Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Magyar Károly: Középkori pecsétnyomó a budai vár területéről 229-235

2. kép. A pecsétnyomó fotója. Abb. 2. Foto des Petschaftes. elhelyezve.

5 Ezek az „m", „a", „g", „r", „i", valamint „d" és „e" betűk maradványának tűnnek. A bordától jobbra, közvetlenül annak keskenyebb (tulajdonképpen alsó) vége mellett látszik még bekarcolás, ezt azonban erősen romlott felület miatt betűvel azonosítani már nem lehet. Azaz: az ötvös eredetileg ezen az oldalon kezdte el a pecsét kialakítását, mégpedig először a betűk finom előkarcolásával. Mivel azonban közben valami problémája akadt - mmden valószínűség szerint a szöveg térbeli elosztásával

6 -, a munkát végül is a túlsó oldalon végezte el. Az eredeti előlap így végül hátlap lett, melyre forrasztással függesztő fület applikáltak. A pecsét tulajdonosának - GYULA fia DEMETER mesternek - beazonosításával látszólag kedvező helyzetben vagyunk, különösen mivel a pecsétnyomón feltűnő 3. kép. A pecsét körirata. Abb. 3. Rundschrift des Petschaftes. jelvény vagy címerábra jól meghatározhatóan egy nemzetséghez köthető. A hársfalevél címerként való felhasználása ugyanis a Rátót (Ráthót vagy Rátold) nemhez tartozó ágak és családok sajátossága: eredeti címerük a veres mezőben elhelyezett aranyhársfalevél.

7 A tulajdonos rokonsági viszonyainak tisztázására kiindulásként kínálkozó Nagy Iván-féle alapmunka

8 azonban a Ráthóti gróf és nemes Gyulaffy család leírásánál nem tesz említést DEMETER mesterről (1. melléklet). Az első ismert Gyulaffy őst ő az 1274-ben említett Baldinus Gyulával azonosítja. Geneológiai táblázata- mint látni fogjuk - meglehetősen hiányos. Ráadásul a számunkra fontos XIII-XV. sz.-i adataira hivatkozást sem tesz. Sokkal részletesebb és jobban adatolt Wertner Mór alapműve

9 (2. melléklet). Ebből kiderül, hogy bár több Gyula is szerepel a Rátót nem amúgy igen kiterjedt ágaiban, GYULA fia DEMETER-ként csak egyetlen 4. kép. A pecsétnyomó lelőhelyének helyszínrajza. Abb. 4. Lageplan des Fundortes des Petschaftes. 230