Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: A Buda mellett állt Szent Lőrinc pálos anyakolostor kutatástörténetéből 33-48

ZOLNAYLASZLO A BUDA MELLETT ÁLLT SZENT LŐRINC PÁLOS ANYAKOLOSTOR KUTATÁSTÖRTÉNETÉRŐL Ajánlom dr. Gyéressy Ágoston Bélának, a magyar pálosrend nagy kutatójának 1949 és 1985 között - durva megszakításokkal - harmincötesztendőn át* munkálkodtam Buda, Szent Lőrincről nevezett pálos főkolostora romjainak feltárásán.

1 Sajnos, kellő megértés és anyagiak híján a mezőváros méretű monostor egészének feltárása máiglan nem sikerült. Ám munkám során annyit elérhettem, hogy Budaszentlőrinc építéstörténetének periodizációját összefoglalhatom. Ennek - valamint a monostor pusztulástörténetének - közlését kötelességemnek tartom, annak jó reményében is, hogy az eljövendő feltárások majd rátámaszkodhatnak az eddig elért eredményekre; azokat korrigálhatják, finomíthatják és pontosíthatják. Másrészt pedig kiegészíthetik megállapításaimat. A feltárás befejezésének s az azt kőtelezően követő romhelyreállításnak vétkes elmulasztása azért is fájdalmas, mert Budaszentlőrinc ma - kb. 12 000 négyzetméteres összterületével - Budapestnek nem csupán legnagyobb, de utolsó olyan romterülete is, amelynek felszíne java részben még beépítetlen. Feltárása régi adóssága Budapest régészetének! Hiszen - török kori feldúlása és az után, hogy a XIX. században Budaszentlőrinc megmaradt romjait kőbányának használták - e hatalmas rommező feltárását már 1846-ban megkezdte Henszlmann Imre, Bugát Pál és Érdi (Lutzenbacher) János. Ekkor a tudós BugátPál orvos volt a nagyméretű telek tulajdonosa. Utóbb - amikor a terület dr. Légrády Ottónak, a Pesti Hírlap főszerkesztőjének tulajdonába került - az 1930-as években Garády Sándor régészkutatónk kapott engedélyt a romterület újabb átkutatására. 1949-ben - Gerevich László múzeumigazgató irányítása mellett - e sorok írója dolgozott e területen, majd pedig S. Nagy Emese ugyancsak a Budapesti Történeti Múzeum régésze - végzett itt feltárásokat 1961-től azután több-kevesebb megszakítással, s több-kevesebb ásatási munkással ugyancsak én folytattam korábban megszakított munkámat. Mielőtt kronologikus rendben ismertetném a felsoroltak, s a magam által végzett budaszentlőrinci feltárások eredményeit,

2 majd a monostor építésének és elpusztításának periodizációját, tekintsük át Budaszentlőrincnek - s vele az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek - az építéstörténetet is érintő írott történetét. A szerzetesrend alapítása, első kolostoruk a kesztölci Klastrompusztán A XIII. századi Magyarországon - csakúgy, mint Európa-szerte - a tatárjárás előtt, s a tatárjárás után egyre inkább terjedtek az aszkézisnek, a világtól való elfordulásnak, a világ hívságos javairól való önkéntes lemondásnak eszméi, a túlvilági javak elnyerése reményében. Az elidegenedésnek, s az elmagánosodásnak ezek a hitvallói még a karthauziaknak, s a XIII. század két új koldulószerzetének, a ferenceseknek, s a domonkosoknak kollektív kereteit sem vélték eszményeik megvalósulásának. Valószínű, hogy a tatár pusztítás országos tragédiája is hozzájárult - a költészetünkben tükröződő - egyéni és társadalmi önvádhoz és a vezeklésre vezető bűntudathoz.

3 Mind több és több magyarországi remeteség támadt. Az anakoréták szórványai a XIII. századi Magyarországon a DélDunántúltól a Bakonyon, a Pilisen, a Börzsönyön

4 át fel a régi nagy-zólyomi ispánságig

5 országszerte megjelentek, így a Pilis hegység barlangjaiban is sok remete vonta meg magát. Ezeknek a szétszórtan élő - s az egyházigazgatásból magukat kirekesztő - remetéknek adott szervezeti formát egy, a főpapi életformából remeteségbe vonuló esztergomi kanonok, a boldogként tisztelt Eusebius (Özséb). Felőle annyit tudunk, hogy 1238 és 1247 között az esztergomi főkáptalan kanonokjainak egyike. Nemes szülőktől származott; erényei, jámborsága s kivált a szegények iránt való szeretete emelte egyházi rangjára. Ám erről lemondott, s Váncsai (Báncsa) István bíboros-érsek engedelmével remeteségbe vonult. Pilisszántó közelében a hármas barlangnál - non procul a Zanto iuxta speluncum triplicem - egy forrás közelében, a köré csoportosuló hat remetével együtt a Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és kolostort épített. így lett alapítója és első perjele az utóbb magát Remete Szent Pálról nevező szerzetnek, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek. 1262-ben Eusebius perjel Rómába utazott, s rendjének története szerint Aquinoi Szent Tamás közbenjárásával IV. Orbán pápától az új rend szabályainak megerősítését kérte.

6 Eusebius-Özséb, a rendalapító 1270-ben hunyt el.

7 A közelmúltban Horváth!stván derített arra fényt, hogy pálosainknak ez az első - Szent Keresztnek dedikált kolostormaradványa a Komárom megyei Kesztölc határában álló klastrompusztai romokkal azonos.

8 Ezzel egy sok évszázados helyrajzi kérdést zárt le. Özséb pálos perjel utódainak egyike, Lőrinc, 1300-tól a szentkereszti (klastrompusztai) monostor priorja a pálosrend központját a Pilisből Buda határába, Szentlőrincre helyezte át. 1308-ra mire Róma a pálos rendet kanonizálta, már fel is épült az űj budaszentlőrinci kolostor. Ez a kolostor azután az ország-, majd Európa-szerte gyorsan terjedő pálos rendnek nemzetkőzi anyakolostora lett. 1309-ben már Budaszentlőrincen tartják a rend nagykáptalanát, ahol ismertetik Fra Gentile pápai legátus bulláját.

9 Lőrinc perjel budaszentlőrinci templom és monostorépí33