Budapest Régiségei 28. (1991)

Gabler Dénes: Nagy Tibor 80 éves 3-4

tartják számon. Tanulmányokat jelentetett meg Budapest területének őskori kultúráiról, a szkita foglalók hagyatékáról vagy a korai kelta megtelepedésről éppúgy, mint a pannóniai limes kérdéseiről, a tartomány hadtörténetéről, vallási életéről, vagy az avarok dunántúli megtelepedéséről. Ma, az egyes disciplinák egyre inkább szerteágazó és szinte követhetetlenül gazdagodó szakirodalma, eltérő methodikája inkább a specialistáknak kedvez, s úgy tűnik, hogy az általa követett út tovább már nem járható. Nagy Tibortól mégis át kell vennünk szélesebb horizontú történeti szemléletét, amely a történeti folyamatokat egységében tekintve kutatja. Amennyire széles érdeklődésének, szakirodalmi ismereteinek skálája, olyan sokoldalú módszerének fegyvertára is. Nagy Tibor otthonos a forráskritikában, az epigráfiai elemző munkában, a művészeti stíluskritikában vagy a településtörténetben. Legfontosabb összefoglaló munkái a főváros területének történetét dolgozzák fel; így az 1962-ben megjelent Budapest Műemléki Topográfiája (szerk.: Horler Miklós) c. monográfia bevezető tanulmánya, vagy az 1973-ban kiadott „Budapest története" I. kötete (szerk. Gyalmos János), amelyben az őskortól a honfoglalás koráig terjedő időszakról nyújtott átfogó, nagy irodalmi és tárgyi ismeretanyagra épülő összefoglalást. 1973 óta a MTA Régészeti Intézetének munkatársa; munkájával elsősorban az Association Int. d'Archéologie Classique szervezésében folyó Corpus Signorum Imperii Romani (CSIR) vállalkozás keretében az aquincumi kötetek publikációját készíti elő. Mint a sorozat magyarországi szerkesztőbizottságának elnöke, már a 60-as évek végétől szorgalmazta e fontos forráscsoport corpusainak egységes szempontok szerint történő összeállítását és publikációját. E munkálatok keretében készült el az aquincumi sírsztélék máig is csak sajtó alatt lévő corpusa, amelyben szinte minden kőemlékről külön tanulmányt írt. Rendszeresen publikál az Acta Archaeologica, a Budapest Régiségei vagy a Mitteilungen des Archäologischen Institutes hasábjain. Nagylélekzetű tanulmányaiban főként az írott források tanúvallomására építve tárgyalja Pannónia foglalásának kérdéskörét, szigorú forráskritikával vizsgálja az Augustus-Tiberius kor eseménytörténetét. Rendszeresen megjelenő könyvismertetései színvonalas tanulmányok; ezekben szívesen tér vissza a későantik korszak tanulmányozásának kérdéseire. Hosszú múzeumi tevékenységének fontos állomásai azok a kiállítások, amelyeknek előkészítésében, rendezésében résztvett vagy amelyeket irányított. (1947-ben a Károlyi palotában, 1959-ben az akkori Vármúzeumban, 1962-ben az Aquincumi Múzeumban.) A kiállításokhoz kapcsolódó vezetők igényességről tanúskodnak; a látogatókon kívül a szakembereknek is újdonságot nyújtottak (Contra Aquincum erődje a Március 15. téren. 1957; Budapest története az őskortól a honfoglalásig (munkatársakkal). 1960). A 80 éves Nagy Tibor pályafutása során bejárta a régészettudomány legjelentősebb kutatóhelyeit; volt klasszikafilológus egyetemi tanár, a terepmunkában fáradhatatlan gyakorlati régész, szervező, kiállításokat rendező muzeológus, folyóiratszerkesztő (1947-1949 között az azóta megszűnt Antiquitas Hungarica szerkesztője), majd nyugdíjasként is aktív kutató a Régészeti Intézetben. Több hazai és külföldi szakbizottság munkájában vesz részt; tagja a Német Régészeti Intézetnek. Amikor őt — jó egészséget és erőt kívánva — köszöntjük, egyben további eredményes munkáját várjuk; elsősorban a CSIR további aquincumi köteteit, amelyekhez csaknem egy negyedszázadon át annyi anyagot gyűjtött. Gabler Dénes 4