Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - A Középkori Osztály munkatársainak ásatásai és leletmentései 1981-1991 között 237-251

járószintjéről került elő egy Árpád-kori, csuklósrendszerű bronz pénzváltó, vagy ötvösmérleg töredéke. A legkorábbi településréteget elfedő tereprendezéssel egyidős, vagy abba mélyülő kemencékből, házakból több mint féltucatnyit tártunk fel. A szabadon álló kemencék általában ovális alakú - 60 és 80 cm közötti méretekkel keskeny szájnyílású (32-34 cm) tüzelőberendezések voltak. Fenekük kitapasztásába legfeljebb kisebb kődarabokat tettek, cserepeket ritkán. Megújításukat általában nem lehetett megfigyelni. Az egyik kemencéből később a szájnyílást áthelyezve, külső kemencés veremház tüzelőberendezését alakították ki. Egyetlen kettős, közös hamuzógödrű kemencét tártunk fel. A korábban leírt korai ház felett külsőkemencés veremház feküdt. A szárazon rakott kövekkel erősített falú ház 2 m-nél nem lehetett rövidebb. Kemencéje szabálytalan ovális alakú (75x76), szájnyílása mindössze 25 cm volt. A kemencének a fele nyúlt a házon kívülre. Az előbbi háztól délre lévő szelvényben tártunk fel egy szabadon álló kemencét, azt felszámoló házat majd egy újabb veremházat; utóbbi már a XIII. sz.-i planírozási réteget elfedő újabb feltöltésbe mélyül. Kemencéjének fala 3 cm vastagságban égett át, szájnyílása északnak néz. A hozzá tartozó ház északi fala a kemence szájától mindössze 1,85 m-re van. A metszetben megfigyelhető megmaradt magassága mindössze 20 cm. A ház padlójának és felmenő falának találkozásánál egy szájával lefelé elhelyezett edény alatt tojás és szárnyascsont volt. A fehér anyagú, enyhén behúzott kettős tagolt peremű rövid vállú edény méretei: magasság 10,4 cm, szájátmérő 11,9 cm, talpátmérő 6,4 cm. A házat szürke, hamus pusztulási réteg fedte, felette már csak a beiszapolódást figyelhettük meg. Összefoglalásként a következőket állapíthatjuk meg. A középkori Felhévíz területén a XI-XII. században kialakul egy gödörházakat, szabadon álló kemencéket használó nem falusias jellegű település. A XIII. sz. folyamán megújul a település, a nyugati felén - mármint telkünk nyugati felén - kőházat emelnek. A gödörházak kevéssé mélyülnek a terepbe, mindössze 20-30 cm-t. Felmenő falukra semmi nyom nincs, de vélhetően valamiféle kevésbé szilárd falú építmények lehettek. A település többszöri megújítás után legkésőbb a XIV. században megszűnik. Nem zárhatjuk ki a tudatos felszámolását sem. Úgy tűnik, hogy a XVI. századot csak a kőház éli meg. Pusztulását tudatos bontás, tereprendezés követi, nyilvánvalóan a hódoltság korának elején. Erről az állapotról aránk maradt metszetek tanúskodnak. Bízunk benne, hogy az elkövetkező években, évtizedekben újabb telkeken, területeken nyílik mód a középkori Felhévíz házainak feltárására. Bencze Zoltán-Juan Cabello -László Csaba 10. /. Kapisztrán tér 2-^, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvara A fenti területen 1987-1990 között folytak a feltárások. A terület valamivel több mint 1/3-át sikerült ez alatt az idő alatt megkutatni. Az udvar északi részén előkerült a XIII. században épült 2,60 m vastag IV. Béla-kori városfal, melyhez egy félköríves torony is csatlakozott. A városfal külső szintje 164,97 m magasságban volt, ugyanitt a sziklafelszínt 163,66-164,12 m között volt. A városfal belső szintje 165,22-165,32 m közötti magasságban futott, ugyanitt a sziklafelszínt 164,81 m mélységben találtuk meg. A városfalat csakúgy, mint másutt a sziklaplatóra építették. A városfal és a torony egyszerre épült. A toronyhoz a XV. században egy bejáratot építettek, melynek nyugati szárköve és a küszöbköve is előkerült. A XIII. századból sikerült még egy házsarkot is megfogni, valamint több sziklába vágott gödröt, melyek közül kiemelkedik az, amelyben igen sok cserépbogrács töredék került elő. (L. erről ugyané kötetben található beszámolómat, ugyanitt korábbi jelentéseim irodalma is megtalálható.) A területen két házat is sikerült részben feltárni. A keletebbre található ház ún. konzolos ház a XIV. században épülhetett. Jelenlegi formájában háromhelyiséges épület. A mai szint - 168,40 m - alatt jóval, 165,25 m mélységben volt a ház pincelejáratának küszöbköve, a pincealjat pedig 161,40 m mélyen találtuk meg. A ház észak felé eredetileg a pincelejáró vonalában futó falig tartott, majd a XV. sz. 2. felében megnyújtották északi irányba. A nyugatabbra található ún. armírozott sarkú ház a XIV. század elején épülhetett és legalább három helyiségből állt. Ez a ház részben egy sziklagödörre épült rá. A gödör betöltésének alsó részéből egy II. András dénár került elő. Itt említem meg azt, hogy a városfal építési szintjén egy XII. századi dénárt találtunk, melyet valószínűleg az építési szint alatti tűzhelyből forgathattak ki. Amikor a XIV. századra kialakul a területen a végleges telekbeosztás, akkorra épül fel az armírozott sarkú és a konzolos ház is. Ugyanakkor az e rendszerbe nem illő XIII. századi házat elbontják. A konzolos és az armírozott sarkú ház között egy utcát alakítanak ki, mely a toronyhoz vezet. Az armírozott sarkú háztól nyugatra egy 1x0,8 méter nagyságú fémöntő kemence maradványa került napvilágra, melyet a XIII. századra lehetett keltezni. Falai 5 cm magasságban maradtak meg. A kemence Ny-K-i irányba lejtett, keleti oldalán egy kiöntőnyílást találtunk. A leletek közül három tárgyat emelnék ki: egy hatszögletű majolika padlótégla töredéket, egy szalagfonat mintás idomtégla töredéket (ez az első ilyen ismert darab), valamint egy arab feliratú amulettet, melynek szövege áldást kér annak viselőjére. Bencze Zoltán 11./. Tóth Árpád sétány - Esztergomi rondella Az Esztergomi rondellában a várfal rekonstrukciós program keretében egy 3,2x2,6 méter széles és csaknem 14 méter mély szondát fúrtak. A szonda keleti metszetfalában a mai szinthez - 166,27 m - viszonyítva 11 méter mélyre alapozott, 2,20 méter vastag és 6 méter magas vakolt fal került elő. A szondában egy már az előbbi fal alatt futó, megközelítőleg DNy-ÉK-i irányú nyílást is találtunk, melyet ÉK-i irányban néhány méteren keresztül követni lehetett. Bencze Zoltán 241