Budapest Régiségei 29. (1992)
JELENTÉSEK - Czagány István: Az Országház utca 9. sz. műemléképület kutatásának eredményei 117-134
CZAGANY ISTVÁN AZ ORSZÁGHÁZ UTCA 9. SZ. MŰEMLÉKÉPÜLET KUTATÁSAINAK EREDMÉNYEI Bevezetés Az I. ker. Országház utca 9. sz. lakóépület a budai Várnegyednek, „egyetlen gótikus városunk"-nak speciális épító'mú'vészeti értékű emléke. A magyarországi profán gótika homlokzatrendszerei között különleges helyet foglal el a monumentálisan egyszerű, Rajna-vidéki eredetű homlokzatarchitektúrájával (1. kép). Faragott kó'maradványai profilképzés szempontjából két jellegzetes közép-európai, gótikus épító'művészeti stílusnak - a „grafikus" - és a „körtetagos" - stílusnak - szokatlan keverékét mutatják. Alaprajza (2. kép) szintén figyelmet érdemel a két különálló, korábbi házból a kapualj által összevont elrendezése miatt. Maga a kapualj két oldalfalában fennmaradt, tizennégy igen díszes ülőfülkéjévela várnegyedi, középkori kocsibehajtók leggazdagabb megoldását képviseli (3-4. képek). Az emeleti alaprajzban kétségbevonhatatlan maradványok formájában jelentkezik a „pallacium depictum", amely a többi, középkori épületek belsejében nem rajzolódik ki ilyen teljességgel. Az emeleti hármasablakok kó' fülkefalai és ezek szegmentíves, profilos záradékívei ez idó' szerint a várnegyedi, gótikus intérieur-architektúra egyetlen, hiteles emlékének tekinthetők. Nem kevésbé érdekes az épület kettős pincéje, amelyből az északi, XIV. századi pince-famennyezet egykori létének bizonyítékát tartalmazza. A kiemelkedő jelentőségű gótikus maradványain kívül fokozza az épület építészettörténeti értékét az a tény is, hogy a XIX. század harmadik harmadában valószínűleg Ybl Miklós alakította át. Az ebből a korból származó, érdekes, eklektikus homlokzatarchitektúrája ugyan 1945-ben teljesen elpusztult, de kárpótolt érte az előkerült gótikus leletek gazdagsága (l.,5. képek). Említést érdemel még, hogy az egymásra rétegződött, különböző korú épületfalak időrendi vizsgálat szempontjából tisztán periodizálhatók, ami a tudomány egyértelműen megbízható támpontjává avatja az értékes műemléket. A feltárások megkezdésének időpontja 1958. november 13., befejezésének időpontja 1959. január 29. volt. Fenti munkálatok a Vármúzeumnak 1945-46-ban lefolytatott feltárásait voltak hivatva kiegészíteni, így azok eredményeit is magában foglalja a jelen dokumentáció. A Vármúzeum kutatásait és a műszaki munkát Csemegi József végezte, az eredményeket Gerevich László tette közzé a Budapest Régiségei XV. kötetében 1 ,1950-ben. I. Történeti adatok A palota története a késői középkorba, közelebbről meghatározva a XV. század második felébe nyúlik viszsza 2 . Tekintve azonban, hogy a rendelkezésünkre álló, középkori okleveles adatok nem vonatkoztathatók kétséget kizáró módon az épületünkre, azért megbízható módon csak 1686-tól kezdve tudjuk végigkísérni a történetét. Budavárának a töröktől való visszafoglalása után 3 , első ismert tulajdonosa Krentzer Gábriel volt 1696-ban 4 . A XIX. század elején a Pernőfy-család tulajdonába került, majd 1875 körül, valószínűleg Ybl Miklós 5 nagymértékben átépítette. Az is lehetséges, hogy ez az átépítés Preisz György és Kirschenbaum közös munkája volt. Valószínűleg ekkor bontották el udvari déli és északi szárnyainak maradványait és az utóbbi helyébe ekkor épült az új lépcsőház. Utcai homlokzata új, eklektikus stílusú vakolatarchitektúrát kapott. Budavára 1944-45 évi ostroma alkalmával komoly sérüléseket szenvedett. Tetőhéjazata és lépcsőházának fedélszéke megsemmisült, homlokzatainak vakolatarchitektűrája madjnem teljesen lehullott. Emelete lakhatatlanná vált, de homlokzatain igen értékes, középkori faragott kőmaradványok láttak napvilágot 6 . Majd 1959-1961 között Borsos László építész műemlékileg helyreállította a tudományos dokumentáció alapján, aminek során a várnegyedi középkori kocsibehajtók leggazdagabb megoldását képviselő kapualját rekonstruálta e sorok írójának tervei szerint. Ekkortól a Magyar Tudományos Akadémia Bartók-archívumának az otthona. Jellege: I. osztályú műemléki lakóház. Zártsorú beépítésű, udvaros, utcai szárnya „L" alakú alaprajzú, egyemeletes; udvari szárnya földszintes. Homokzatai jelenleg architektúra nélküleik. Utcai főhomlokzat igen értékes középkori maradványokkal. Kapualja a Várnegyed leggazdagabb és legértékesebb későgótikus kapualja. Belseje túlnyomórészt középkori, gótikus és barokk stílusú dongaboltozatokkal. II. Kutatási eredmények A helyszíni feltárásokból és megfigyelésekből mindenekelőtt az nyert megállapítást, hogy a mai épület őse - a XV. századi palota - két XIV. századi lakóház összevonásából keletkezett. Ezek eredetileg egymástól külön állottak a mai kapualj két oldalán és közöttük utcácska foglalt helyet. Mindkét lakóháznak valószínűleg csak a fele feküdt a mai telek területén; így a déli ház déli fele feltehetően a mai 7. sz. területén, az északi ház északi fele pedig a mai 11. sz. területén állhatott. E megfigyelés bizonyítékát a kapualj keleti végében, az északi fal földszinti boltozat fölé felnyúló XIV. századi része 7 és az alsó pincében két ablaka 8 szolgáltatta. 117
