Budapest Régiségei 28. (1991)

SZEMLE - Szonntagh Jenő: Újabb adatok az aquincumi orgona légnyomásszabályozó szerkezetéhez 283-293

SZONNTAGH JENŐ (USA) ÚJABB ADATOK AZ AQUINCUMI ORGONA LÉGNYOMÁSSZABÁLYOZÓ SZERKEZETÉHEZ Budapest világviszonylatban is gazdag régiségei közül különösen kiemelkedik a római korból származó orgona . 1931-ben történt feltárásáig mindaz, amit tudtunk a görög-római hidrauliszról, ókori írásokból és mintegy 40 ábrázolás (sírkövek, mozaikok, szobrocskák, érmek stb.) útján maradt ránk. Egy kilenc és egy tizenegye sípból álló maradványt ugyan találtak még a múlt században Pompeiben, de ezek erősen megrongált állapotban kerültek napvilágra (az első lelet sípjai azóta elvesztek ) és az orgonák szerkezetéből, ha egyáltalán orgonák voltak , semmi sem maradt fenn. Időrendben a következő orgonasíp-maradványok (e század eleji ásatások eredménye) Izraelben vannak és a XI. századból valók . Az aquincumi orgona jelentősége Az aquincumi orgona jelentőségét az alábbi pontokban lehet összefoglalni: 1. A Kr. u. I. századi, Vezúv-kitörés által tartósított kérdéses „sípok" és a XI. századi izraeli maradványok közötti időből az aquincumi orgona az egyetlen fennmaradt — és minden kétséget kizáróan eredeti — lelet. A hangszer ajándékozási táblája lerögzíti az adományozás évét: Kr. u. 228 . Az orgona tehát vagy abban az évben, vagy valamivel korábban készülhetett. 2. Az aquincumi orgona fém alkatrészei csaknem teljességben (ha nem is tökéletesen épen) maradtak ránk , és így a rómaikori orgonák nyitott és fedett sípsorait, valamint csúszkarendszerű mechanikus traktúráját nemcsak hiányos és sokszor hibás ókori leírásokból, hanem egy valódi példányon is tanulmányozhatjuk. 3. Az aquincumi orgona feliratos fémtáblája a leletet HYDRA-nak nevezi , ami valószínűvé teszi, hogy a hangszer valóban hidraulikus (azaz víz-) szabályzású és nem pneumatikus (légszabályzású) volt, ámbár tudjuk, hogy 160 évvel később már bőrkihuzatos fájtatokat alkalmaztak Konstantinápolyban . Hogy azok nyomásszabályzója milyen rendszerű lehetett, azt jelenleg biztosan senki nem tudja. Túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy az aquincumi orgona jelenleg a világ egyetlen hiteles hidraulisza, amely követi a klasszikus görög-római orgona Philos , Vitruvius és Heron által leírt szerkezeti alapelveit. Az aquincumi orgona a lelet megtalálásakor — amenynyire azt ma, hatvan évvel később, rekonstruálni lehet — egy tűz és esés által erősen megrongált, de funkcionális egészet alkotott. A mai kutató számára különböző sajnálatos körülmények csökkentették a lelet tárgyilagos kiértékelésének lehetőségeit. Különösen két terület szenvedett majdnem helyrehozhatatlan kárt. „A két döntő kérdés", mint Williams nevezi eme problémákat (ebben a sorrendben): I. Milyen volt az orgona levegőellátása? II. Mi volt az aquincumi orgona négy regiszterének a szerepe és milyen volt a sípok hangolása? A jelen cikk keretében most csupán az első döntő kérdéssel óhajtunk foglalkozni, annak is csak egy részével, a levegő nyomásszabályzó szerkezetével. Nem értünk egyet a kiváló organológus, néhai Szigeti Kilián álláspontjával, mely szerint „mindenkorra megoldhatatlan marad az aquincumi orgona fúvóberendezésének kérdése" . Véleményünk szerint — bár nem könynyen, de — további adatokat lehetne szerezni. A transzformátorállomás alatti eddig fel nem tárt területet például (egyéb óbudai épületekhez hasonlóan) fel lehetne tárni. Biztosan lehetne még találni egy-két személyt, aki az orgona feltárásakor jelen volt, vagy aki ott dolgozott az ásatásokon. Sokszor fontosnak nem látszó adatok (például, hova kubikolták a „meddőt" és a törmelékeket?) egészen új vágányra terelhetik a kutatást! Meg lehetne pl. kísérelni az orgona háború alatti történetének kinyomozását is és az elveszett alkatrészek sorsának felderítését. Nagy Lajos jegyzőkönyvi hagyatékának tanulmányozása ugyancsak elárulhat még nem sejtett részleteket. De a ma rendelkezésünkre álló lelet és dokumentáció is (különősen Nagy Lajos és Kába Melinda monográfiái) tartalmaznak eddig még fel nem ismert (vagy félreismert) adatokat. Például Nagy Lajos alapvető munkájának, Az aquincumi orgoná-nak mindjárt az előszavában kifejti, hogy az ásatás alkalmával előkerült orgonán kívüli leletek „növelték volna a jelen kiadvány terjedelmét" és „remélhetőleg a (gazdasági) viszonyok jobbrafordulásával a most elmaradt részt is nyilvánosságra hozhatjuk" . Vajon hol van az elmaradt rész? Vajon azok között hány orgona-alkatrész lehet, amelyeket a „bronzedényszáj" -hoz hasonlóan („nem tartozhatott az orgonához") félreismertek a 30-as években? Mielőtt rátérnénk a légnyomásszabályzás terén történt kutatások újabb eredményeinek ismertetésére, szükségesnek tartjuk az orgona maradványaival kapcsolatos bizonyos sajnálatos körülmények felsorolását és megtárgyalását. 283