Budapest Régiségei 29. (1992)
JELENTÉSEK - Czagány István: Az Országház utca 9. sz. műemléképület kutatásának eredményei 117-134
házba nyíló emeleti ablak könyöklője alatt látható. Az elbontott udvari, északi szárnynak félreérthetetlen bizonyítéka, mert az utcai szárny északi, szélső szobáját az udvari szárny felé nyitja meg 34 . A második építési periódusban a nagyméretű nyílást befalazták és két kisebb, homlokzati ablakot építettek bele. Viszont a harmadik építési periódusban ezeket is befalazták. Valószíműleg ugyanebben az építési periódusban keletkeztek az alsó pincék dongaboltozatai is meg a földszinten az utcai menet északi szélső helyiségének fiókos dongaboltozata. Végül figyelemre kell még méltatnunk az emeleten, az utcai menet déli, szélső szobájának déli falában lévő két ajtónyílást, amely arra mutat, hogy ebben az időben épületünk összeköttetésben volt a szomszédos 7. sz. házzal 35 . Nem kevésbé figyelemre méltó az is, hogy ebben az időben jelentős homlokzatképzés történt, amennyiben az utcai homlokzatnak az északi egyharmad része - a földszinti falfülke és az emeleti, korareneszánsz ablakmaradvány vonalától a sarokarmírozásig terjedő fal - ebben az időben épült. Közepén csak egy ablak foglalt helyet kiváltóíve a mai két ablak között látható a földszinten és emeleten egyaránt -, ami azt jelenti, hogy az utcai homlokzat ebben az időben csak négytengelyes volt 36 . - Falazatanyaga akiapján ítélve ugyancsak a barokkban, de talán inkább a második építési periódusban létesült az udvari, keleti szárny földszintes magassággal. Keletkezése idején nem állott egymagában az udvarban úgy, mint ma, mert az északi szárnnyal össze volt építve 37 . Sőt az is elképzelhető, hogy abban az időben, amikor még az udvari déli szárny is fennállott - talán a XVIII. század derekán -, az udvar teljesen körül volt építve. - Az eddig körvonalazott folyamatos fejlődésnek gyökeresen véget vetett az 18731877 között lezajlott átalakítás, amely eklektikus stílusú építészeti köntösbe öltöztette az épület külsejét és belsejét egyaránt. Az utcai főhomlokzatból öttengelyes, szimmetrikus architektúra lett, középtengelyében vízszintes záradékú, széles kapukerettel. Földszintjének magas lábazatán négy, füles keretezésű ablak ült a kvádersávozott falsíkban. Emeletén öt, szintén füles keretezésű, bábos mellvédkorláttal díszített ablak emelkedett erős kiülésű szemöldökpárkánnyal, a sarkain vakolt tükörrusztikával armírozott falban. Fent rozettás fríz és fogrovatsoros, konzolos főpárkány zárta le a homlokzatot. A kapualj ülőfülkéit befalazták és eléjük tojásfrízű fejezetekkel díszített, falpilléres köpenyfalat, a boltozat alá pedig hevederekkel tagolt köpenyboltozatot építettek. Az udvari homlokzat elé öntött vas oszlopra támaszkodó, vastartókra felfekvő, poroszsüveg boltozatos függőfolyosó került. Az épület északkeleti sarkához mindkét szinten mellékhelyiségeket is magában foglaló lépcsőházat építettek, amelyben háromkarú lépcső vezetett az emeletre. A homlokzati falba magas, nagy ablakok kerültek fmomprofilú vakolatkeretezéssel ellátva, mindenütt szigorúan a szomszédos szint nyílásainak tengelyéhez igazodva. A belső térben, az utcai menet déli, szélső, emeleti helyiségének déli falában a két barokk-kori ajtót befalazták és a boltozat négy fiókjának nyílását leszűkítették. Ez a szokatlan építkezés a helyiség északi falában készített ajtónyílás áthelyezése érdekében történt. A boltozatváll kiváltását mindkét falban végrehajtották a szimmetrikus, belső térhatás kialakítása érdekében. Nyílásszűkítést végeztek még a kelet-nyugati irányú, déli középfőfal középső ajtónyílásában is, ahol egy nagyfesztávú nyílás többszöri leszűkítésével és a XVI. századi boltozatváll kivájásával teremtettek megfelelő helyet egy fürdőszoba elhelyezése céljára 38 . A földszinti ajtó- és ablaknyílásokra szalagvasakból készített, ízléses, eklektikus stílusú vasrácsokat helyeztek, amelyeken az egyöntetűen alkalmazott csigavonal-sorok képviselik a főmotívumot. Az udvari függőfolyosókra neoreneszánsz tárcsadíszes, hengeres pálcákból álló mellvédrácsok kerültek. A Budavára 1944-45. évi ostroma alatt komolyan megsérült épület mind ez ideig nem részesült állagmegóvásban, csak elpusztult tetőhéjazatát pótolták a legszükségesebb helyeken és mértékben. III. Összefoglalás A helyszíni feltárásokból adódó megfigyelések és a gyér számú történeti adatok egybevetése alapján az Országház utca 9. sz. műemléképület építéstörténete a következőkben vázolható. A több, mint hatszáz éves ház két XIV. századi épület felének összevonásából keletkezett, amelyek között eredetileg utcácska feküdt. A XV. század első negyedében ezt átboltozták és kapualj céljára használták fel az immár közép-kaputengelyes palotakompozícióban. Déli falába legalább hat ülőfülkét építettek, amelyek a Zsigmond-kori gótika formakészletének motívumait viselik magukon. A XV. század utolsó negyedében a palota későgótikus, keverékstílusú homlokzatarchitektúrát kapott, amelynek leghangsúlyosabb motívuma a körteprofilos, szegmentíves záradékú, széles kapukeret volt. Emellett keskeny mélységű falfülke foglalta el a földszinti falrész bal felét, amelynek tetején körteprofilos választópárkány hidalta át a fülkehátfal és az emeleti falsík mélységkülönbségét. Az emelet jobb felén három grafikus stílusú profillal díszített hármasablak foglalt helyet, a bal felén két kisebb reneszánsz ablak lehetett. A földszinti négy ablaknak csupán a nagyságát lehetett közelítő pontossággal kikövetkeztetni. A kapualj északi falába nyolc darab csúcsíves záradékú terciér-orrtagos, gazdag profilozású ülőfülkét építettek, amelynek konzoljait erősplasztikájú levéldíszítés borította be. Ezzel egy időben a kapualjat újból átboltozták. Az emeleten, a hármasablakok területén 7,50x10,50 m alapterületű „pallatium depictum" helyezkedett el, amelynek kőbélésű ablakfülkéit felül, gazdag profilozású, szegmentíves záradék koronázta. A díszterem famenynyezetes volt és északkeleti sarkán profilos hevederívvel volt megnyitva az előtér felé. Az utcai épület valószínűleg kétemeletes volt, homlokzatán feltehetőleg kis erkéllyel. Délkeleti sarkához udvari, déli szárny csatlakozott, amelynek emeletére vezette át a közlekedést a délkeleti sarokban lévő, posztgótikus kis ajtó. Budavára 1686. évi ostromát viszonylag jó állapotban élte túl, és a XVIII. századi újjáépítése során csupán elpusztult boltozatait kellett újakkal pótolni. A középkorban kétmenetes alaprajzú palotát hárommenetessé alakították és északkeleti sarkához egyemeletes, udvari, északi szárnyat építettek - valószínűleg benne állott a barokk 729
