e mellett is - igen rossz út épült s alig maradt fenn a romokból annyi, hogy minden szorgalom mellett is alig sikerült a nemzet műkincseinek kutatásában oly dicséretesen fáradozó Henszlmann Imrének, a fent címzett munka derék szerzőjének, midőn az idén a még létező romalapokat kiásatta, a főépületek csoportozatait tájékoznia. Nem hisszük, hogy ily barbár vandalizmusok követtethetnének el Hazánkban is, ha ismernők, minő kincsekkel bír nemzetünk sok helyen elhagyott romokban is. 68 Későbbi közlésekből tudjuk, hogy Kalmárffy Ignác budai bíró három épületet építtetett Budaszentlőrinc köveiből, a ferenchalmi kápolnát Szent László tiszteletére, s ennek közvetlen közelében egy vendéglőépületet, valamint saját nyaralóját a Hárshegyi úton. Utóbbi az 1930-as években az ún. Cserkészház volt. (A ferenchalmi kápolnáról 1934-ben Garády Sándor jegyzi fel, hogy a kápolna s az alatta lévő egykori vendéglő „falában ma is látható gótikus faragványok kétségtelen tanúi e rombolásnak. A többit az épületek falainak belseje rejtegeti magában" , 69 Az 1840-es években Bugát Pál a jeles orvos vásárolta meg a Budaszentlőrinc romjait rejtő telket, s ekkortól amikor is 1846-ban és 1847-ben Henszlmann Imre és Bugát végzett itt feltárásokat - már csak kisebb rombolások, s orvrégészkedések zajlottak le ezen a területen. Maga Bugát egy - azóta elbontott - nyaralót, s egyemeletes kerti lakot építtetett telkére. Az utóbbi épületet 1970-ben tanácsi hozzájárulással - mi bontattuk le, mert, mint megállapítható volt, pontosan beleépítették a pálos főtemplom XIV. század végi régebbi szentélyébe. Ami pedig az itteni orvrégészkedést illeti, újra csak Garády Sándor 1934. évi feljegyzésére utalok: „Bugát, mint azt Palugyay Imre Buda-Pest sz. kir. városok leírása c. munkájában megemlíti 10 abbahagyta az ásatásokat. Tudjuk azonban Erber János volt jánoshegyi vendéglős elbeszéléséből, hogy (Bugát) fiai, sajnos, alighanem kevesebb szakértelemmel folytatták azokat. Az ásatásaim eredményei is mutatják - írja Garády -, hogy a romokban ők is alapos pusztítást végezhettek'\ 71 A romterület a XX. században Légrády Ottónak, a Pesti Hírlap tulajdonosának birtokába került; ő 1934-ben engedélyt adott arra, hogy Garády Sándor ásatásokat végezhes39
