Budapest Régiségei 29. (1992)
JELENTÉSEK - H. Gyürky Katalin: A kánai apátság régészeti kutatása 1983-89 között 225-228
H. GYURKYKATALIN A KÁNAI APÁTSÁG RÉGÉSZETI KUTATÁSA 1983-89 KÖZÖTT A kolostor feltárása már 1981-ban megkezdődött és 1983ban már a harmadik évébe lépett. A fent megjelölt hét évben összesen 158 munkanap állott rendelkezésemre. Évenként változó, többnyire betanítatlan munkásokkal dolgoztam. A munkaerőt messziről szállították ide és emiatt a munkaidő naponta megrövidült. Az ásatási terep nehéz volt: a romokat magas törmelékes feltöltés borította és e felett sűrű bozót terült el. A fává serdült gyomnövényzet gyökerei a kolostor falaiból nőttek ki, mert a falak kövei között lévő meszes habarcsból táplálkoztak. A bozót tehát pontosan megmutatta a templom, a kolostor és ettől délre fekvő épületek helyét. Ásatási időnknek évenként több mint felét az előkészítéssel: a bozót irtásával és a törmelékréteg eltávolításával töltöttük és az érdemi munkára, a tényleges régészeti feltárásra csak nagyon kevés idő jutott. Az évenként ismétlődő felvonulásra és ásatási munkára mindazonáltal szükség volt azért, hogy a területen ne szaporodjanak tovább a kis hétvégi kertek. Látván a feladat időigényességét, teljes feltárásra nem törekedhettünk, csak arra, hogy szondázás útján értelmes alaprajzot nyerjünk és a rétegvizsgálatok segítségével elfogadható periodizációt állapítsunk meg. Tervem végrehajtásához nélkülözhetetlen munkatársak voltak: Noéh Ferenc mérnök és Kuczogi Zsuzsanna technikus, akik a geodéziai felmérést végezték, valamint Bakos Margit fényképész. Mivel minden kutatóárokban a természetes talajig ástunk, kirajzolható a helyszín eredeti domborzata. A hegy északi pereménél volt a legmagasabb (itt állott egykor a templom) és innen dél felé lejtett. A lejtő oldalán és alján épültek az általunk feltárt épületek. A középkor folyamán lassú feltöltődéssel vált ez a ferület a fennsík részévé. A legmélyebb területet feltöltő rétegek igen jól tájékoztattak az építési periódusokról [Előzetes jelentés: ArchÉrt 116 (1989)111.]. Az első két év eredményeiről, mint előzményről röviden a következőket lehet elmondani: Egy helyen átvágtuk a kolostor keleti épületszárnyát és itt feltártunk egy fűtőberendezést. A nyugati kolostorszárny ÉNy-i sarkát és néhány helyen a nyugati falát feltártuk. A sűrű bozót miatt kezdetben az épületet csak kívülről lehetett megközelíteni. A nyugati szárny ÉNy-i sarka előtt egy kutatóárokkal egy köznépi temető néhány csontvázát (nő, férfi, gyermek vegyesen) hoztuk napvilágra. Már az első ásatási években kiderült, hogy a helyet, ahol a templomot még csak sejtettük, széles sugarú körben vették körül a sírok. 1983-ban például a keleti szárny mellett találtunk egy sírt, amelyben megcsonkított csontváz feküdt: mindkét keze hiányzott. 1984-ben az épületszárnyak sarkait kerestük meg, az épület kiterjedését meghatározó pontokként és ismét abból a szükségből kiindulva, hogy a sűrű bozótot kívülről támadjuk meg. A kolostor keleti és nyugati szárnyának déli végződéseinél a sarkok feltárásánál a két szárnyat összekötő egykori fal csonkjai kerültek elő. Vagy a kolostort dél felől lezáró kerítés, vagy egy déli kolostorszárnynak még a középkorban elbontott maradványai. A falon ajtónyílás és küszöbköve maradt meg. Ez utóbbi nem volt más, mint egy faragványos oldalával lefelé fordított római sírkő. Római faragvány ásatásaink során több is előkerült és ezeket az Aquincumi Múzeumnak átadtuk. A sűrű növényzet alatt a kolostor falaiból több felmenő falrészlet emelkedett a törmelék fölé. A nyugati szárny belső, udvari falát a DK-i saroktól egy darabig követni lehetett, míg a falból kiágazó falcsonkhoz nem értünk, amely megfelelhetett a déli szárny belső, udvari fala maradványának. Itt, a nyugati szárny belseje felé kiszélesített kutatóblokkban a szárny déli, utolsó helyiségének választófala került elő egy ajtónyílással. A kolostorépület 30x30 m-es négyzetétől délre egy K-Ny-i irányú bozót egy másik nagyméretű épületet rejtett. A bozót nyugati végénél, a területre bevezető kocsiút mellett nagymennyiségű lakossági szemetet halmoztak fel egy erre alkalmasnak mutatkozó üregben, amelynek mélyéről fák nőttek ki. Ebből egy elbontott épület pincéjére következtettünk és egy kutatóárokkal megkerestük a pince északi falát. A kolostor és a pincével rendelkező nagy épület között egy - feltehetően későközépkori - kerítésfalat is találtunk. A következő, 1985-ös évben ennek a K-Ny-i irányú épületnek a kiterjedését kívántuk meghatározni. A szélességét meghatároztuk az épület ÉK-i és DK-i sarkának feltárásával. Ekkor láthatóvá vált, hogy az épület keleti, keskeny oldala egy korábbi és már elbontott épület pincéjének sarkára épült rá. A korábbi épület falának belső oldalán egy kisméretű kváderkövekból épült boltozat válla vált láthatóvá. Ebben az évben a keleti kolostorszárny északi, utolsó helyiségében teljes feltárást végeztünk. A helyiségben hat kővel kifalazott sír került elő csontvázzal együtt. Az egyik felett még megvoltak a kő fedlapok, korábbi - összetört sírkőből. Az egyik töredéken vésett, hegyes címerpajzs volt látható. A szerzetesi sírokban fekvő csontvázak mind erőteljesebb alkatú férfiak csontvázai voltak, mint a templom körüli köznépi temető halottaié. A keleti épületszárny ÉNy-i sarkától támpillér nyúlt észak felé. Előkerült a templomhajó DK-i válla. A templom és a kolostor tehát nem épült szorosan egymás mellé. Az összeköttetést a két épület között ez a támpillér teremtette meg. Árkunkat 225