Budapest Régiségei 29. (1992)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Kériné Buzás Zsuzsánna: XVII-XVIII. századi ezüst sírleletek restaurálása 255-258

KERINE BUZAS ZSUZSANNA XVII-XVIII. SZÁZADI EZÜST SÍRLELETEK RESTAURÁLÁSA Koraújkori ezüst sírleletek Lelőhely: III. kerület, (Óbuda) Templom utca északi oldala Előkerülés időpontja: 1980 október Kormeghatározás: XVII-XVIII. század 1980 októberében Bertalan Vilmosné leletmentést végzett a III. kerület, Templom utca északi oldalán lévó', a XVIII. század közepén épült plébániatemplomnál. A feltárt terület a templomtól északkeletre húzódott. A feltárás során egy XVIII-XIX. századi épület alatt, az épületnél korábbi temető három sírját találták meg, a temetőt lezáró északi falrészlet is meghatározható volt. Az északi zárófaltól délre egy XIX. századi észak-déli fal alapozási síkja alatt került elő az első csontváz részlete. A 140-160 centiméter mélység között a csontváz deréktól lefelé eső részét bontották ki. A csontvázhoz melléklet nem tartozott. Az első csontváztól délre azonos mélységben egy koponya, illetve egy sírfolt mutatkozott. Ettől a sírtól délre körülbelül egy négyzetméter területen elszórtan kerültek elő az ezüstspirálos, fújtgyöngyös sírleletek (4. kép). A lelettől délre egy harmadik, keletéit sírfoltot tártak fel. A síroktól keletre húzódó észak-déli fal keleti oldalán mélyítettek. Az ároknak ezen a szakaszán azonos mélységben (140-160 cm), sírok már nem mutatkoztak. Ettől a temetőrészlettől délre és nyugatra a 70-es években középkori keletéit csontvázak, és nyugatra észak-déli tájolású temetőrészlet került feltárásra. A kutatók úgy vélik, hogy a középkori Margit kápolna, illetve a kápolnából átépített középkori plébániatemplom az újkori templom helyén lehetett. A mai templom körül középkori és újkori temető volt. Az újkori temető 1744 után, a templom építésével szűnik meg.

1 (1. kép). XVII-XVIII. századi ezüst sírleletek restaurálása Az 1980 októberében a leletmentésen előkerült tárgyak felszedésénél nem voltam jelen, így a lelőhely környezetében lévő földet nem vizsgálhattam át. Esetleg a sír betöltéséből még előkerülő textilmaradványok vagy egyéb töredékek a tárgy pontosabb meghatározásához járulhattak volna hozzá. A leletegyüttesben nyolc darab, öt sziromból álló virágmotívum töredékei találhatók. Ezek vékony fémszálból csavart spiráldrótok, mely vastagabb fémszálra tekercselve virág alakú motívumot alkotnak. A szirom-motívumokat középen fémszálra felfűzött kék, illetve zöld színű fújt gyöngyök, a virágot közepéről kiinduló rezgősen fűzött fiitterek díszítik (5. kép). A vámosatyai leletanyagból származó XVI-XVII. századi pártatartozékok (2. kép), valamint a nagylózsi 10. sír pártájának (3. kép) technikai megoldása hasonló, de leletünk, mivel a koporsó tetején került elő, nem lehetett párta. Feltehetően a koporsótakaró díszítésére szolgáltak, de a leletmentés során a díszítőelemek pontos elhelyezkedését nem lehetett tisztázni. Annak érdekében, hogy a leletek funkcióját felderítsem, igyekeztem néprajzi párhuzamok után kutatni. Ebben volt segítségemre Fél Edit néprajzkutató.

3 Analógiát a jelenségre sajnos tőle sem sikerült szereznem. Feltételezhető azonban, hogy egy polgárasszony temetkezéséről van szó, továbbá a középkori leletmentés során az újkori sírra nem bontottak rá, valószínűsíti, hogy a tárgyak a koporsó tetején helyezkedtek el. A gyöngyök színe - kék és zöld - arra utal, hogy a sírban középkorú nő nyugodott. A sírleleteket kezdetben bronzékszereknek gondolták, kísérőcédulájukon is ezt tüntették fel. A tárgyak rossz állapotára tekintettel minden egyes darabot egy-egy műanyaghálóból készített zsákocskába helyeztem, majd ötszázalékos Komplexonba (Selecton B

2 tettem, amely üveggyöngyök tisztítására is alkalmas. (A Chartres-i üvegablakok restaurálásánál is Komplexont használtak, fém + üveg.)

4 A tárgyakat félóránként kiemeltem és finom szőrkefével tisztítottam, mivel a rézkefés vagy mechanikus tisztítást nem lehetett alkalmazni. Ezt a folyamatot több napon keresztül végeztem, de természetesen csak a nap egy részében tartottam vegyszerben a tárgyakat, egyébként desztillált vízben voltak. A nagyon óvatos tisztítás során a korróziós rétegeket eltávolítottam és kiderült, hogy a szirom-motívumok ezüst szálból készültek. (Gyakran borítja az ezüst tárgyak felületét ötvözőinek, például a réznek korróziós terméke.) A fiitterek ezüstözött bronzlapocskák, melyekről több helyen levált az ezüstözés. A teljes tisztítás után azonnal világossá vált számomra, hogy a három darab nagyon rossz és hiányos állapotban lévő virágmotívum ezüst szállal kialakított kiegészítését a régi technika alapján nem lehet elvégezni, mivel a tárgyak törékenységük miatt ezt a mechanikai igénybevételt nem bírták volna el. Az ásató régésszel megbeszélve a további feladatokat, arra a következtetésre jutottunk, hogy a restaurálás során a kiálllítási szempontokat fogjuk figyelembe venni, mivel a múzeum gyűjteményében koraújkori ezüst sírleletek nincsenek. 255