Budapest Régiségei 29. (1992)
TANULMÁNYOK - Zolnay László: A Buda mellett állt Szent Lőrinc pálos anyakolostor kutatástörténetéből 33-48
tését tetemes javakkal támogatta I. Károly király, János óvári ispán, Velencei Pál (Paulus Venetus) budai polgár. Majd 1335-ben Henc fia János adományozott a remetéknek egy budai erdőt, alkalmasint a Hárs- vagy a János-hegyet. 10 Magát az alapító Lőrinc perjelt I. Károly király annyira kedvelte, hogy őt halálos ágyán is felkereste. 1327-ben, amikor László kalocsai érsek összeíratja a pálos kolostorokat, ezeknek száma eléri a harmincas számot. 11 A középkor végére, a XVI. század elején már hatvanhárom pálos kolostor áll Magyarországon, ebben a számban nincs benne a horvát társkirályság területén álló hat pálos monostor. 12 A XIV-XV. századra azután már német földön, Portugáliában, majd Lengyelországban mind jobban szaporodnak a fehér kámzsát viselő remeték kolostorai. 13 Rómában 1454-től volt kolostoruk. 14 Ezek, s a hazai zárdák kivétel nélkül Budaszentlőrinc generalátusa alá tartoznak és rendi regula: a pálosrend generálisa mindenkor magyar rendtag kell, hogy legyen. A hazai, s a külhoni terjedéssel egyidőben Budaszentlőrinc anyagi erői megszilárdulnak. Budai, Buda környéki birtokaikon kívül - a rendbe lépő szerzetesek, s a Szent Pál csodáit tisztelő hívek adományai - az ország egyik gazdag monostorává emelik Szentlőrincet. A monostor vagyonát az egymást követő uralkodók egymást követő adományai - évi 300-tól 700 aranyig terjedő javadalmakkal - tetemesen gyarapítják. A Zsigmond-féle adomány, só, etc. Mivel azonban e beszámolónak nem Budaszentlőrinc gazdaságtörténete, s művelődéstörténete is csak csekély részben a tárgya, az írott történet adatait elsősorban a budaszentlőrinci monostor építéstörténete köré csoportosítjuk. Szent Lőrinc XIII. századi egyháza Nándor faluban 1290-ben akadunk első okleveles nyomára annak a területnek, ahová 1300 és 1309 között Lőrinc szentkereszti perjel Budaszentlőrincet telepítette. 1290-ben ugyanis Lodomér esztergomi érsek a (Buda) Keszi előhegyén promontóriumán - álló Szent Lőrinc egyházat, amelyet egy remete gondozott, visszabocsájtja a - területileg illetékes - veszprémi püspök joghatóságának. 15 Okleveles emlékeinkből ismerjük e területnek, tehát a későbbi Budaszentlőrincnek korábbi nevét is. Az 1290ben említett Szent Lőrinc templomnak környékét, faluját Nándornak hívták. 16 S itt Györffy Györgynek egy fontos megállapítását idézem fel: a Nándor név idiománkban eredetileg a bolgár nép neve volt. ,flándor falvainkat írja Györffy - egyaránt sorolhatjuk a törzsnevek és az I. István kori népneves települések közé, a keletkezésük idejét le is zárhatjuk Delján Péter 1040-es sikertelen balkáni felkelésével és halálával." 11 E szerint Budaszentlőrinc helyén egy koraromán kori - s a bolgárok népnevét viselő település állt, alkalmasint a budai tizedkerület egyik - utóbb regia capellával ékes - szőlőműves faluja. 18 S itt jegyzem meg - noha az 1290-ben említett, remetegondozta Szent Lőrinc kápolna aligha régebbi a XIII. századnál -, ez a terület nem csak a román korban, de talán már a római korban is lakott volt. A mai Budakeszi út római kori nyomvonalon nyugszik, s noha steril római kori rétegeket nem is találtunk ezen a területen (de római kori kerámiaszórványt igen), meglepő az, hogy a múlt században jelentős római kori kőemlékek kerültek elő erről a romterületről. A Nemzeti Múzeum 1875. évi leltárkönyvében a 315. sz. alatt az alábbi leleteket jegyzi be valamely elődünk: „ három római oltárkő és négyzetes figurális homokkő angyalfej, vörösmárvány sírlaptöredék a Zugligeti Szép Juhászné 1 ^ nyaraló telkén. Ugyaninnen egy gyermekszarkofág is. (Gömöri Havas Sándor miniszteri tanácsos ajándéka.)" A bejegyzés adatából félreérthetetlen: a három római oltárkő s a gyermekszarkofág csakis ókori emlék lehet! Magának Nándor falunak helyét Györffy a mai Szabadsághegy - Svábhegy - keleti-délkeleti oldalának „közelebbről nem ismert helyére" lokalizálja, s megemlíti, hogy Nándor szőlői közül kettő a szigeti domonkosrendi apácáké volt, Kunc ispán XIII. századi budai dézsmabérlő unokájának, Kundin ispánnak (a pálosokat 1335-ben patronáló Henc fia János comes rokonának) szőlője szomszédságában. Nándor falu a XIII. század végén a Nána-Beszter nembeli Berki Tamást uralta. Kubinyi András szerint a budai határ nyugati oldala Nándor falu határával érintkezett. A XIV. században a Berkiek birtokai Széchényi Tamás vajda kezére jutottak, azonban a király a Berkiek Szécsényi vajda kezére jutott - jószágai közül kiemelte Nándort, mert ez Buda városáé. „Területén - mondja Kubinyi - szőlőt termeltek: lakossága elhagyhatta és így határa beleolvadt a budai szőlőterületbe. Egykori különállását csak az mutatja, hogy önálló tizedkerület maradt."™ Említett 1412. évi oklevelünk szabatosan meghatározza Szent Lőrinc templomának - reális helyét: a Nándor-hegyen. 21 A Nándor hegyére épített Szent Lőrinc kolostor a hajdani Pozsonyi-hegy (a mai János-hegy és a Hárs-hegy (a hajdani Szent Pál hegye) közötti nyergen, a római kor óta használatos mai Budakeszi út északi oldalán 330-340 m átlagmagasságú nyugat felől keletre lejtő hegyoldalon helyezkedett el. Ásatási adatainkkal egyező módon középkori kiterjedése mintegy 12 000-14 000 négyzetméter volt. Geológiai elhelyezkedése: észak-déli helyzetű hegynyereg a János- és a Hárs-hegy között. De, ha nyugat-kelet felől nézzük: maga is vízosztó hegygerinc Budakeszi és Kurucles között. Ez az utóbbi magyarázza Budakeszi területének relatív vízbőségét is. Budaszentlőrinc (első) pálos temploma és kolostora Gyöngyösi Gergely, a pálos rend középkori történetírója (1472-1547) Budaszentlőrinc alapításáról, az ekkori monostor építéséről a következőket írja: „Lőrinc testvért azidétt Szent Kereszt (tehát a mai kesztölci Klastrompuszta) priorját generális perjellé választották... Nevezett generális kezdte építeni Szent Lőrinc vértanú monostorát Istennek s a névadó szentnek tiszteletére; ezt utóbb Károly király és János (magyar-) óvári ispán és 34
