Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Magyar Károly: A Budavári Palota Északi, ún. Koldus-kapujának tornya az újabb kutatások tükrében 57-92

MAGYAR KAROLY A BUDAVÁRI PALOTA ÉSZAKI, ÚN. KOLDUS-KAPUJÁNAK TORNYA AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN Zolnay László emlékének I. A budavári középkori királyi palota építéstörténetének tisztázása szempontjából további, igen lényeges adatokat szolgáltathat az azt övezőeró'dítések vizsgálata*. A palota korábbi, Gerevich László vezette kutatásai idején az övező falrendszer vizsgálatára csak korlátozott lehetőség volt.

1 Az újabb, Zolnay László irányította feltárások idején az erődítéseket több területen vizsgálták, de sajnos az eredmények részletes értékelésére az ásatásvezető fájdalmasan korai halála miatt nem kerülhetett sor.

2 Nyilvánvaló azonban, hogy az általa hátrahagyott anyag jövőbeni feldolgozására sort kell keríteni - most már a legújabb kutatási eredményekkel is kiegészítve. Jelen dolgozatunkban - mintegy előzetesként - a palota erődrendszerének csak egyetlen összetevőjével, a címben jelzett északi kaputoronnyal foglalkozunk. Ezzel kapcsolatos megfigyeléseink, észrevételeink talán módot adnak bizonyos régebbi - eddig figyelemre kevésbé méltatott adatok újraértékeléséhez és végeredményben a környező terület településtörténeti összefüggéseinek jobb megvilágításához.

3 II. A középkori királyi palota északi, polgári város felé néző erődítéseinek legkülső és viszonylag legkésőbbi határát az ún. északi zárófal alkotta. A nagy, megközelítőleg K-Ny-i irányú védőmű a régi helyszínrajzok alapján

4 két részre tagolódott: nyugatabbra eső 2/3-a részben helyreállítva ma is látható, míg a keleti 1/3-át a századfordulós palotaépítkezések semmisítették meg. A két falszakasz nem közvetlenül érintkezett egymással, hanem találkozásuknál állt - az alapfalaiban részben ma is látható - „kaputorony" úgy, hogy ezzel a védelmi rendszer vonala kissé megtörve észak felé előre nyúlt. A toronyépület nyugati oldalán, a nyugati felszakaszban nyílott az a kapuzat, amelyet a kutatás a palota északi főkapujával, törökkori nevén a „Kolduskapu"-val azonosít

5 (1. kép). A falrendszer itteni helyen történt kiépítését az eddigi vélemények szerint egy természetes tereplépcső indokolta.

6 A kaputorony környékén több alkalommal is folytak kutatások. A Gerevich-féle feltárások során észlelték az épület északi falát, valamint az épülettől nyugatra bizonyos „úttest maradvány"-okat és „Bejárati falmaradvány"-okat.

7 - Zolnay László ásatásai feltárták a teljes kapuzatot, valamint magának a „kaputorony" épületének azt a részét is, amelyet a Hauszmann-féle építkezések nem semmisítettek meg

8 (2., 3. kép). A legutolsó, 1982-es itteni munkák során - a helyreállítást megelőzően - szükségessé vált a romos felületek aprólékos letisztítása és felmérése

9 (4., 5., 6., 7., 8. képek). Ekkor volt módunk a helyszín részletes megfigyelésére.

10 Az épületben a fennálló falmaradványok alapján három helyiség jól megkülönböztethető volt, egy negyedikre pedig következtetni lehetett. Az 1., 2. és 4. sz. helyiségek az egykori épület pinceszintjén helyezkedtek el úgy, hogy az előbbi kettőnek a Szt. György tér mai szintjétől 3 m-re, a tőlük D-re elhelyezkedő másiknak - 4,5 m-re volt a padlószintje.

11 A rekonstruált 3. sz. helyiség padlószintje nagyjából a mai térszinten lehetett (?), de ennek a helyiségnek a területére esik egy jóval kisebb - a 2. helyiségből nyíló és annak padlószintjével megegyező - K-Ny-i irányú helyiség is. Utóbbit a dokumentációban „beugró"-nak kereszteltük el. Az épület északnyugati sarkát alkotó 1. sz. helyiség északról délre keskenyedő, trapéz alakú. Belvilága kb. 7,5x5, 7x7, 9x6,1 m. Eredetileg két, szemmel láthatóan későbbi építésű, K-Ny-i irányú fal húzódott benne (9. kép). A délebbit, amelynek vastagsága 0,60-0,70 m körül volt, az 1975-ös ásatások idején elbontották. Egykori célja nyilvánvalóan az volt, hogy az eredeti nagyobb pincehelyiség déli részén egy kisebbet rekesszen le. - Az északabbi egy súlyhárító ív, illetve annak alapozása volt.

12 Amikor építették, az 1. sz. helyiség északi fele már feltöltött kellett, hogy legyen, hiszen az öntött alapozás oldalára föld és törmelék tapadt. A helyiség eredeti falaira áttérve, a Ny-i fal vastagsága 0,95-1,00 m körül mozog. Eredetileg két pinceablak nyílt rajta kb. 0,6 m szélességben. Bár későbbi bolygatások mindkettőt szétroncsolták, az ablakrézsűk hitelesen megmaradtak (10. kép). Ki kell azonban emelnünk, hogy a délebbi ablak elé épült az északi-kortinafal nyugati szakasza a rajta nyíló kapuzattal.

13 Miután az egyik pinceablak így használhatatlanná vált, szükség volt az előbbitől délre egy új pinceablak nyitására, amelynek szétroncsolt ablakrézsűjéből már csak egy tenyérnyi darabot sikerült észlelni. Ezen ablakrézsű dőlésszöge világosan eltért az eredeti kettőtől, azoknál egyértelműen későbbi volt. - Az északi fal vastagsága megegyezik a K-iével (0,95-1,00 m), a megfigyelhető mintegy 3 m magasságig egységes struktúrát mutat. (Külső, északi oldalán rögtön a szikla jelentkezett, a járószintet tehát nem sikerült azonosítani.) - A keleti - a 2. sz. helyiséggel közös - falazat D-i végén nyitott az 1. sz. helyiség bejárata (11. kép). A hordógörgetéstól erősen - öblösen - kikopott, elszedett szárkövek a fal keleti síkjába simulnak. Az északi szárkő mögött a falban 0,20x0,20 m-es vastagságú, több mint 1,70 m mély gerendafészek látható, amely nyilvánvalóan reteszelő ge57