Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Magyar Károly: Középkori pecsétnyomó a budai vár területéről 229-235

3. sz. melléklet: A Rátót nemzetség Gyulaffy ágának családfája Karácsonyi János szerint. Beilage 3. Stammtafel des Gyulqffy-Zweiges der Rátót-Sippe nach János Karácsonyi. sal és Lászlóval, mint tettestársakkal követett el.

18 Mivel azonban az okozott károkat Balduin fia Ló'rinc fiainak, Jánosnak és Lászlónak kell megtéríteni, így Demeter ekkor már nyilván nem élhetett. (Testvére Gyula pedig már 1317 előtt meghalt - ld. korábban.) A rendelkezésünkre álló források alapján tehát pecsétünk tulajdonosáról mindössze közvetlen rokonsági viszonyait, valamint azt lehet tudni, hogy hatalmaskodó dunántúli - balatonfelvidéki - nemes volt. Kérdésként merül fel viszont, hogy mi kötötte őt Budához, a tágabb és szűkebb környezethez? (4. kép). E kérdésre azonban sajnos nem tudunk pozitív választ adni. Az e témában forrásként rendelkezésre álló Pataki Viáor-féle munka

19 alapján a budai várban sem a tágabb, sem a szűkebb környezetben nem találunk olyan adatra (pl. háztulajdon vagy bérlet), amely vele közvetlenül összekapcsolható lenne. - Arra a szűkebb területre

20 (5. kép) pl., ahol a pecsétnyomó előkerült, Pataki legközelebbi adata csak 1352-ből való.

21 Hozzá kell tennünk: Pataki a jelzett területen kevesebb középkori épületet tudott dokumentálni, mint amennyi ténylegesen lehetett, legalábbis erre következtethetünk a Haüy-Rabattaféle helyszínrajz által megörökített törökkor végi állapotból (6. kép). A helyszín és a pecséttulajdonos személy összekapcsolásának bizonytalanságával szemben valamivel megalapozottabban szólhatunk a szűkebb értelemben vett lelőhelyről - magáról a toronyról. A források ugyanis a XV. sz. végén XVI. sz. elején többször is megemlékeznek egy házról és egy hozzá kapcsolódó toronyról, mely utóbbit a tulajdonosnak helyre kellett volna állítani.

22 Mivel a területen a Haüy-Rabatta-féle rajzon csak két toronyszeraség látszik (leszámítva az egykori ferencesek, illetve a pasapalota mögötti bástyaszerű kiugrást) és mivel egy 1494-es oklevél a ház D-i szomszédjaként a ferenceseket jelöli meg,

23 valószínűbbnek tűnik, hogy a rajzon szereplő tornyok közül is a délebbiről van sző. Utóbbi helyzete megegyezni látszik az általunk megfigyelt toronnyal. Dolgozatunkkal a pecsétnyomó és tulajdonosa kapcsán remélem sikerült felhívnunk a figyelmet a helyszín történeti jelentőségére és egyben a további kutatások szükségességére is. JEGYZETEK * Ez a dolgozat eredetileg annak az ünnepi tanulmánykötetnek a számára készült, amelyet Kubinyi András professzor 60. születésnapjára tanítványai állítottak össze 1989-ben. A kötet sokszorosításának sajnálatos elmaradása miatt ezt az alkalmat használom fel a tanulmány szélesebb körben történő közzétételére. E helyütt szeretnék köszönetet mondani Spekner Enikőkolléganőmnek jelen cikkem lektori teendőindek ellátásáért. 1. BTM lt. sz.: 88.153.1. A szondát utóbb I. számmal jelöltük meg. A lelőkörülményekről és a kísérőleletekről szóló rövid jelentést lásd az ásatási összegezéseknél. 2. A címerpajzs nélkül ábrázolt családi jelvényeket egyesek nem tartják igazi címernek - erről ld. Bertényi Iván: Heraldika-in: A történelem segédtudományai ELTE Bölcsészettudományi Kar kiadása Bp. 1986.141-168.0.-141.-U.ő.: Kis magyar címertan. Bp. 1983. 10. o. 3. Mivel itt magáról a pecsétnyomóról, annak negetív ábrázolású képéről beszélek, nem a heraldikai értelemben vett, hanem a valóságos irányokat használom. 4. A SIGILLUM + a tulajdonos genitivusos alakban feliratú pecsétekre ld. Kubinyi András: Isten bárányát ábrázoló törvénybeidéző pecsét (billog) - Folia Archeologica XXXV. 1984.139-159. o.- 144-145. o.- Bertényi Iván: Szfragisztika - in: A történelem segédtudományai, ELTE Bölcsészettudományi Kar kiadása Bp. 1986. 169-193. 186-187. o. 233