Budapest Régiségei 28. (1991)
ANYAGKÖZLÉSEK - Endrődi Anna: Újabb adatok a bádeni kultúra megtelepedéséhez Budapest területén 59-82
A bádeni kultúra leletei Budapest területén 36 lelőhelyen kerültek elő. A budapesti leletanyag feldolgozásánál a szlovák és a magyar kutatás egy része által elfogadott V. N. Pavuková-féle, a bádeni kultúra tipológiai alapon történő felosztását vettem alapul, amelyet a viszonylagos földrajzi közelség miatt is helyesnek és alkalmazhatónak vélek. A Bolerázi csoport és az idősebb klasszikus bádeni kultúra idősebb fázisa (Il/a), Tekovsky Hradok-Fonyód típusú leletekkel jellemzett kerámiatípusok nem kerültek elő a főváros területén. A bolerázi lelőhelyek a Dunántúlon, a Balatontól északra és délre eső területeken, valamint a Dunakönyöknél koncentrálódnak, a Dunát csak a Dunakanyar és a Budapest közötti szakaszon lépték át. Újabb adatok szerint azonban a bolerázi és a korai klasszikus bádeni lelőhelyek Nagykanizsa környékén is előfordulnak. A fonyódi típusú leletek hiányát a főváros területén a kutatottság hiányával nagyarázhatjuk. A kerámialeletek tipológiai vizsgálatából kitűnt, hogy a budapesti lelőhelyek anyaga az idősebb klasszikus bádeni kultúra idősebb (Báden Il/b), fiatalabb (Baden IQ) és a fiatalabb klasszikus bádeni kultúra (Báden IV/a) leleteivel jellemzett időszakot képviseli. A bádeni kultúra hazai csoportjainak tipológiai-kronológiai problémájára visszatérve, fontosnak tartom a Vissi csoport kezdetének korábbi periódusra datálását, melyet először Kalicz N. vetett fel, és Budakalász legkorábbi sírjai időszakával párhuzamosított. Később Pavuková is a Nevidzany leletekkel jellemzett időszakra (Báden III) datálja, és hangsúlyozza, hogy a Vissi, Unyi, Ózdi csoportok egymással mindenekelőtt kronológiailag szembenálló csoportok, ebben az esetben pedig területileg nem összehasonlíthatók. Protovissi elemek a budapesti leletanyagban is képviselve vannak. Az Unyi csoport problémájára kitérve, elfogadható az a nézet, mely szerint az unyi leletekkel rokonítható leletanyag a bádeni kultúrán belül egy fejlődési szintet jelöl, és a „fonyódi típusú leletek utáni időszakra datálhatok" , azonban ez kronológiailag egy tág időhatárt jelöl. Nem érthetünk egyet azonban Bondár M. véleményével, amely szerint az unyi típusú leleteket „a bolerázi csoport vége utánra, tehát a klasszikus bádeni kultúra legelejére" keltezi. A budapesti lelőhelyek közül az idősebb és fiatalabb klasszikus bádeni kultúra (Báden m/IVa) fordulójára tehetők Káposztásmegyer-Farkaserdő leletei (kivéve az 50. gödör anyaga ), míg a fiatalabb klasszikus bádeni kultúra (Báden IV/a), azaz az unyi típusú leletekkel jellemzett időszakra datálható Békásmegyer III. (1936), és Budapest XXI. Csepel-Bucem lelőhelyen előkerült leletek. A leletanyag elemzésekor nyilvánvalóvá vált, hogy olyan tipológiai sajátosságok vannak jelen: a bögréknél és korsóknál a széles kannelura válik általánossá, a korsók profiláltabbak és széles szalagfülük gyakran kannelurázott, a kétosztatú tálak díszesebbek, többszörösen hornyolt szubkutánfülük és nagy díszes osztógombjuk van, a kónikus tálak díszítésének variációi leszűkülnek, a hornyolt, kicsúcsosodó szubkutánfülű fazekak új típusként jelennek meg, előtérbe kerülnek a nagyméretű tárolóedények többnyire bordadíszekkel és kannelurával stb., — amelyek nincsenek meg a bolerázi, majd a posztbolerázi (Báden IIHf) időszakban, illetve a kerámiaformák tipológiai sorába nem, vagy nehezen illeszthetők be. A budapesti, fentebb említett leletek analógiáit Uny, Pécel, Ágasegyháza, Szlovákiában Tlmace és Nitriansky-Hradok, tehát a fiatalabb klasszikus bádeni kultúra (Báden IV/a) elejét képviselő leletek között találjuk. 6 ^ V. N. Pavuková véleménye szerint a IV/a fázis (Uny) további felosztása még nem lehetséges, ugyanígy a rv/b fázis (Chdaba-Ózd leleteivel jellemzett időszak) is nehezen körülhatárolható. A budapesti leletek az eddigi vizsgálatok szerint megfelelnek ennek a nézetnek. Rövidítések AÉ AH Banner 1956 Bondár 1992 Bondár 1987 ComArchHung Endrődi 1987 Archaeológiai Értesítő, Budapest x Archaeologia Hungarica, Budapest Banner /.: Die Péceler Kultur AH XXXV (1956) Bondár M.: Spätkupferzeitliche Siedlung in Pécs-Vasas. MAIU 10/11. 1980/1981 Budapest (1982) 24-44. Bondár M.: Későrézkori kemence Esztergom-Diósvölgyben. ComArchHung 1987 31-44. Communi cationes Archeologicae Hungáriáé, Budapest Endrődi A.: Bádeni idoltöredék Képosztásmegyer-Farkaserdő ről. AÉ 114 (1987-1988) 80-85. Endrődi 1988 Horváth 1984 Kalicz 1973 Korek 1983 Endrődi A.: A bádeni kultúra lelőhelyei Budapest területén. Bölcsészdoktori disszertáció (1988). Horváth L.: Előzetes jelentés a Nagykanizsa — Inkey kápolna melletti lelőhely feltárásáról. Zalai Gyűjtemények 18 (1984) 8-15. Kalicz N.: Die Chronologische problème des Spätneolitikums. Actes du Vin 6 Congres International des Sciences Préhistorique et Protohistorique Belgrád (1973) 328-339. Korek J.: Közép-Kelet-Európa a rézkor végén. Doktori disszertá63
