Budapest Régiségei 28. (1991)

TANULMÁNYOK - Póczy Klára: Egy aquincumi pénzverde nyomában 45-56

Nagyjából ugyanebből az időből való Caius Iulius Sep­timius Castinusnak, tehát magának az aquincumi hely­tartónak egyik Mithras oltára is. Pannoniában a Mithras hívők elsőként a provincia pénzügyeivel foglalkozó alkalmazottakból kerültek ki. Köztudomású például, hogy Poetovioban, a provincia gazdasági központjábana a három mithreum gyüleke­zetébe a vámhivatal császári libertusai tartoztak. Ugyanitt Dydimus, aki a három császár libertusának nevezi magát, egy Iupiter Dolichenusnak 207-ben tett fogadalmi emlékén Pannónia Superior provincia ex nummulariusakint szerepel, vagyis Septimius Seve­rus uralkodásának elején folytathatott aktív tevékeny­séget. Sisciában Iucundus, — ugyancsak császári liber­tus — s akinek a foglalkozása tartományi dispensator, vagyis Pannónia Superior pénzügyi ellenőre —, Mith­ras szentély porticusának és apparitoriumának az épí­tési költségeit vállalta. S ha folytatnók a moneta te­rületén tevékenykedő személyek felsorolását, majd­nem kivétel nélkül orientális libertusokról van szó, akik a 2-3. század fordulóján Dolichenus, s főként Mithras hívők voltak. Az aquincumi Mithras szentély­hez kapcsolódó — feltételezett — pénzverde műkö­dését a 3. század elején az orientális kultuszhely ténye, már nem akadályozta. Vessünk egy pillantást ezek után azokra a szemé­lyekre, akik kapcsolatba hozhatók, vagy eleve hivatal­ból kapcsolatban kellett legyenek az aquincumi pénz­veréssel. C) A pénzverde esetleges tulajdonosai, vagy alkalmazottai A római kori pénzverdékben a munkások két cso­portban dolgoztak: a fémolvasztás és lapkakészítés mű­veleteiből külön — de azokkal párhuzamosan — folyt a verőtövek vésése, illetve maga az éremverés. Az offici­umnak a procurator volt az administzratív vezetője, a praepositus a műszaki irányítója, s az officinator gyako­rolta a bizalmi munkát, az ellenőrzést. A szóban forgó aquincumi mithreumból három felirat ismeretes, mind­egyiket in situ találták, a fenti foglalkozások feltüntetése nem szerepel rajtuk. A 2. építési periódusban (3. kép) a szentély tulajdonosának a nevét az oltárkép aljára vés­ték rá, a megmaradt szövegrészletet ...MPHÓRVS et M... felirattöredéket Symphorus et Marcus nevekre egé­szítette ki az épület feltárója. (4. kép 1) A feliratos oltárkép mellett a mithraeum két oltárköve közül az egyiken Fonti dei lui Severus pro se et suis olvasható. A dedikáló roppant általános nevéről legfeljebb erede­tének az idejére, feltehetően a 3. század elejére lehetne következtetni. Kínálkozik azonban ebben az összefüg­gésben egy aquincumi építési felirattal való kombináció, amely szerint C lui Severus ob ho/norem magisteri/coll fabrum silanumlpecunia sua fecit/Muciano et Fadia­no(sic!) cos, vagyis 201-ben. Amennyiben a két felirat ugyanannak a személynek őrzi az emlékét, akkor Iulius Severus vagyonát, amelynek révén a collegium vezető­ségébe választották, a Symphorus-féle Mithras közösség keretében tevékenykedő pénzügyi vállalkozásokkal sze­rezhette. (4. kép 2) A collegium fabrum a canabae önkéntes tűzoltótes­tülete volt, a szóban forgó felirat is Óbuda belterületéről való. A 3. század elején a provincia gazdasági ügyeit érintő intézmények és az iparral, a kereskedelemmel, a pénzügyekkel foglalkozó személyek a polgárvárosban és a katonavárosban egyaránt megtalálhatók, szigorú szét­választásukat már nem ítélték fontosnak. A Symphorus mithraeum másik oltárkövén csupán a Silvanus név őrződött meg. A Mithras-Silvanus kapcsolat legszebb, legismertebb példája Rómából a San-Clemente alatti szinteken különböző időpontok­ban létesített, de később együttesen „üzemelő" szen­télyekből ismert. Aquincumban a két istenség közös helyszínen gyakorolt kultusza a Római fürdői forrás­kultusz szent kerületében volt megfigyelhető. A ter­mészeti erőket megszemélyesítő istenségek egyszerűbb és misztikusabb megnyilvánulása között kezdetben mutatkozó kronológiai sorrendiség és ideológiai kü­lönbözőség a provinciális lakosság tudatában a 3. szá­zadban fokozatosan elmosódott. Az egyik Silvanusnak dedikált felirat Aquincumban Corinthus nummulariustól származik. Az oltárt, aba­cusának jellegzetes díszítése révén a 3. század első év­tizedére datálták. A feliraton szereplő foglalkozással kapcsolatban fontos lehet, hogy nummulariusnak első­sorban a pénzverdéi alkalmazottakat nevezték, később így jelölték a pénzvizsgálót és az önálló bankárt is. Minthogy eddig fel sem merült egy helyi pénzverde működése, Corinthust aquincumi pénzváltónak, eset­leg bankárnak tartották. Legutóbb azzal a Caius Cornelius Corinthus augustalisszal hozták kapcsolat­ba, aki templom újjáépítésének a költségeihez járult hozzá, amikor vagyona révén beválasztották a császár­kultusz testületébe. A templomot a polgárváros fóru­mán álló aedes Augustaliummal azonosították. Corinthus nummularius mellett még több személy ismeretes Aquincumból, akik a 3. század első évtize­deiben szerepet kellett hogy játsszanak a város pénz­ügyi életében. Caius Iulius Sextinus conductor nevét felirat őrzi, a városi tanáccsal kötött bérleti szerződése értelmében diadalív költségeit fizette a kikötőhöz ve­zető főutcában. A sokszor megtárgyalt építési emléket a keretelő madárfejes peltamotívum datálja a 2. század fordulójára. A conductort a 2-3. század fordulóján ide települt C. Iulius nevet viselő libertusok népes cso­portjába sorolták. Utóbbiak közé tartozik egyébként C. Iulius Primus scriba, oltárköve a C. lui. Victorinu­féle mithraeumból való. Legújabban a basilicából ke­rült felszínre C. lui. Primusnak a harmadik feliratos oltára, ebben az esetben a lelőhely utal a scriba te­vékenységi körére. A felsorolt személyek egyidőben működtek Aquincumban, s a 3. század legelején a fel­lendülő életszínvonalhoz az ún. Severus-kori konjunk­túrához segítették hozzá a provincia limes-menti la­kosságát. Ezeknek a pénzügyi szakembereknek a csoportjába sorolható a déli városkapu melletti mith­raemból megismert Symphorus, valamint Iulius Seve­rus is. A provinciákban a bankárok és a pénzváltók műkö­dését a helytartók ellenőrizték, s ugyancsak rájuk há­rult a császár nevében a pénzverés felügyelete. Az aquincumi polgárvárosi verőtőről megállapították, 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom